Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindennapok

    Egyéb

    Valami elindult és valami véget ért.

    Na jó, ez olyan nagyívű bevezető volt, de az indulás számomra tényleg mérföldkő: bejegyeztettem az új domain nevet!! Tárááááátáráttátátátátááááá, indul az alkotói része a dolognak, gyakorlatilag magamon kívül vagyok a boldogságtól, tervezgetek és… jaj, nagyon jó!

    És akkor a sokkal prózaibb, egyszerűbb véget érős rész: elfogytak ezek a cuccok is. Ugyanúgy, ahogy a fagyasztót, a takarítószereket és a ruhákat, fogyasztom a kozmetikai szereket is.
    Hely kell mindennek, ami új, és mindenből csak azok a régiek maradhatnak, amik bizonyítottak, szeretem őket és bármikor újra megvenném.

    Clarins Huile Tonic: az utolsó utáni cseppig elhasználtam. Először azért, mert mikor Geruszt vártam, nagyon hamar nagyon nagy lett a hasam. Utána pedig a kemó alatt végig, nagyon szépen regenerálta a mellemet.
    Bioderma Sensibio micellás lemosó: ha lenne belőle hektoliteres kiszerelés, azt is megvenném. Mikor még dolgoztam, akkor is ezt használtam a sminkelésnél és IMÁDTAM!
    L’Occitane mandulás tusoló olaj: ajiba kaptam, nagyon szerettem!

    Jaj, olyan nehéz megállni, hogy csak akkor vegyek új dolgokat, amikor a régieket már elhasználtam, de azért mindig repes egy kicsit a szívem, amikor látom, hogy milyen szép, átlátható és rendezett a fürdőszoba.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mindenféle

    Csak nagyon halkan merem mondani, de talán valamivel jobb.

    Tényleg.

    Kriszta barátnőm hozott mézet tegnap, úgyhogy mézes teát ittam (sokat!), és állítom, van benne valami, amitől jó lesz.
    Talán a csodás szín: az arany, mézga, borostyán melengető, pazar árnyalatai – nem tudom.

    ——-

    Gondolkodtam ezen a megtorpanás-elkeseredés-elfáradás dolgon, és azt hiszem, akármennyire rossz is (volt? vagy még itt van?), helyénvaló. És biztos lesz még ilyen.

    ——-

    Foltokban hámlik a bőröm, és akármilyen krémmel kenem, csík csíp, és sokkal rosszabb. Igen, a kókuszolajtól is rosszabb. Mindentől.

    ——-

    Holnap CT a Kékgolyóban, és talán rá tudom venni Medvét, hogy menjünk el szusizni. Csak hogy valami is öröm is legyen itt az év végén.

    ——-

    Isteni grízes kuglófot sütöttem: ment bele puhára párolt alma, friss almakockák,dió, mazsola, csokidarabok, fahéj és gríz fogta össze. Álomszép lett és fantasztikusan finom.

    ——-

    Csodaszép dolgokat vateráztam – jobbára a fiúknak: kötött pulcsit, sínadrágot, Romika mamuszt, Benetton felsőket. Nagyon-nagyon jó áron, úgyhogy most nagy a boldogság.

    ——-

    Üvöltő szelek pipa, de nem lett kedvenc. Ezzel együtt szegényebb lettem volna, ha kihagyom.

    ———
    Megint jön Anyu, és ilyenkor annyira jó nekem. Pihenhetek, beszélgetünk, finomat főzünk, és valahogy olyan… nyugodt minden.
    Ma sajtos krumplifőzeléket gondoltam sok zellerrel, és máris imádom: bele is kerül majd sajt, és a tetejére is reszelek, hogy jól ráolvadjon.
    ———
    Fogytam (figyelj!) másfél kilót.

    Megosztás:
    Egyéb

    Pipa, pipa, pipa

    Pipa #1:

    Megvan anyukámék ajándéka (és egyben a miénk): mázas cserépedényt kaptunk/kaptak, olyan rég vágytam rá, s gondolatban már komplett menüket főztem le benne:

    – töltött káposzta
    – sólet
    – mustáros lencse füstöltpulykacombbal
    – egybesült csirke citromos krumplival
    – zöldséggel göngyölt hús
    – kenyerek, kalácsok

    és ez még csak a bevezető.

    Pipa #2:

    Összekészítettem holnapra a papírjaimat. Tök jó, hogy a bőrklinika a hobbybolt mellett van, így be tudok ugrani rózsaszín strasszokért, mert ez a karácsony nekem így teljes:

    Pipa #3:

    Össze-vissza-szanaszét vateráztam magam ma délután. Szuper vízhatlan, hóhatlan, kutyanyálhatlan “hatlanhatlan”:) orkánnadrágot a gyereknek, magamnak bundát (műszőr, csini, fillérbe’), porcelán asztali lámpát, toronyórát lánccal.

    Megosztás:
    Egyéb

    Lebeszéltem a sugárkezelést.

