Címke: Egyéb

a mai leves az az orosz scsi leves, amit anyu csomagolt. Imádom. Holnap még vacillálok a sütőtök krémleves és a krumplileves között (gyanítom a sütőtök nyer majd).

Bejelentkezem egy extra, soron kívüli mellultrahangra, és kérek időpontot egy bőrgyógyászhoz, legyen teljes a kép, ha már…

Kedden egy nagyobb és egy kisebb megbeszélésem van, előtte-közben szeretnék eljutni a Herbaházba, mert kell liszt, meg még egy pár apróság (a kenyeret most is, változatlanul itthon sütöm. nem lehet egy lapon említeni a boltival.)

Na most bajban vagyok. Elfogyott a parfümöm.

Nagy kedvencem volt a Burberry weekend – több üveggel használtam el belőle, de tegnap magamra fújtam, és most nem tetszett. Nagyon nem. Elmúlt, kinőttem, komolyabb kell.

Használtam Chanel Mademoiselle-t is (mint mindenki, úgy 2002-2004 táján), BVLGARI pour femme is többször volt, Shiseido Zen,  Trussardi Inside, Lacoste pour femme, Armani Lei – és most elakadtam.

Keresem a következőt.

Fontos, hogy tudjam szeretni – klasszikus legyen, nőies, semmiképp sem üde, citrusos. Fontos a „tervező”: „egynyári slágerek” nem érdekelnek.

Gondolkodtam még Tendre Poisonban is, de az most a neve miatt nem igazán jön be:)

Szóval segítsetek: ha van ötlet, írjátok – tegnap a Lancome Le Vie est Belle jött szembe, magamra is fújtam.Konkréten babaszappan illata volt.

Extra nehezítés: viszonylag jól ismerem a parfümöket, és 100-ból 99-re nem, nem, nem, nem, nem a válasz.

Na? Ötlet?

Kell lennie valahol, ott kell lennie valahol…

Muhahaha.

… és tényleg.

Nos, képzeljetek el, egy gyönyörű csajt. Frankón gyönyörű: a szülés után nádszálként jött ki a kórházból, mindig patent a haja, smink, ruha, ilyenek.

Rengeteget dolgozik, menő vállalkozása van, szuper férje, szép kisfia.

Rühelled már Te is, ugye?

Nos, ne tedd.

Lehetetlen. 

A nagy baj az, hogy kedves.

Nem a klasszikus értelemben. Inkább amolyan… na várj, elmesélem.

Mikor mondtam, hogy mellrákom van, velem bőgött. Káromkodott. Baszamegezett. Dühöngött.

Bejött a kórházba a mellműtétem után. Ötezer karátos mosollyal és egy ÓRIÁSI gyógyulj meg! lufival. Majd átölelt, és biztosított róla, hogy szarul nézek ki. Aztán elmondta, hogy ez elmúlik, jövő nyáron kegyetlenül bepiálunk, és elővett egy dobozt, amiben a város legfinomabb somlói galuskája volt.

Amikor este 11-kor  rinyáltam facebookon, hogy visít Gergő úrfi, azonnal hozta volna a spéci magamrakötöm-kordozom-osztelhallgatagyerek hordozót. Mondtam, hogy ráér, úgyhogy hozta másnap.

Kávék, telefonok, kutyafüle, macskafarka, úgy fest,hogy kimeríthetetlen VIP kártyám van nála. Nem kell erősnek lennem, ha vele vagyok. Bátornak sem. És pozitívnak sem.

Mégis, az „oké, majd hívlak, puszi” után mindig az vagyok. Erős. Bátor. Pozitív.

• részt veszek egy 30 napos vegán kihívásban. Harminc nap tej,hús, tojás nélkül: hát…izgalmas lesz, de nem tűnik olyan rémisztőnek.Pláne,hogy megbeszéltem magammal, hogy sajtot eszem majd. A sajtról nem tudnék lemondani.

• addig azonban még lesz néhány ilyen reggeli….:)

Boldogság, nyugodt fürdetések, békés vacsora, alvó gyerekek már fél 9-kor.

Nekem idő, hogy végiggondoljam a napomat, a teendőket. Szeretem, hogy ilyenkor nem „beesek” az ágyba. hanem van időm, energiám befejezni a napot.

Átgondolni, hogy igen, kell a gyereknek esőálló nadrág, van időm csetelni egy kicsit a barátokkal, és meginni egy pohár finom teát.

Miért majdnem? Mert Ádám még dolgozik.Tökéletes úgy lenne, ha most ő is itt lenne. 

No sebaj, jön majd szabadnap:)

Addig pedig nézelődöm: rengeteg poncsóm van, de ez… jaj, de kéne!

Közelebb, közelebb, egymáshoz, magunkhoz. Az óvodához, a szülőihez, a tornazsákhoz. Az első mozihoz (Repcsik – alig várjuk), a zablisztes palacsintához. Az esti beszélgetésekhez, a csendességhez, önismerethez. Elengedéshez, békességhez, mókához és reményhez.

Olyannyira közel a halálhoz, hogy ezáltal sokkal közelebb az élethez.

Nem igazán sikerült egyáltalán nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de megvan, kész van, túl vagyunk rajta. 

megvolt, jól vagyok, nem hánytam, néha émelyegtem, néha szédülök.

Nem, nem jó érzés, sőt, elég rossz, de nem annyira rémes, mint amire számítottam. Tudom-tudom. Lesz ez még rosszabb/ez még csak az első volt, de akkor is örülök neki.

Kétféle cuccot kapok: egy átlátszót és egy kukáskabát-színűt:), a székek kényelmesek, a helyiség levegős, a nővérek kedvesek és ügyesek. Ha nem így lenne, akkor sem nyafognék, mert – ugye –  a kemó a legjobb barátom, de így meg pláne kussolok.

………………………………………..

Időközben újabb „szállítmány” érkezett, ezúttal Kriszta barátnőmtől. Hozott pár könyvet.