Nem jó, nem jó, nem lesz ez így jó.
Még mindig hajlamos vagyok sokkal nagyobb ügyként kezelni olyan dolgokat, amiket nem kellene.
Visszadobnak egy terméket. Nem azt a szemüvegkeretet választják a gyereknek, amit én választottam volna. Nincs akkora időpont a bárakárhova, amikorra én kitaláltam.
Feltűnik a minta, ugye?
ha nem, akkor kiemelem:
ÉN….. ÚGY/AKKOR/OLYAT/VELE/AZT….. AKARTAM.
Nem azért, mert az volt a lehetséges, az egyetlen, az üdvözítő, hanem azért, mert
– én akartam
– mert csak
– mert úgy a legjobb
– mert akkor tökéletes
– mert ÚGY KELL LENNIE.
Hát idefigyelj! Jöjjön egy elejtett félmondat valakitől, akinek (többek között) emiatt az elmúlt fél évben nem volt haja, és minden este úgy feküdt le, hogy jaj-jaj,csak felnevelhesse a gyerekeit.
LÓFASZT kell úgy lennie.
Valakinek az élete múlik rajta? Nem? Akkor nem kell úgy lennie.
Amikor elönti a düh az agyad és tehetetlenségedben toporzékolnál, kérdezd meg magadtól, hogy megér-e ez egy betegséget.
Ne légy hülye.
Tanulj az én szar példámból.
Vagy ne.
Azt is lehet.
5 hozzászólás a(z) “Nagyon figyelek.” című bejegyzéshez
Ezt most nagyon eltaláltad!
Igazad van, annyira kevés dolog számít.:) Én egyre gyakrabban mondogatom ezeket: Majd alakul.:) Ez csak egy tárgy. 🙂 Betegség nélkül is elég rövid az élet, hát érezzük jól magunkat! 🙂 Ennyi. 😀
Leszaromtabletta küld-fény-post – nyisd az ablakot Nagyölelés Boszi
Már egy ideje próbálom ezt a felfogást követni.
A munkám sajnos nem erről szól, hanem a "parancs, értettem" kategória, de az életem többi részén a "lóf@szt kell úgy lennie" az egyre jobban meghatározóbb 😀
Üdv: Nemmodel 🙂
A lóf@szos mondat helyett ajánlom szeretettel a következőt: "Minden úgy jó, ahogy van." MŰKÖDIK! 😉 Úgy értem, tényleg úgy lesz jó, csak gyakran utólag, később derül ki 🙂