Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!
Kategóriák
Címke: Egyéb
Kategóriák
Azt hiszem,
talán a Mango bolt előtt volt. Anita hátradobta a haját, vett egy nagy levegőt, és azt mondta:
„Figyelj, arra gondoltam, hogy levágatom a hajam, és akkor lehetne neked belőle parókát készíteni.”
…………………………………………….
… és basszus, még most is gombóc van a torkomban. Remélem, hogy nem mondtam semmi olyat, hogy „Te hülye vagy”, vagy ilyesmit, de egyszerűen olyan volt ez a mondat, mint… mint egy szőnyegbombázás. Örökre belemart a lelkembe. Le-vá-gat-ná a csodaszép haját, hogy nekem lehessen parókám.
Rövidre.
Miattam.
És komolyan gondolja.
Minden dráma nélkül.
Úgy mondta, mintha arra akart volna rábeszélni, hogy kölcsön akarja adni a kék sapkát/a rózsaszín szájfényt/ a lila MP3 lejátszót, mert szerinte az jó ötlet.
…………………………………………….
Minden kétséget kizáróan nagyon sokat tanulok a ráktól és a rák kapcsán. Van, ó, de még mennyire hogy van igaz barátság és ekkora szeretet!
Kategóriák
Haha. Sőt, hahahahahahahaha.
Reggel 9: nincs csontáttét.
Délután 5: nincs semmilyen hasi-mellkasi-kismedencei áttét
——————————-
Szép az élet, na. Indulhatok a kemós körön. Eséllyel indulhatok a kemós körön.
Még egy agy-átkurkászás kell, a biztituti kedvéért, de nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok!!!
Komolyan, ha lenne áj láv kemó feliratú kitűzőm, hordanám. A kemoterápia lesz a legjobb barátom, a harcostársam, a segítőm, ő fogja kipucolni a szervezetemből a maradék rosszaságot!!
És akkor ITT MARADOK A FIÚKKAL!!!
(és ha így folytatom, elvisz a felkiáltójel-rendőrség!!!!!!!)
—————————————————————————————
Drukkoljatok, mert holnap kezdődik az egyik legnagyobb kaland az életemben, holnap lesz az első kemóm!!! (csak nem tudok elszakadni ezektől a nyomorult felkiáltójelektől)
Kategóriák
A poszt, amit nagyon nehéz megírni
Triple negatív emlőrák. Ritka, rendkívül agresszív és nagyon nehezen kezelhető. Csodaszámba megy, ha gyógyítható.
Három-, és ötéves túlélésről beszélnek, ha nincs áttét.
Nos, ilyenem van.
Meg két fiam. Az egyik három és fél éves, a másik 7 hetes.
———————-
Mindig így kellett volna lennie. Mindig meg kellett volna néznem AZONNAL az óriási hidat/rombolót/versenypályát. Mindig kellett volna időt szakítani a hosszabb mesére és az éjszakai kérdésekre.
Nem tudom, hogy mi lesz. Ezzel tegnap este szembesültem, ezt a fiókot eddig nem volt merszem kinyitni: egyszerűbb volt a gondolat, hogy egy sima mellrák az ellenfél.
Holnap CT-re megyek, és nagyon, nagyon, nagyon reménykedünk, hogy nincs áttét.
————————
Felmerült többször a kérdés, hogy miért lettem rákos, hogy mik lehetnek a lelki okai ennek a betegségnek. Azt hiszem pontosan tudom. A következő három hónapban pedig tehetek ellene.
————————
Néha annyi energia van bennem, hogy majd’ szétvet, és nekifutás nélkül hegyeket tudnék átugrani. Vannak persze rosszabb napok, sőőőt, kifejezetten rossz, pocsék napok, amikor némán sikítok odabenn, és látom, szinte látom, ahogy pereg le a homok az órán.
