…amikor még azt hittük, hogy nincs más dolgunk, mint melegítőt venni az óvodába, gondolkodni, hogy van-e itthon egzotikus (értsd: szárított papayás) müzli, megvenni az egy mérettel nagyobb supinált Szamos kiscipőt, összeegyeztetni a két gyerek fürdetését.

És itt vagyunk most, szeptember elején, és mindazzal együtt, ami történik velünk, gyakorlatilag minden nap azzal szembesülök, hogy a kérdés ugyanaz:

• van-e itthon egzotikus müzli? (ÉS csokis gabonagolyó?)
• melegítőt venni az oviba (meg tornacipőt, oviszsákot, ágyneműt…)
• Szamos szandi kipipálva (most épp kék és repülős)
• mindkettő a kiskádban fürdik. Illetve nem is – Gergő leginkább a csapban:)

Rákos vagyok. Gyógyulok. Fejlődök. Küzdök. Győzni akarok. Tanulok.

De azért lássuk be, ez NEM lehet az egész életem:)

Úgy értem, anya vagyok, feleség, barát, testvér, gyermek, dolgozom, alkotok, tanítok. Másképp, máshogy, más ritmusban, de élem az életet.

Éljük az életünk.