Címke: Egyéb

Kategóriák
Egyéb

Igazi Máris szomszéd feje volt

a sebésznek, aki nem cáfolt rá a hírére: egy szociopata vadbaromnak írták le, és az is.

Remekül szórakoztam.

Magas, megfáradt, de rendkívül biztos kezű, nyugodt embert képzeljetek el, meg engem, aki kicsi vagyok, dundi,és viháncoltam, mint fing a gatyában.
Az egész nem tartott tovább 10 percnél, és ebben már benne volt az a 2 perces hahotázás is, amit akkor ejtettünk meg, miután rezignált fejjel közölte, HOGY SAJNOS NYOMA MARAD AZ ANYAJEGYNEK A MELLEMEN.
Erre én felhívtam kedves figyelmét a mellemen az anyajegytől 9mm-ra húzódó vastag, 15 centis piros csíkra, ami ugye a rákműtét helye, és mondtam, hogy ez igazán kár, nagyon rossz hír, MÉG A VÉGÉN ELCSÚFÍTJA A GALAMB-KEBLEMET.
Majd kirobbant belőlem a nevetés.
Belőle is.
Onnantól végig csipkelődtünk, én mondtam, hogy csak lassan, mert lassan hat az érzéstelenítő, ő pedig mondta, hogy az jó, mert ő meg nagyon lassú, ügyetlen és bizonytalan, és már kész is voltunk.
A „szuperbunkó” még felszólított rá, hogy ha lehet gyógyuljak már meg, én mondtam elérzékenyülve, hogy oké, majd álltam ott zavarban,mire rámripakodott, hogy most akkor kimegyek, vagy mást is leműtsön rólam?
Ja, és holnap fél 7-kor vár kontrollra. Reggel.
———————-
Atomharcos vagyok, úgyhogy jött egy Müller-kör: kaja Gergőnek, ajándék a mi drága gyerekorvosunknak és az asszisztenseknek, az óvó néniknek és a régi bölcsis gondozóknak, az én terapeutámnak – aztán itt elfogytam, mint a gyertyaláng. Hazajöttem, azóta babázom és dolgozom, most Medve elvitte a kölyköket az orvoshoz, én pedig végeztem a munkával és most a Pinteresten lógok (hímezni szeretnék):

Kategóriák
Egyéb

Oké, már jobb.

Még van némi émelygés, de az már mindegy: holnap jönnek haza a gyerekek, én pedig kimondhatatlanul boldog vagyok – és egy kicsit félek is.
Őszinte leszek: olyan rég nem voltam velük egyedül, hogy most van bennem némi feszkó, hogy elég jó leszek-e, vagy megszokták azt a világszínvonalú luxustörődést, amit anyu ad nekik.
Elég jó lesz-e, ha nem palacsintával kezdjük a napot:)

———————-
Egyébként az elmúlt napok remekül teltek: kifestettem a körmömet (miért nem mondta senki, hogy a Rimmel space dust lakkja ennyire szép?? Miért??? Miért hittem azt, hogy a homoklakkok csak beauty bloggereknek valók?)
Megnéztem rengeteg kosztümös filmet (örök kedvenc lett a Klastrom titka!), most épp a Rózsa nevét töltöm be, Umberto Ecot nem feltétlen könnyű olvasni, de végülis a filmhez csak a szememet kell nyitva tartani….
Megünnepeltük az eljegyzésünk 6. évfordulóját, csodaszép ZEMA nyakláncot és fülbevalót kaptam Ádámtól (fekete alapon páros bazsarózsa, ami fogalmam nincs mit jelent, de számomra leginkább azt, hogy „szeretlek Nyuszkó haj nélkül is).
Aztán ennyi. 
Megyek gombás pizzát enni. Újra elkezdünk élni.
Kategóriák
Egyéb

5 perc a semmiből – utolsó

Utolsó kemó, utolsó fagyos reggel, utolsó sorszámtépés, vérvétel – minden utolsó. Augusztus közepe óra egy élet fordult meg, egy világ hullott szét és épült/épül valami nagyon szép a romokból.