Ölelem a kis testüket, és kétségbe vagyok esve: nem lehet ennyi, nem lehet vége, nem, nem, nem!- és olyan igazi, gyereki, bömbölős oázással tudnék sírni, hogy lesz-e még Karácsony, hogy látom-e még Gergőt óvodába és iskolába menni.
És közben zajlik az élet: melegítem a babfőzeléket, simogatom a fájós pocakot, megnézem a fürdővizet és elmesélem a „Minden egér szereti a sajtot” mesét.
Olyan, mintha megállt volna az idő. Olyan, mintha rohanna az idő.
Olyan, mintha nem ebben a világban élnénk.
Kategóriák
Kérdések (és válaszok)
Nem félsz?
Nem. Mármint igen, de nem a kemótól. Nem attól, hogy fájni fog. Nem attól, hogy kihullik a hajam (az inkább nehéz lesz). Az esetleges kudarctól félek, és nagyon remélem, hogy hatni fog a kemó.
Dolgozol majd?
Igen. Sokkal kevesebbet, de ami/aki nagyon fontos, azt megtartom. Egyébként tö-ké-le-te-sen megértem, ha valaki mostantól nem akar hozzám járni. Az emberek relaxálni, regenerálódni mennek sminkeshez, szépülni, nem pedig azért, hogy a rákkal szembesüljenek.
Ki vigyáz majd a gyerekekre?
Apósom:) Úgy intézte, hogy akkor ne dolgozzon, ő vigyáz majd rájuk.
Meddig tart?
Hat kezelés lesz, november legvégén (27-én) lesz az utolsó. Ha pedig az egyes kezelések hosszát nézzük, akkor olyan 2 óra hossza, de még így is elmegy vele egy délelőtt: vérvétel, kiértékelések…
És a kemó után?
Utána sugárkezelés jön. Egy-másfél hónap.
Mikor lesz újra hajad?
Fogalmam nincs:) Remélem, hogy jövő nyáron már ilyen hajam lesz.
Kész a szájtetoválás, holnap készül a szemöldököm és a szempillavonal.
————————-
Újabb kendőket vettem és egyre többször hordom is: szeretném, ha Barnabás hozzászokna.
————————-
Holnap estére őszibarack levest csinálok, jól behűtöm, és remélem akad majd hozzá egy üveg prosecco is.
————————-
Kemoterápia kell, aztán majd sugárkezelés. Tulajdonképpen nem rosszabb annál, mint amit vártunk. Na jó, egy kicsivel. Vagy nem tudom.
Mindegy, a kemó és a kedves, mosolygós-jófej onkológus megoldja. Megoldja.
Egyébként sűrűsödik a program: csontizotóp akármi holnap, tetoválás és parókavásárlás csütörtökön (meg némi munka), pénteken „szabadnap”, úgyhogy feltöltöm a kamrát, hogy ne a kemó után kelljen. Szombaton befejezzük a tetkót és Medvével elmegyünk szusizni, vasárnap-hétfőn pedig csak a gyerekekkel leszek.
Kedden CT, szerda reggel meg megyek az első adag aperolért.
Két hétre rá már nem lesz hajam.
És basszameg, pont akkora múlik el a nagy meleg:D
Nagy küzdelem volt, mire befogta a szőkét, de megérte:a 4. kör végére sikerült, tádáááám:
vörös a hajam!
Örülünk, csodaszép színe lett:), és lerójuk hálánkat az Alfaparf összes dolgozójának…
……………………..
Barnus bölcsiben, Gergő a kiságyban: ma egész nap levelezni és ügyintézni fogok: most már tisztábban látom az orvosos napokat, és megírom mindenkinek, hogy mikor jöhet kiskezelni/nagykezelni/testkezelni/sminket tanulni, illetve hogy mikor tudok menni értekezni/tájékoztatni/anyagot leadni.
Kategóriák
And the beat goes on
Ma a Főorvos Úr kivette a varratokat (nem volt egy méznyalás, na).
