A fő foglalkozásom az lett, hogy anya vagyok.

Sosem hittem volna, hogy ennyire el lehet merülni, meg lehet mártózni az anyaságban, de nagyon jól esik. Nem feltétlenül arról beszélek, hogy a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek, hanem összességében minden olyan női/anyai tevékenység, ami eddig idő hiányában kimaradt.

Élvezem a főzést, mert nem kell sietnem. Változatosan eszünk, szépen terítek, gyertyát gyújtok. Esténként hosszasan fürdetek, és minden este legalább 3 mese jut (Anyu áthozta a kedvenc gyerekkori mesekönyvemet, egyszerűen olyan, mintha hájjal kenegetnének, amikor olvasom. Meleg, kakaóillatú, vaníliafelhős szép emlék.)

Szóval mesélünk, összebújunk, nevetgélünk, majd elalszanak, én pedig… én pedig velük alszom. És Medve is.

Igen, most egy szobában alszik a család.

MOST jó így nekünk – jobban alszanak a gyerekek, ha felriadnak, meg tudom őket nyugtatni, és sokkal békésebb, mint amikor külön aludtunk.

Nem tudom, meddig lesz így, de nem gondolom, hogy határidőhöz kellene kötni – amint valaki nem érzi majd jól magát ebben, akkor változni fog. Úgy sejtem, ha kész lesz a szobájuk, kitúrnak majd minket, és addigra nekünk is kész lesz az új, gyönyörű hálószobánk, 

Ugyanis most nem igazán van hálószobánk. 

Amikor beteg lettem, a dolgozót és a hálószobát kicseréltük, így a dolgozó lett teljesen szeparált helyiség, a hálót pedig egy boltív választja el a kis nappalitól. Igen, bizonyos fokig elzárt, intim szféra így is, mert jobbára a ház másik oldalán vagyunk, ahol a konyha, az étkező, Barnabás szobája (ami most már gyerekszoba néven fut, mert közös) van, de anno a háló-dolgozó cserének annyi volt a célja, hogy szem előtt legyek, ha rosszul lennék, elájulnék, ilyesmi.

… én pedig remélhetőleg soha többet nem leszek beteg.

Még akkor sem, ha most épp beszakad a mellkasom és a hátam, remeg kezem-lábam és állandóan fázom. Pedig jó lenne begyújtani a rakétákat, mert sok dolog vár most ránk: egy egész csomó tennivaló, ünnep, kiállítás, fesztivál, vásár van most a közeljövőben.

Márton napi libakergetés, Waldorf Karácsonyi Bazár, Mary Poppins előadás a Madáchban (ez még nem biztos), és 

elkezdődnek a fazekas óráim

amit el nem tudom mondani, hogy mekkora izgalommal vártam már. A legszuperebb helyre fogok járni, és ha minden igaz, szerdán már kezdek is!

Így telnek a napjaim. Ennyi mindenre van időm, mert nem 8-9, hanem csak 3 megrendelőnek dolgozom. Komolyan mondom, azt nem értettem, hogy eddig hogy bírtam 🙂