Még megtörten, még tele kérdéssel, még egy nagy fejezettel előttem, de egy gyötrelmessel már a hátam mögött – ÉLEK. Remélek.

Fájt, nagyon fájt. Féltem nagyon, féltem, hogy elveszítem őket, féltem, hogy nem maradhatunk együtt. Aztán megtanultam sok dolgot – részint, hogy tőlem függ, rajtam áll, bízhatok, küzdhetek. Megtanultam, hogy mi az igazi szeretet, barátság, önzetlenség.

Most tanulok élni.

Megcsináltam.

Sosem sírtam a kezelések alatt – durranhatott véna, körbejárhatott a halál, mardoshatott a fájdalom- és a nővérkék látták. Azt hiszem,becsülték – mindig volt egy drukk, egy mosoly, egy jó szó.

Hát, Drágáim, Isten veletek!:)

Nagyon sírtam, amikor kijöttem. Oké,ez így nem igaz: hangosan zokogtam apa vállára borulva.

Kifújtam az orrom, visszanéztem a terembe, ők integettek és nem csak az én szemem volt könnyes.

—————-

Még hányok (innen üzenem mindenkinek, hogy a paradicsomos tészta iszonyú szar kihányva, a hurka és a mézeskalács egész jó, a tejes cuccok viszont rettenetesek), de ez már a vége.

A vége, a legeslegvége.

Jöhet a sugár.

Kategóriák
Egyéb

Na

úgy lesz, hogy holnap megkapom az utolsó kemót, aztán pénteken telefonálok a sebésznek, hogy adjon időpontot, és jövő héten leveszik azt az anyajegyet.
Életem eddigi legkeményebb 5 napja áll előttem: sugárba hányok (gyomorsavat) a kemó gondolatára is. 
Nagyon-nagyon szeretnék túlesni rajta.
———————————
És holnap este jönnek a gyerekek!! Iszonyú sokat aludtam az elmúlt napokban, és mégis fájdalmasan csendes a ház nélkülük…
Legyek jobban. Legyek jobban, és megsütöm Via zabcsókját, készítünk ajándékot a gyerekekkel Medvének, narancshéjból és fahéjból forralok illatosítót…
csak legyek jobban. Legyek már jobban.
Legyek már jól.
Kategóriák
Egyéb

… és azért volt vidámkodás is a héten

Mikor már a 41234. csokoládét akarta mindent elnyelő mocskos kis pofájába betolni a kölköm, mikor már láttam, ahogy rohadnak ki a kis tejfehér rizsszemek a szájából és ő lesz az első kisfiú az univerzumban, akinek már ki se nőnek a vasfogai a tejfogak rohadása miatt… na akkor szólt az apja, hogy Barnabás, az a zacskó már csukva van.
Mire a fiam sátánka hangon közölte, hogy „MUUUUUHHHAAAAHHHHAAA-HOOOOHOOOOOHÓÓ, az én nagy és éles fogaimnak semmi sem akadály” és kiharapta a zacskót.
Kategóriák
Egyéb

Jó rég nem írtam, mi…?

