Most érzem igazán azt, hogy almás-fahéjas teát innék, hogy este mécsest tennék az ablakba, és azt is, hogy nagyon szeretnék egy telitalpú csizmát – oké, oké, ez nem csak ősszel van, szóval akár húzhatjuk is a listáról…

Még szokom a falusi létet, ma például kifejezetten mellbe vágott 3/46-kor, hogy 6-ig le kell érnem a gyógyszertárba, mert meghozták Pestről a gyerek gyógyszerét. Mikor odaértünk, akkor szembesültem vele, hogy “eeegen, minden nap 6-ig van nyitva a gyógyszertár. Kivéve szerdán, mert akkor 3-ig, ezt mindenki tudja.

 Tök jól haladok a gyerek szobájában a faliképpel, most még meglehetősen gagyinak néz ki, de én már tudom, mi lesz belőle, szóval szerintem szép lesz. Neki egyelőre semmilyen érzése nincs a dologgal kapcsolatban, hacsak az nem, hogy időről időre leáll velem veszekedni, hogy összefirkálom a falát és azt nem szabad.

Megint egy asztmás “fellángolás” közepén vagyunk, ilyenkor annyira rossz: nem kap levegőt, én pedig nem tehetek semmit, csak adom a gyógyszereket. Tegnap bementünk a kórházba, a doktor néni megnézte, ma pedig egész nap itthon voltunk, én festettem, dolgoztam, olvastam, pakoltam.

Tegnap hazafelé az orvostól  isteni szilvát vettünk: zamatos, húsos, ízletes, el is terveztem, hogy milyen jó kis lekvár lesz belőle. Most úgy néz ki, hogy semmilyen, mert a felét már megettük…