hogy szinte idegen, amikor mégis sikerül bevinni.
„Nincsenek barátaim, Anya, senki nem engedte, hogy beálljak a játékba”-mondta, és az sem vigasztal, hogy mindig arra toppanok be, hogy látszólag teljesen jól eljátszik, amikor megyek érte.
Rossz neki. Fáj neki.
És tudom, hogy ez a fránya helyzet az oka.
Nos, nem egészen.
Igen, az asztma… meg a kemó… és tény, hogy sosem tartottam itthon indokolatlanul. SOSEM. Ezzel együtt talán könnyebben döntöttem úgy, hogy maradjon egy-egy napot még a közelemben, mint kellett volna/lehetett volna.
Ölelni, szeretni, dédelgetni akarom, nevelni, okosítani, megélni – szinte harapni, mintha már nem lenne idő. Pont úgy, mintha már nem lenne idő.
Akarom Őt, akarom a közelségét, és elég egy dupla puffos – köhögős reggel, egy 37,4 – és már ölelem, bújunk, marad.
Nem jó.
Nem jó.
Nem állhat be a játékba.
Mert idegen.
Egy köcsög vagyok, basszus.
————-
Egyébként a mai napnak amúgy is vége lehetne már: hasmenés a két gyereknek, egy rémes paleo süti (bbbrrrrrrrrrrrrrr…rettenetes volt!), egy hiábavaló ácsorgás a doki rendelője előtt (azzal a bónusszal, hogy kiderült, hogy csak elkerültük egymást…).
————-
Nem tudok elszakadni: basszus, szegény gyerekem. Mit élhet át… 🙁
2 hozzászólás a(z) “Olyan keveset jár óvodába,” című bejegyzéshez
Dehogy vagy köcsög. Féltő, óvó, gondoskodó anya vagy. Amúgy az óvónénikhez is lenne egy két szavam. Rajtuk is múlik, hogy egy gyerek be tud-e illeszkedni. Mert ha kicsit unszolná a többieket, hogy hadd játszon velük Barnus, akkor belátnák, hogy tök jó fej. 🙂 Mindemellett Barnusnak is ki kell harcolnia a helyét a csapatban. Ha úgy vesszük ez is egy tanulási mód. Csak lehet, hogy nem a legjobbkor. Amúgy meg minden szuperhős, aki megmenti a földet egyedül harcol. Kivéve Batmant, mert neki ott van Robin, meg néha a macskanő. 🙂
Az ovi amugy is baromsag. Sokkal tobbet kap a gyerek ha csaladi korben van. Az OO-s gyerekeknek is lesznek barataik, szocialisak lesznek es kevesbe lesznek lelki serultek mint az oviba jarok. De minimum kevesebb atrocitassal talalkoznak.