pedig volt ám történés rendesen…

  • például kiderült, hogy most hétfőn kiműtenek majd a mellemről, a heg mellől anyajegyet. Nem egyértelmű, hogy mi van vele, és nem akarják, hogy elrákosodjon a sugárkezelés alatt. Elsőként Ivett doktornőjéhez mentem el, ő vetette fel, hogy az ott nem igazán fasza, legyek kedves konzíliumot kérni, úgyhogy voltam kedves konzíliumot kérni, hétfő reggel onkoteam, ha úgy döntenek, le is kapják, varratszedés még Karácsony előtt. 
  • kedden megcsípett egy mérges pók – tenyérnyi ödéma és gennyes marásnyom maradt utána (ne mondj semmit. igen. egy ki-ba-szott mérges pók.WTF????)
  • Gergőke hurutos, köhécsel, ezt is, mint minden egyebet Barnesz hozta haza rá. Sebaj, legalább papírunk van róla, hogy imádják egymást: állandóan összebújva kacarásznak, puszilkodnak, játszanak. 
  • Pénteken felment a lázam, a doki írt is fel Augmentint, a lázcsillapító mellé – jobb ilyenkor atommal lőni, hisz pont 5 nappal vagyunk az utolsó kemó előtt. Kriszta barátnőm el is hozta, be is vettem, majd…
  • 40,1-nél hívtam Ádámot, hogy azonnal induljon haza. A következő hívást már az okos nagyfiamtól kapta, aki (tudom, szar anya vagyok, mert a facebook „oszd meg” képek szerint buddhista kisfiúként egy kismadarat kellene simogatnia, nem okostelefont) remekül ért a telómhoz, naszóval felhívta, hogy gyere, mert ANYA ELDŐLT. Ott voltunk hárman a szobában, Gergő a falnál vigyorogva (éreztem, hogy nagyon tré a helyzet és biztosabb, ha a fal mellett van), Barnesz az ágy szélén, hogy ne essen le Gergő (beszarás, nem?) én pedig keresztben, ájultan.
  • Éjjel teljes elkülönítésben, Barnesz szobájában, Ádám pedig a gyerekekkel, és időnként bejött lázat mérni, meg sírni, hogy „maradjak vele, ne adjam fel”. 
Szinte éreztem, ahogy vége az összeszedettségnek, a fegyelemnek, a figyelemnek, és mintegy forradalom, lázadás söpör végig a testemen a kimerültség. Mindössze 9 nappal a gyerekszülés után rák, műtét, komoly vizsgálatok megterhelő kontrasztanyaggal, kemoterápia, fájdalom, kétségbeesés, harc.
Ott és akkor nem voltam ura a testemnek, tette, amit minden test tenni akar ilyenkor —- katapultálni. Csak el innen, messze-messze. Már nem beszéltem, nem tudtam felkelni, nem nyitottam ki a szemem, távolodtam, nem hallottam a szavakat…
Ádám pedig bedobta a nagyágyút: behozta a síró Gergőt, és sírva hazudta, hogy figyelj ide, térj észhez, maradj itt, itt a kisfiad, nem tudom mit kell vele csinálni, nagyon kellesz neki, nagyon kellesz nekünk. Nagyon szeretünk Nyuszkó, csak ne add fel. És akkor én kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy nem a jó cumit tette be az üvegbe, hanem azt, amelyiken nagy a lyuk, és hogy tényleg-tényleg valahonnan, akárhonnan ,bárhonnan még össze kell szednem némi erőt, mert mindjárt vége, mindjárt kisüt a nap, és egyébként is rossz cumi van az üvegben és ezt csak én tudom.
És anyuék elvitték tegnap a gyerekeket ott lesznek szerdáig, én meg fekszem, és gyűjtöm az erőt a hétfői bőrklinikához, a szerdai kemóhoz, mert ez a vége, ez a célegyenes ebben a szakaszban, és meg kell csinálni.
Most előre dolgozom, hogy a jövő hét simán menjen a munkahelyeken, alszom, készülök.
Drukkoljatok.
Nagy szükségem van rá.

