Gergőke itthon van velem a héten, és ez csodálatos, felemelő, léleksimogató érzés.
Na jó, nem.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem annyira idegtépő, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz.
Változik. Talán már csak minden második órában veri magát a földhöz a hisztijében. Talán már 20 percre is leköti egy-egy játék. Könnyebb, mert mondja, mit szeretne, inni, enni, kérem, ebéd, kaka – nem pedig csak visít.
Délután kiülünk a teraszra, napozunk egy kicsit, majd uzsonnázunk, aztán újra valamivel elszórakozunk, és mielőtt teljesen összeomlanék a fáradtságtól, hazajön Medve.
Az uzsonnán egyébként osztozni szoktunk, beülünk a hintaágyba, lóbáljuk a lábunkat, és csak nézek a kis szülinap-bitorlóm szemébe, és arra gondolok, hogy ez jó. Jó. Nagyon jó.
A kedvenc uzsonnánk pedig a mangós almapüré.
Szeretjük palacsintával, házi csokis keksszel, pár szem mazsolával, egy kis eperrel, de jó magában is, nagy kanállal 🙂
2 hozzászólás
A legjobb!!!!Én is ezt nyomom,csak úgy magában,van amikor megeszem egyszerre..hm.Függő vagyok:-)Mindig kell egynek itthon lennie:-) Gyerek nem eszi:-(
2015-05-22 at 11:44Muszáj kipróbálom ezt a pépet 😀 Kedvet kaptam hozzá 😉
2015-05-26 at 08:05