annyira fáj. Egy számomra nagyon kedves, nagyon drága harcostárs édesanya bajban van. Felmerült a csontáttét lehetősége, és bár ez csak lehetőség, de megbénít mindnyájunkat. 

Nagyon-nagyon szeretném, ha nem az lenne. 

Beszippantott a garázsvásár. Mármint nem az internetes felület, hanem maga a tény, hogy megszabadulok dolgoktól, emlékektől. Jó helyre mennek. 

Én pedig vércseként mászkálok a házban és csapok le különböző dolgokra, majd elgondolkodom, hogy valóban szeretném-e, ha itt maradna vagy lehet valaki másé…

Sokat sírok. Nagyon remélem, hogy csak a hormonok meg ez az irgalmatlan rossz idő, napfénytelenség, mert a “por”, ami a gondolatok rendezésével jár.

Elolvasva amit eddig írtam, nos, kurva idegesítő. 

Pláne hogy saját magammal kell élnem, na most abba gondolj bele…

Csóró Medve áll, mint szamár a hegyen, nézi a lelki hullámvasutat, ahova ő ugyan nem váltott jegyet, de most mégis megkapja, és két dologgal tompítja a totális kiborulásomat: átölel és megetet. Mindig.

—————————

Iszonytató sokat dolgoztam a héten, olyan az agyam, mintha átmosták volna. Járok terápiába(ra?) még mindig, nagyon jó, végre haladunk, a csaj profi. Következetes. Nagyon-nagyon szakmai.

—————————

Új ecseteket kell vennem, mert a régiek kezdik érezni, hogy az 5 év kihagyás után nem úgy működnek, ahogy jó lenne.

—————————-

Annyi könyv van a garázsban, hogy új könyvespolcot kell vennünk. Komolyan.

—————————-

Megvolt az első 2 jógaóra, ennek eredménye, hogy fel tudom emelni a karom. 

—————————-

Tegnap este viszont elzakóztam és meghúztam a combszalagot (először azt hittük, hogy el is szakadt, de hála az égnek csak meghúzódott).

Ez egy kurvák fasza hónap, emberek. Nagyon az.