Kategóriák
Egyéb

Kibővített távirati stílus

  • Okádok. nem hányok, nem öklendezek, nem émelygek, OKÁDOK.
  • Barnusnak először nem tetszett a szőnyeg, olyan hisztit levert, hogy azt hittem, hogy csirkehálóval körbekerítem, betömöm a száját és kirakom a kertbe. Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert igazi falusi csaj lettem – tudom, mi a csir-ke-há-ló, és használom is. A szót. Kizárólag a szót. Vissza a szőnyegre: megbékélt vele.
  • Megjött az ágy mögé a falvédőnk. Tudom, hogy másnak nyanyás, de nekem nagyon tetszik, őszi kastélykertet idéz a mintája (egy kedves ismerősünk szerint), és hajlamos is vagyok beleélni magam ebbe a képbe. Kinézek az ablakon, látom a völgyet, szembe a domboldalt a fenyvessel (mondtam már, hogy brutál szép helyen lakunk?), a házakat, a rendezett (kastély-muhaha) kertünket, és az ablak előtt van a teraszunk, rajta egy asztal, az asztalon egy lila műanyag szerszámosdoboz, ami kb. egy éve ott van.
  • Tegnap megtudtam, hogy lehetetlen visszaforgatni az idő KERETÉT.
  • Gergő nagyon hiányzik (Anyuéknál van, hogy szabadon fetrenghessek) . 
  • Gergő iszonyúan hiányzik.
  • Gergő annál is jobban hiányzik, de hurrá, nincs lelkifurdim.
  • Megtervezzük ma a karácsonyi gyerekzsúr meghívóját!! (na jó, nem nagy tervezgetés, egy képre ráírom a szöveget, oszt’ viszhall)
Kategóriák
Egyéb

Távirati stílus

  1. megjött Barnesz szőnyege
  2. lenyomtam az 5. kemót.
Kategóriák
Egyéb

2. lista

Kategóriák
Egyéb

összefüggéstelenül

Holnap indul a nagy méregtelenítés (remélem nem olyan eredménnyel, mint múltkor), és megpróbálom átlépni az árnyékomat és tartani a májdetox diétát az utolsó kezelésig. Issssssssssssssteni lesz…

aztán mi van még…

Gergőke barackot evett almával, úgyhogy mindkét mellemen barackos almabüfi maradék van – még szerencse, hogy ma nem kell jól kinézni.

Hétfőn jön az új ágyunk, Apukám hozza el, szereli össze, úgyhogy nekünk semmi dolgunk vele, csak belefeküdni, oszt kész.

Várom a Hart of Dixie következő részét.

Gubancka megevett egy tál spagettit. Nem értette,hogy milyen állat ez pontosan, de tetszett neki. Na jó, úgy nagyjából.

Isteni képeslapokat láttam.

Barnussal most haragban vagyunk, megrúgott a HÁTSÓ LÁBával. Nem beszélünk.Nem, ez így nem pontos: én nem beszélek vele.

Ádámmal még nem tudom, hányadán állok.

Feltettem a gyerekek ablakaira a karácsonyi matricákat.

Olvasom az új Tom Harper könyvet.

Vettem Bertók-féle akácmézet: jó lesz teába, sütibe.

A tesóm hongkongban van.

Iszonyú álmos vagyok és nagyon fázom, nincs ma kedvem semmihez, gyakorlatilag a lábamat sem tettem ki az ajtón.

Tegnap még belefért egy last minute fagyi: mák, fahéj, karamell, mogyorós csoki. Hmmm.

Tök jó fekete nadrágot vettem pénteken – vagány, cipzáros, szuper anyagból.

L’Instant – Guerlain az új kiszemelt, de nem sok esélye van: Évám, a Gucci Rush-ban fürdök. Imádom. Eggyé olvadok vele.

Csilliárdnyi építőkockát kaptunk (illetve kapott B.), most
1., csűdig járunk a kockában
2., éjjel beleáll a talpamba

Barnus épített kamerát, rombolót, puskát, repülőt, várat, óriási lépcsőt is. Nagy zajjal jár.

Megsütöttem Gergőke névnapi tortáját, Ádám szerint tengeri sügér íze lett, úgyhogy még tiszta mázli, hogy ez így most eszembe jutott,  így egyértelmű lett a helyzet: vele se beszélek.