– Figyelj, én most nagyon bánatos vagyok.
– Me’ mé’?
– Mert nekem ma névnapom van.
– Igen? Tényleg? De az nem egy szomorú dolog, azért nem kell sírni.
– Mondjuk azért az nem segít a vidámkodásban, hogy idén is elfelejtetted…
– Háttööööö… Mit szeretnél a névnapodra?
– Figyelmet. Törődést.
– Na jó, de mit rendeljek? Úgy értem, vacsorázni nem tudunk elmenni, úgyhogy… tényleg: van még krumplifőzelék.
– Bazdmeg.
– Ne izélj már, mondd, mit szeretnél.
– Semmit. SEMMIT!! Mert már átjárta a szívem a METSZŐ HIDEGSÉG!!
Itt ő felhorkantott, röhögött, de azért nem adta fel.
– Nyuszkó, nem felejtettem el, csak késleltetve alkalmazom a névnapod. Khömm. Na mondd, mit szeretnél.
– Lepj meg! Leeeeeeeeeeepj meeeeeeeeeeeeeeeg! Varázsolj el, legyek névnapkirálylány, névnaphercegnő, a világmindenség közepe! Ragyogtass!! A Pinteresten is olvastam, hogy a jó férfi ragyogtatja a nőt!!!
– Miafasz??
– Ragyogtatja!! És nem FOSZTJA MEG a névnapi örömtől, hogy az a szerencsétlen csendben kucorogjon az ágyon, és átjárja a szívét a…
– Metsző hidegség. Tudom. És megjegyezném, hogy nem kucorogsz csendben, óbégatsz, mint egy hülye.
– Te ne, te neeeeeeeeeeeee….!
– Na figyelj. Névnapodon virtuálisan hattyúk vesznek körül. Egy illatos dézsában ülsz ilyen fürdőgolyó szarral. Viszek neked bort, halk zene szól és téged átjár a Szent Névnap Szelleme. Az. Pont. A Szent Névnap Szelleme. És körbe vagy véve ajándékdobozokkal, amiken nagy masni van, és amikben mindenféle ilyen női szar van, aminek a csajok örülnek.
– Ilyen milyen mindenfélék?
– Olyanok, mint a tejhabosítód, amit megrendeltem ugyan, de kurvára nem ért ide. Még mindig átjárja a szíved a metsző hidegség?
– Nem.
– Aludhatunk végre?
– Jóéjt.
– Jóéjt.
—-
– Metsző Hidegség, Nyuszkó, bazdmeg, alulmúltad önmagad.
– Mondom JÓÉJT.