A nyafogásomra, miszerint „Jaj, jaj, olyan érzés, mintha beépítettek volna egy pingponglabdát a hónom alá” faarccal annyit mondott, hogy „Mert be is építettünk. Csak hogy legyen egy magánál, bármerre is jár.”
Rettenetes bután nézhettem, mert elnevette magát, onnantól én is, úgyhogy összességében egész jól indult a napom, pláne, hogy megköszönhettem a szuper csajoknak egy emelettel feljebb, hogy gondoskodtak rólam a múlt héten. Hiába, na, sokat számít a léleknek, ha ilyen cukkerek vesznek körül.
Jövő héten pénteken már okosabbak leszünk, hogy hogyan tovább. Addig már csak várni kell, és
- Elmenni szusizni. Minden évfordulónkat ott ünnepeljük, remélem idén se lesz másként. Még akkor sem, ha most épp nem annyira rózsás a helyzet: valahogy most nem értjük egymás szavát Medvével, elég sok a khmmm… összezörrenés. Én elég hangosan tudok ilyenkor
ordibálniösszezörrenni. - Egy hétköznap és egy hétvégi munkanap befigyel. Nagykezelésre 3 hely kiadó, a hétvégi nap pedig már sold out;), csak csúszik, ugyanis a jövő hétvégén jön Medve nagymamája, és három-napig-segíteni-fog. Mindenben. Ha akarom, ha nem.
- Holnaptól itt lesz az én drága apósom, váltja anyukámat. A cápatámadásból szerzett sebesülésemet (gondolkodom, hogy mostantól ez lesz a hivatalos verzió) ugyan nem köttetném át vele (szemérem, wazze, szemérem), de MINDENT megjavíttatok, felfúratok vele, ami ebben a házban létezik. Gyanítom ó inkább a kutyát állatorvoshoz vivős – bevásárlós – lépcső alatti kuplerájtalanítós projektekben lesz kiváló, így ezekre a területekre gyúrunk.
Kategóriák
Hogyan tovább?
Holnap kiveszik a varratokat, én pedig idegesítő, ugráló vakegér módjára többször is megkérdezem egyre vékonyabb és sipákolóbb hangon, hogy hogyan tovább.
Valószínűleg semmi újat nem tudunk meg, csak annyit, hogy „majd ha meglesz a részletes szövettan…”, de én azért tovább nyafogok majd.
Aztán felviszem a szuper kis ajándékcsomagot a csajoknak az osztályra (egész pofás lett: van benne kávé, frappék, forró csoki, bonbon, teák, completa, jeges tea).
Apropó, csajok: el nem lehet mondani, hogy mennyit számított, hogy ők vettek körül! Komolyan: egy jó szó, egy mosoly, egy kedves gesztus vagy épp az, hogy odaül valaki melléd a padra, mikor elhajt az após Gergővel és a bőgés határán állok… kemény volt, kemény, de ott voltak, segítettek, átkötöztek, röhögtünk. Egyágyas kis kuckóban voltam. Volt, aki beadott egy kocka csokit az ajtón, mikor szipogást hallott. Volt, aki csak átölelt és egy kicsit megbabusgatott… Örök hálám nekik ezért.
Volt, akit különösen a szívembe zártam, de nem most. Még három és fél éve. Nem is emlékezett rá,rá is kérdezett, mikor mondtam, hogy jól megsminktanácsolom, hogy miért ő? Nem tudta:), de én emlékszem, hogy kötözött át a csaszi után, hogy mondott három jó szót és hozott valami limonádét a nővérszobából.
Hehe, olyan vagyok, mint az elefánt: nagydarab, ráncos bőrű és nem felejtek.
…………………………………………………
Az én drága Zsuzsim még nyaral, de megbeszéltük, hogy elrabolom moziba egy délután és jól elmesélem neki, mi újság, hogy ha már rák, akkor enyém a rákok Rolls Royce-a, hogy meggyógyulok, hogy minden rendben lesz. Mert minden rendben lesz.
…………………………………………………….
(ugye?)