Kategóriák
alma meg a fája

Van, aki játékbabát öltöztet.

Műanyag csavarkulccsal játékautót szerel. Kinyitja a könyvet és úgy tesz, mintha laptop lenne, és ő lenne a fontos ember a cégnél.
Van, aki doktorosat játszik, vagy tanítja a játékmackókat. 
Az én gyerekem hányósat játszik.
Kicsi kezét rátapasztja a szájára, elrohan a vécéig, ott öklendezik és mosolyogva visszajön.
Én pedig darabokra hullok, és olyan fájdalmat érzek, ami sokkal szarabb annál, amit a kemó valaha okozhat.

2.

Túl vagyok a második kemón.
Sírós vagyok, nyűgös és nagyon szomorú, pedig semmi nem változott, semmi nem más, mint múltkor.
Nem volt más, csak egy viccesnek szánt félmondat, mégis lavinát indított el bennem.
Vérvétel, majd be az orvoshoz, akinek nincs ideje, de ezt csak ma először éreztem.  Csicseregtem, kérdeztem, meséltem, érdeklődtem. Hú, tegnap elvittek a barátaim egy kicsit, és ittam két cidert, nem baj? Honnan tudjuk, hogy nincs agyi áttét? Mi a helyet a fogamzásgátlással? Hol tartunk most, honnan tudjuk, hogy hat-e a kezelés?
… maga nem egy szűkbeszédű nő… –
mondta mosolyogva.
Kedvelem ezt az orvost. Jóságos, értelmes, emberséges. Mindig megszorítja a kezem és mindig igyekszik válaszolni a kérdéseimre.
Most ez egy vicces félmondat volt.
És nem kellett volna,hogy lavinát indítson el, de megtette.
Ó, hogy a kurva életbe, hát BETEG vagyok. Kétségbeesett, beteg és zavarodott. Szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Nem azt kérdeztem, hogy mikor fogok meghalni, vagy hogy meddig él egy tengeri teknős… vagy hogy hány éves a kurva kapitány, hanem azt, hogy honnan tudjuk, hogy ha a kemó?? És igen, minden információt meg akarok adni, hogy minél pontosabban kezelhessen, mert kapaszkodom, mert kurvára kapaszkodom az életbe.
Úgy éreztem magam, mint egy csicsergő hülyegyerek, aki TOTÁL FELESLEGESEN szófosásban szenved. Mire kiértem a rendelőből, már zokogtam. Nem vagyok bolond. Itt és most a életem a tét. Az, hogy nem őrjöngök, nem tépem a hajam (na jó, az most nem menne, muhahahha),az nem azt jelenti, hogy nem tudom, mekkora a baj, hanem azt, hogy tartom magam. Hogy 21 naponta 10 percem van megérdeklődni, hogy MI A RETEK VAN ezzel az egésszel, és igen, ha tehetném, bőrlégzéssel lélegeznék olyankor, hogy minél több infót megkaphassak-megoszthassak a doktorral az állapotomról.
Igen. Valószínűleg ez nem a félmondatról szólt, hisz mondom, egy szeretetteljes, kedves, odafigyelő valaki. Csak egy szerencsétlen hangsúly volt, nem több.
És mégis, mégis…

Relish, szárított paradicsom és paprikasaláta

Nagyjából el is mondtam, miről szól a mai nap:

Ádám hazaállított egy nagy csomó paprikával és paradicsommal, hogy majd ő elteszi. Aha. Aztán elment dolgozni, én pedig átgondoltam, hogy mire újra szabadnapos lesz, addigra azok a paradicsomok maguktól besétálnak az üvegbe…

Úgyhogy nekiálltam. Félbevágtam, megsóztam, sütőbe tettem és ott is maradtak a szép kis paradicsomkák úgy 10 órán keresztül. A 110 fok nagyon sok volt nekik, a végén vissza kellett venni 70 fokra, de megérte a macera: isteni szárított paradicsomunk lett!

Csinos üvegbe tettem, finom extraszűz olajjal felöntöttem, és ma vesz hozzá egy kis szélen szárított sonkát (végül mégiscsak csinál a paradicsomokkal valamit – sonkát vesz hozzá…). Sütök egy fonott kenyeret, puhát, omlósat, és egy napra kilépünk a diétából.

Relish is készül – nos, nagyjából úgy, hogy összevágok mindent, felöntöm a lével és üvegekbe teszem. A különbség mindössze annyi a neten talált receptekhez képest, hogy én nem cukorral, hanem xilittel készítem majd a felöntőlevet.

Ebben az adagban most paprika van (piros éés fehér), egy kis uborka, lilahagyma, de mindegyik üvegbe teszek egy-egy fokhagymát is. Olyan jó lesz télen, üde, nyári saláta mehet majd a ropogós húsok mellé.

Ami megmarad, abból pedig sima paprikasaláta lesz, az is a kamrapolcra, Ő pedig majd megy, és vesz magának egy újabb adag paradicsomot-paprikát, ha lecsót akar eltenni. Kicsit szkeptikusan gondolkodom, hiába, de már tudom, hogy hogy fogom ízesíteni. Igen. A lecsót.

Klaudia

Ő az oka, hogy megszerettem a mexikói kaját. A koriandert is. Időről időre visszamegyek az arribába, és pukkadásig eszem magam. A quesadillas, mint olyan, bekerült az álmaimba. (Nem vagyok biztos benne, hogy ebben a mondatban nem túl sok-e a vessző).

