Piros. A piros alma lett az új cukor. El kellett hagyni, de nem gáz, két hét után minden almát szájösszeragasztósan édesnek érzek… ma este vacsorára bundás alma lesz: almát karikázok, palacsintatésztába teszem, kisütöm. Oké, a palletrészta rizslisztből lesz, vizezett tejszínnel. Ennyi a különbség.

Narancssárga. Most, hogy mosom a nyári holmikat, feltűnt, mennyi narancssárga pólója van Barnabásnak, hogy mennyire szeretem, mikor élénk narancssárgában van, tök jól megy mindenhez, legyen szó farmernadrágról vagy kekiszínről. Cipőben is inkább a narancsszín betétet választottam neki, pedig a zöld is klassz, kisfiús volt.

Sárga. Kérdés nélkül az új kedvenc színem. Egyszerűen olyan, mint egy tál napfény. Nagyon vágyom rá, jót tesz.

Zöld. Az új ülőgarnitúránk. Khömmm – nálunk a 3 személyes kanapé a 2 személyes, a 2 személyes kanapé bekerült a dolgozómba és most onnan írok, a fotel… na abba meg a gyerek ül.

Világoskék. Gergő szeme. Mindig megdöbbenek, mennyire tiszta, mennyire égszínkék.

Sötétkék. Mosás. Egyszerűen nem tudok elég sötétkéket mosni. Apropó vissza a narancssárgához, valószínűleg a színista sminkes múltam: a kék és a narancssárga komplementer színek. Jók együtt.

Lila. Elvirágzott az orgona a kertben. Volt tegnap orgona ága – barackfa firága. Volt nagy sírás. Anno mindenki azzal nyugtatott, hogy anyák napjára már sűrű hajam lesz. És itt leszek.

És sűrű hajam van. És itt vagyok.