- 1 üveg sangria
- 1db 24 szeletes oroszkrém torta
- 1 tepsi medvehagymás-káposztás kifli
- 1 tepsi medvehagymás-rózsaborsos káposztaropogós (igen, jól érzed. medvehagyma és káposzta volt itthon)
- 1 kiló pácolt tarja (na abból én nem eszem)
- 1 üveg bor a ház urának
- házi lekvárok, kekszek, kakaós sütemény
- némi saláta (majonézes és balzsamecetes-olajos változatban is)
- málnaszörp (nyírfacukros)
így könnyebb lesz
Na jó, ez olyan nagyívű bevezető volt, de az indulás számomra tényleg mérföldkő: bejegyeztettem az új domain nevet!! Tárááááátáráttátátátátááááá, indul az alkotói része a dolognak, gyakorlatilag magamon kívül vagyok a boldogságtól, tervezgetek és… jaj, nagyon jó!
És akkor a sokkal prózaibb, egyszerűbb véget érős rész: elfogytak ezek a cuccok is. Ugyanúgy, ahogy a fagyasztót, a takarítószereket és a ruhákat, fogyasztom a kozmetikai szereket is.
Hely kell mindennek, ami új, és mindenből csak azok a régiek maradhatnak, amik bizonyítottak, szeretem őket és bármikor újra megvenném.
Jaj, olyan nehéz megállni, hogy csak akkor vegyek új dolgokat, amikor a régieket már elhasználtam, de azért mindig repes egy kicsit a szívem, amikor látom, hogy milyen szép, átlátható és rendezett a fürdőszoba.
Köszönöm Nektek!
A drukkokat, a léleksimiket, a közös basszamegezéseket és a hajrákat. Rendesen pirulok,minden komment olyan, mint egy kis bonbon, és mindegyikre rácsodálkozom.
Nem leszek álszent,sőt: rohadt büszke vagyok magamra, hogy nem rohantam el a búsba, hanem hatodszorra is odatartottam a kezem,de hogy “olyan akarok lenni, mint Te” meg “iszonyúan felnézek rád”…. na de hölgyek, ez azért… khömm… úgy értem, 20 perce hánytam le a papucsomat, na. És befolyt a lábujjaim közé. Felnézek rád, mi?
Ezzel együtt tele a szívem szeretettel és hálával irántatok, és minden kis törődésmorzsa eteti a lelkemet. Nos, D. nem aprózta el, nem törődésmorzsa volt, hanem egy falura való lelki táplálék. Beszarok. Komolyan. Újra és újra elolvasom, mint valami szerelmes levelet.
Kedves Ági!
Napok óta itt vagy a fejemben, piszkál a gondolat, hogy ezt neked is elmondjam. Nem ismerlek és nem szoktam ismeretlenül mások életébe belepiszkálni, hozzászólni. Én valahogy úgy gondolom, hogy mindenki tudja, hogy mit miért csinál.
És téged nem ismerlek. Olvaslak, azóta a bizonyos októberi postod óta, amiben megkértél, hogy menjek el szűrésre. Befaltam atörténetedet, kutattam a részletek után, atyaég mi történt, mi volt, hogy volt, hogy vagy, hogy vagytok, bírod, csodás ez a nő, szeretnék én is ilyen fantasztikus lenni, mint ahogy te éled az életedet és megéled ezt a kegyetlenül fos, de átmeneti helyzetet. Cikáztak a gondolatok. És most is itt vagy a fejemben.
Amikor megírtad, hogy kimerültél, kész, elfogyott a testedből az erő és megkértél minket, hogy drukkoljunk, rájöttem, hogy te nem tudod, hogy én nagyon drukkolok neked. És nincsen ebben rutinom, nem tudom hogyan kell egy ismeretlennek bemászni az életébe, kéretlenül, úgyhogy nem volt bátorságom írni. Szerencsére rájöttem, hogy nem rólam szól, a nyusziságom itt most kevés indok, úgyhogy becsuktam a szemem és elképzeltem, hogyan lehetne mégis elmondani neked, mennyire sokan drukkolunk érted, akik lehet, hogy hozzám hasonlóan nem merik jelezni.
Én valahogy így képzelem el:
Csukd be a szemed (ne, ne most, mert akkor nem tudod tovább olvasni, hanem majd utána :)) és képzeld el, ahogy valaki megérinti a válladat és kedvesen, halkan a füledbe súgja: Többezer nő veled van! Ott állunk mind mögötted. Egy háló, egy biztonságos, erős, erőt adó, bátorító, megértő és bíztató tömeg. És drukkolunk. Mind nagyon drukkolunk. Ezt a képet bármikor előhívhatod, ha szükséged van ránk.
Ölellek,
D
Egyszer, egyetlenegyszer
Nem volt benne levél.
Semmi olyan, hogy “Gyógyulj meg”, vagy “Sokat gondolok rád”, szóval semmi ilyesmi.
Ez volt a csomagban: