Tegnap megtört a jég: annyi éven át kerülgettük egymást, de tegnap végre egymáséi lettünk: visszavonhatatlanul rebarbara rajongó lettem. Már csak az volt a kérdés, hogy Medve hogyan értékeli a rebarbara savanykásan fanyar ízét, de mint később kiderült, nem kellett volna aggódnom. Nekik mindig volt a kertben, amikor kisfiú volt, köszöni, nagyon szereti és mi lenne, ha ültetnék ide hozzánk is? Mi lenne, mi lenne?! Hajrá, Buzz, a végtelenbe és tovább!

Asztmás rendelésen, légzésfunkción, vérételen túl azt hittem, már nem lehet sűrűbb a napom, de tévedtem: hazafelé beugrottam a sötétítőkért (álomszép, gyönyörűen varrott, óarany), aztán bementem a vegyszerboltba (bórax, mosószóda, perkarbonát és a szappankészítéshez nátrium hidroxid), majd a gyógyszertárba (savlekötő, asztma gyógyszerek, magnézium), utána pedig a Herba-házba mentem.

Jojoba olaj, sárgabarackmag olaj, egy kiló kókuszvaj, bio köles, bulgur, árpa, rozsliszt, fűszerek, tönkölyliszt, pelyhek… és engedtem a csábításnak, vettem Clipper teát.

Irány haza, összeszedtem Barnust a bölcsiből, aztán elmentünk a matracáért, csodaszép lett, kókuszos-habos-anatómiai akármis, szóval olyan igazi nagyfiús – a kis tulajdonosa pedig roppant büszke, hogy ilyen óóóóriási matracon aludhat.

Holnap autószerelő és szőnyeg, Barnabás ruhásszekrényébe polcok és szortírozás ezerrel: szombaton Medve lomtalanít (juhhú, komolyan, az önkormányzati lomtalanítást jobban vártam idén, mint a szülinapomat!), én pedig dolgozom: menyasszony – tanítványok – testkezelés, aztán protokoll – cikkjavítás – mentorálás azán pedig sajtó – kommunikáció – szervezés. Egyszer majdcsak vasárnap lesz:))