– “de Anya, ha egyszer puncid van, akkor ne beszélj” (mindezt a húsvéti ebédnél, még szerencse, hogy a dédi süket)
– fél óráig sikítva hisztizett, mert nem mutattam meg, hogy milyet kakilt Gergő.
– felhúzta Gubanc lábára a térdvédőt.
– “Drazsékám, paripám, én most rád ugrom, és te hősi halált halsz. Utána elmegyünk, és veszek neked fagyit.”
– “Gergő ECSÉM, figyelj: a jó bunker alapja, hogy…”

Gyerekszáj. Rizsszem fogakkal teli, meleg, mosolygós, kedves, őrült gyerekszáj.

És akkor a többi apróság:

• Kezdenek jobban lenni, aminek nagyon örülök: Gergő a második kör antibiotikumot kapja, összességében 3. hete beteg, nyűgös, hisztis. Kijött a második foga, úgyhogy vége az Unifogis időszaknak: Marcang mostantól kétfogú fenevad állat. 
• Kezd látszódni az előszobában, hogy ez egy koncepció, nem csalás, nem ámítás, nem átverés, hanem egy dizájn-elem, hogy össze-vissza képek vannak a falon. Számomra kedves képek. Fehér keretben mind. És az elgondolás az lenne, hogy előbb-utóbb összeérjenek a képcsoportok, és olyan legyen az előszoba, mint egy klassz galéria.
• Ádámnak mondtam, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék egy új kanapét. Ádám pedig mondta, hogy álmai nélkül mit sem ér az ember, majd bátorítóan megpaskolta a lábam.
• Egyébként hites uram megy holnap a doktornőhöz, én pedig már előre vinnyogva röhögök, hogy 1., milyen fejet vág majd a férjem, mikor kiderül, hogy alkoholt nem lehet, 2., mit szól majd a doktornő, ha Medve brummogó basszusán felháborodik, hogy hát a bor, na aaaaaaaaz nálunk munkaeszköz. Kiegyenlített harc lesz, mindkettő elég konok;)
• Szerintem kiverné a biztosítékot, ha ezzel a képpel várnám haza. Úgyhogy megyek is nyomtatni-keretezni:)