Lósz@r.
A ház vizesedik, a fala mállik a szemünk meg nem tudom hol volt, mikor néztük.
Szép volt, jó volt, de nem a miénk lesz: 15 millióba kerülne csak a felújítás.
Nézünk tovább, holnap pl. kettőt.
Na akkor most
ujjakat, kezeket, lábakat, szemeket, hajszálakat keresztbe, csuriba, ikszbe, egyszóval
DRUKKOLJATOK!
Én is nagyon izgulok, és valamivel le kell kötnöm magam, úgyhogy megyek pizzát sütni.
A 4 házból kettő
kiesett, de sebaj, a favorit még ott van, szóval egy erős nem-is-tudommal vágunk neki a holnapi napnak.
Ma megyek hivatali ügyintézni, nem lesz egy ajándék, aztán pedig dolgozom, majd este haza és folytatom a pakolást.
Tegnap egy jó kis sütőtököt kaptam ajándékba, úgyhogy most törhetem a fejem, mi legyen belőle.
Jelentem, 2 kiló mínusznál tartok. Rengeteget iszom, jobbára oxigénnel dúsított vizet és roppant eltökélt vagyok.
A nagy túrót.
Majd’ meghalok egy finom vajas-mézes itthon sült kalácsért. Csokidarabokkal. Vagy egy chilis-mézes pulykacsíkos rizstésztáért.
Ááááá.
Vagy egy mandulás-almás-vaníliahabos cupcake is jöhet(ne).
De nem jön.
Újabb két kiló a cél, nincs más hátra, mint előre.
Helyzetjelentés
Sárga zsákok – textilek. Nyári ruhák, ágyneműk, terítők, törölközők, függönyök, rongyszőnyegek, sima szőnyegek.
a papírokat tegnap, immár hivatalos a hír: 2 és fél hét múlva már nem lakunk itt.
Jönnek a barátok, jön a család, pakolunk, csomagolunk, hajtogatunk és csavarozunk: új időszámítás kezdődik a kis életünkben.
Még nem tudjuk hol, még nem tudjuk, hogy mikor, de megvalósulni látszik a férjem álma-vágya: hógolyózás a kertben, virágültetés tavasszal, nyári esti fröccsözés a verandán és almaszedés ősszel.
Már ha lesz almafánk.