Ismertük egymást már akkor is, amikor Barnabást vártam, és volt nálunk abban az ominózus házibuliban, amikor

1., még nem volt a pocakomban Gergő
2., uborkás üvegből ittuk a white russiant
3., megtudtuk, hogy a hidegtől nem lehet megfázni
4., magnóról szólt a zene
5., minden partvisnyél egy gitár volt
6. Medve beesett a karosszék mögé
7., „inkább csak hörögjünk”- mondta Péter, amikor soook nagyon részeg férfi összekapaszkodott a nappalink közepén pogózni, és üvöltötték a mittudoménmilyen számot, és nem tudták a szöveget.

Klaudia ennek megfelelően Guitar Valley-be címezte a kis pakkot:)

Hát így. Hogy „szép és trendi” legyek a kemók alatt is. Mikor kinyitottam, a szívem úgy megtelt, hogy azt hittem, szétrepednek a bordáim – minden darabja telitalálat, egy aprócska boldogság.

Igen, ez az a szín. Ez lesz rajtam mindig, amikor kemóra megyek. A kezelés előtti rituáléhoz tartozik majd, sok egyéb mással együtt. Tulajdonképpen az apacsok is rituális arcfestéssel indultak háborúba… Én is ezt teszem majd.

És nyerni fogok, Drágáim, nyerni fogok!!!

Random

  1. Kiszúrtam magammal. Harminc kiló szilvát vettem, hogy elteszem. Tizenöt megvan. Tizenöt még hátra:)
  2. A Tompa utcában nagyszerű quesadillast lehet enni. 
  3. A porszívónk bedöglött. Dirt Devil – soha többé. Helló, Hoover-Haver:D
  4. Holnap ÓVODÁS szülőire megyünk. Kíváncsi vagyok, mi lesz Barnesz jele.
  5. Bement a körmöm alá a szilva. Ezúton üzenem mindenkinek,hogy NEM koszos a körmöm, hanem szilvás.
  6. Zabliszt. Határozottan zabliszt párti vagyok, ha az a kérdés, hogy zab vagy rozs.
  7. Addig variáltam-kuponoztam, amíg 23 helyett 14 ezret fizettem a DM-ben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?
  8. Barnus elemes kisvonatot kapott. Képzelhetitek…
  9. … és a gyerekszáj: anya, Gelusz Maximusz (Gerusz Maximusz:)) alszik?? 
  10. Újak még: egyélként (egyébként), „hát ez el-ké-pesz-tő”
  11. Gubancunk cseperedik-iperedik. Íme:
Kategóriák
Egyéb

Közelebb

Közelebb, közelebb, egymáshoz, magunkhoz. Az óvodához, a szülőihez, a tornazsákhoz. Az első mozihoz (Repcsik – alig várjuk), a zablisztes palacsintához. Az esti beszélgetésekhez, a csendességhez, önismerethez. Elengedéshez, békességhez, mókához és reményhez.
Olyannyira közel a halálhoz, hogy ezáltal sokkal közelebb az élethez.
Kategóriák
Egyéb

Levágtuk

Nem igazán sikerült egyáltalán nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de megvan, kész van, túl vagyunk rajta. 

Kategóriák
Egyéb

Az első kemó

megvolt, jól vagyok, nem hánytam, néha émelyegtem, néha szédülök.
Nem, nem jó érzés, sőt, elég rossz, de nem annyira rémes, mint amire számítottam. Tudom-tudom. Lesz ez még rosszabb/ez még csak az első volt, de akkor is örülök neki.
Kétféle cuccot kapok: egy átlátszót és egy kukáskabát-színűt:), a székek kényelmesek, a helyiség levegős, a nővérek kedvesek és ügyesek. Ha nem így lenne, akkor sem nyafognék, mert – ugye –  a kemó a legjobb barátom, de így meg pláne kussolok.
………………………………………..
Időközben újabb „szállítmány” érkezett, ezúttal Kriszta barátnőmtől. Hozott pár könyvet.


Kategóriák
Egyéb

Helló Világ!

Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!

Kategóriák
Egyéb

Azt hiszem,

talán a Mango bolt előtt volt. Anita hátradobta a haját, vett egy nagy levegőt, és azt mondta:
„Figyelj, arra gondoltam, hogy levágatom a hajam, és akkor lehetne neked belőle parókát készíteni.”
…………………………………………….
… és basszus, még most is gombóc van a torkomban. Remélem, hogy nem mondtam semmi olyat, hogy „Te hülye vagy”, vagy ilyesmit, de egyszerűen olyan volt ez a mondat, mint… mint egy szőnyegbombázás. Örökre belemart a lelkembe. Le-vá-gat-ná a csodaszép haját, hogy nekem lehessen parókám.
Rövidre.
Miattam.
És komolyan gondolja.
Minden dráma nélkül.
Úgy mondta, mintha arra akart volna rábeszélni, hogy kölcsön akarja adni a kék sapkát/a rózsaszín szájfényt/ a lila MP3 lejátszót, mert szerinte az jó ötlet.
…………………………………………….
Minden kétséget kizáróan nagyon sokat tanulok a ráktól és a rák kapcsán. Van, ó, de még mennyire hogy van igaz barátság és ekkora szeretet!