- boldog leszek. (nos, ez mostanában egyre jobban megy)
- nem érdekel, hogy ki mit gondol (ebben bajnok lettem)
- szeretnék utazni: wellness, egy Tátra túra és egy HOSSZÚ nyaralás nyáron – igazi papucsos, szalmakalapos, bográcsozós, láblógatós nyaralás a 3 fiúval. Életem 3 értelmével.
akkor még a léptem is puhább. Talán operába megyek, de az is lehet, hogy valami bálba. Éjkék a ruhám, körülöttem minden bársony, brokát.
Hideg van.
Félig lehunyom a szemem, óriásiak és nehezek a szempilláim, a kezem nem fázik, elegáns, kesztyűs… Lomha, lassú, olajos minden, nagyon éjszaka, nagyon alkalmi, nagyon… nagyvilági.
Ez nem játék.
Komoly tétek, komoly szerelmek, komoly ígéretek, komoly álmok, komoly vágyak.
Felnőtt játék a javából.
Lassan ülök a taxiba, megkeresem a táskámban a tükröt, elegáns a rúzs tokja is, és hangosan pattan vissza a pici táska teteje.
Igen, lesz pezsgő, nem is kevés.
Intrika, hófehér fogak és nemes szivarfüst mindenhol.
Dior Addict.
————
Nem pedig a szokásos posta-aldi-óvoda kör, ahova az ember röhögve fújja fel, hogy végre kiderüljön, milyen rajtam a téli hidegben:D
Citrom az új duda
Ma a negyedéves onkológiai ellenőrzésemen (minden faszergányos) néztünk egymás szemébe. Már tudta, pedig még nem mondták neki. Idegesen gyűrögette a táska fülét, megszólítani nem mertem, mert mennyire ciki lenne, ugye, hogy „helló, mellrákod van? Képzeld, nekem is volt. Reméljük időben jöttél, s akkor minden oké lesz”.
Mivel nem mertem megszólítani, csak néztem, néha összemosolyogtunk. Én bólogatva suttogtam, hogy tudom-tudom, ő meg könnyeken át, hogy félek-félek.
Aztán…
„Legyen kedves fáradjon utánam, a prof. már várja és perceken belül ideér x. drnő is”. Majd bementek a szobába és gondosan bezárta az asszisztens az ajtót.
És akkor, ott megmondták neki.
Hogy ez bizony rák.
————
És beindul a gépezet.
————
És rendben lesz minden, ha Isten is úgy akarja, meg ő is, meg időben érkezett.
Január vége van, igaz, nem október, és mégcsak nem is rózsaszín a kép, de vizsgáld át a melleidet ma este.
És ha tudod, oszd meg ezt a bejegyzést.
Életet menthet.
Ja, a csaj olyan 40 éves lehetett. Három kisgyerek anyukája – ennyit láttam a tárcájában, amikor vette elő a tajkártyát.
5 perc a semmiből – Pambababamm
Pambababamm, gondtalan, az élet elfogy nyugtalan, pambababamm tartalom, akkor van, ha akarom.
Sárga bögre görbe út, rózsakvarc szívvel merre fut.
Álmatag, fájós, szikrázó fény
Billeg a sorsom peremén.
Én pedig játszom. Csendben.
Néha meg nem.
Na lefekszem aludni, ha ez a faszság kijött az ujjaimból.
Megkísérlem a lehetetlent:
Most madarat lehetne velem fogatni.
Nem is tudom, hogyan folytassam ezt a bejegyzést.
————–
Pl felemás hírekkel.
Oké, örülünk.
És ezzel a hírrel leszakadt a lelkemről a bilincs, és most már be merem vallani magamnak, hogy másra vágyom.
Változásra vágyom.
A munkáért nagyon hálás vagyok, de változtatni szeretnék, új emberekkel szeretnék dolgozni, és erre úgy fest, minden lehetőségem meg is van.
Adja az Ég, hogy ez a munka megadja az anyagi hátteret, a biztos anyagi hátteret még egy ideig, amíg az álmaim megvalósulnak, szárba szöknek.
Adja az Ég, hogy én dönthessek, hogy én oszthassam be, hogy ismét ragyogjak.
Már az sem tántorít vissza, hogy ez túl nagy kérésnek tűnik.
Az.
Minden bizonnyal.
Mégis merem kérni.
Múlt hét, jövő hét
Nincs elég nagy káosz itthon, még bevállaltuk a teknősöket hétvégére. Igaz, tulajdonképpen semmi baj nem volt velük, semmi zajjal/kosszal/bajjal nem járnak, szóval igazán jólnevelt vendégnek bizonyultak.
Megérkezett a hálószobába a könyvespolc, aminek szent feladata elnyelni a 123787482 db könyvet, ami az éjjeliszekrényemen van.
Becsülettel be is végzi a dolgát.
A képes folyosóra felkerült egy spéci kis képtartó polc, amire a tihanyi kerámia madárkáim kerültek, pont nekik lett kitalálva, csúcs!
Kimostam az összes új szerzeményt, ráadásul egy újabb zsákot pakoltam össze, ami kikerül a házból, úgyhogy haladok a lomtalanítással is, bár nagyon nagyon lassan.
Csirkefalatkák (igazi, hamisítatlan csiken meknágetsz érzés!), saláta, zöldborsópüré, rizs. Egy hatalmas délutáni alvás, s a 101-1001-ből a Gyűrűk ura 1. része – ez egy nap alatt nem fog menni, de az első rész pipa.
Hát, így vágok neki a hétnek.
Tüdő rtg negatív, hasu uh negatív.
Még a tumormarker eredményét várjuk, aztán majd csak február elején megyek mell ultrahangra.
Ma pedig megpróbálom összeszedni magam és behozni a lemaradásaimat erre a hétre: ágyat húzok, tovább pakolom a karácsonyi cuccokat (egy nagy dobozzal már beküldtem az óvodába), és egy zsáknyi ruhát kiselejtezek a gardróbból.
Ha ez megvan, már boldog ember vagyok:D
… és jöhet a megérdemelt jutalom:
- egy nagy csésze tejszínhabos kávé Tchibos szívószálas kanállal
- egy finom sós süti
- és egy klassz arcpakolás.














