Holnap véget ér az utazás a bordám körül.

Fél éve tárgyaljuk a fájdalom-áttét?-repedés?-gyulladás?- csontszken-nemtudjuk-defáj-demivanhamégisáttét kört.

Nos, vagy kiderül valami holnap és akkor elölről kezdődik a kemó, vagy… vagy van egy másik terv. És nekem a másik terv sokkal jobban tetszik.

Előszöris felkelek és iszom egy isteni kávét. Felöltözöm, bepakolok a kocsiba és elindulok a kékgolyóba.
Ott találkozom Mónival, beszélgetünk, megölelgetjük egymást, aztán bemegyek a profhoz. Ő elküld röntgenre vagy mittudomén, utána pedig mosolyogva azt mondja, hogy ez teljesen rendben van, majd felír az augmentin duonál egy sokkal erősebb és célzottabb antibiotikumot, merthogy csonthártyagyulladás ez, úgy, ahogy hittük.

És akkor kimegyek az udvarra és jól kisírom magam.

Majd összeszedem minden bátorságomat és összebarátkozom az Országos Onkológiai Intézettel.

Haverok leszünk.

Lehet, hogy még a falakat is megsimogatom.

Mosolyogva visszamegyek a besugárzóhoz,megsimítom a kártyabeadót, ahova 33 napon keresztül minden nap bedobtam a cetlit, hogy megérkeztem besugárzásra.

Elmegyek a hosszú üvegfolyosón, nem sietve, lassan, élvezve, hogy mennyi ott a fény.

Elsétálok a kápolnáig, felmegyek a gyógyszertárba.

Igaz, a kemót nem itt kaptam, úgyhogy az majd egy másik kör lesz, de a lényeg itt eldől.

Barátom lesz ez az épület. Már nem fogok félni tőle. Nem csordul ki a könnyem és nem kapódik össze a gyomrom.
Egy szép épület lesz és kész.

————-
Elmegyek és némi shopping terápiába ölöm bánatomat/friss megkönnyebbülésemet és tovább töltögetem a jól alakuló kapszula ruhatáramat ebben a színvilágban:

Aztán hazafelé beugrom ahhoz a csodás csajhoz, akitől a kislány kutyát hoztuk és megnézem azt a jóképű komondor kisfiút, aki házőrző lesz itt nálunk jó ideig, merthogy hiába minden, a munkát el kell végezni, nem szeretném, ha megint félnem kellene egyedül itthon.

Aztán átjövünk hozzánk, megnézi a bandát, megbeszéljük, hogyan tovább. este pedig főzök egy jó tejszínes tésztát és kinyitok egy palack bort.  Odakuckózom Medvéhez és alszom egy nagyot. Nagyon nagyot.

————–

Nem tudok írni Gubancról. Még mindig nem. Borzasztóan fáj, nagyon hiányzik és nagyon szeretem – mindig szeretni fogom.