    Mikor ott ültem a Kékgolyóban a folyosón, eléggé meg voltam szeppenve be voltam szarva, de semmi okom nincs rá: végtelenül kedves, szelíd, jóságos orvos írja majd ki a sugárkezelést. 
    Összesen 33 kezelést kapok majd, ez több, mint amire számítottam, de mindegy -ő tudja, én nem vitatkozom, nem okoskodom, nem nyávogok.
    Már csak azért sem, mert így 33 esélyem van, hogy elmenjek amellett a szuper kis turkáló mellett (elmenjek mellette, mi??:D) , ahol tegnap naggggyon csecse kis kabátot vettem: fekete, rózsaszín a belseje (létkérdés) és kicsit nőcisebb a szabása, dacára annak, hogy félig fényes orkán anyagból van.
    ———————–
    Na. 
    Az este nem volt ilyen vidám, Gergőkének kruppos rohama volt, hiába varázsoltunk az elmúlt napokban, nem tudtul elkerülni a kúpot. Mostanra kicsit megnyugodott, aludt is egy nagyot, úgyhogy fellélegezhetünk mi is kicsit…
    Barnesz megy óvodába, EGYÁLTALÁN nem várja, mert a lányok azt mondták neki, hogy ő egy VACSI, mi pedig egy egész hajnalt(!) töltöttünk azzal, hogy elmagyaráztuk neki, hogy értjük, hogy rossz a helyzet, de lehetne sokkal rosszabb is, és hogy nem is biztos, hogy annyira bántó dolog az a vacsi.

    Ma ágynemű hazaadás van, úgyhogy délután megy majd a mosógép, ágytakarót is mosunk, legalább annyival is beljebb vagyunk így Karácsony előtt…
    ————————
    Orsival régóta terveztük ezt az írást, kész lett, és semmi más célja nem volt, mint megmutatni, hogy mennyire rossz ez az egész és mennyire nem rossz ez az egész. Ha csak 5 csajszi megy el ultrahangra miatta, már bőven megérte. Na jó, ez kamu: a cél az volt, hogy ÍRÁSBAN is rögzítve legyen, hogy jelenleg vezetek, nálam az aduász:P
    Megosztás:
    Egyéb

    Többen is idepirítottak,

    hogy nem írtam szombat óta,és még mielőtt irgumburgum lenne a köbön, megírom, hogy mik vannak mostanság.
    Na lássuk:
    1., Voltam Drazséval kutyakozmetikusnál. Nem vagyok elájulva attól, ahogy lenyírta a csaj, de most összességében rendezett, tiszta, szép nyuszifül. Gubanckával holnap megyek- nagy kaland lesz.
    2., Szervezem a kölyökzsúrt, olyan 20 gyereknek ment ki a meghívó (abból mindig betegek páran, úgyhogy olyan 13-15 kisördögre számítok).
    3., Rengeteg munkám van: most adok le épp egy fordítást, gőzerővel szervezem a karácsonyi akciókat és elkezdtem egy újat is, igaz szerelem, gyerekes téma. Ahogy egyre mélyebben beleásom magam, úgy jövök rá, hogy mennyi mindent tartogat még…
    4., Egy nagyon-nagyon-nagyon nagy projektet készítek elő, még egy-két hónap és indul. Sokan dolgozunk rajta, remélem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk – egy internetes magazinról van szó.
    5., Most a gyerekem a soros az óvodai gyümölcsnapon, így amíg Drazsékát nyírta a kutyakozmetikus, elmentem a zöldségeshez. Vettem almát (zöldet, jonatánt, pirosat, starkingot), mandarint, kivit, körtét, narancsot, ananászt, banánt és paradicsomot. Miért ne? Ha valami sonkás zsemle a reggeli, ahhoz még jó is lehet…
    6., Gergőkének megint kinéz egy kruppos roham, nem is nagyon megyek itthonról, figyelem. Remélem nem lesz semmi.
    7., A tegnapi esténk brutális volt. Gergőke egész délután köhécselt.
    – beszarik a párásító (ami ugye kulcsfontosságú a kruppnál)
    – a másik sem működik, de sebaj, hazajött Ádám, majd ő megszereli
    – beáztatja tömény ecetbe, én elmegyek hányni (a kemó és az ecetszag nembarátok)
    – kész van, szuper, de folyik
    – nem baj, hozok alá lábost
    – szuper, a régit kell már csak kiemelni az ágyból
    – beleömlik a kiságyba 3 liter víz
    – apósom felitatja, a gyerek takarójával
    – komplett ágyhúzás, matracszárítás
    – Gergőke bekakil
    – belelép a sarkával, miközben tisztába teszem, szétkeni a ruháján és a pelenkázón
    – csak a ruháján veszem észre, így a tiszta ruhát beteszem a kulába, majd felöltöztetem agyereket
    – a gyerek büdös, észreveszem a foltot
    – Anya, éhes vagyok – szól Barnabás
    – Gergőt átöltöztetem
    – Barnabás kap enni, minden oké, csak fürdeni nem akar
    – Gergőke megint kakil (mindig 2x egymás után, egy óra csúszással…:D), tisztába teszem. Lepisili a ruháját.
    – Engem is.
    – Éhes.
    – Leeszi magát.
    – Répafoltosan beteszem a gyereket az ágyba
    – Barnus bevizezte a haját, így negyed 10-kor hajat szárítunk
    – Anya éhes vagyok
    – Eszik, majd fogat mos. Lemossa a pizsamát.
    – Átöltöztetem.
    – Bedugom az ágyba.
    – Hol a sárkány/mackó/fasztudjami
    – Jóéjt, jóéjt
    – Bezuhanok az ágyba – szó szerint.
    – Kiderül, hogy hova dugta Barnus a Micimackós villát.
    – Bekenem betadine-nal a villa helyét.
    – Gergőke felsír
    – Mondjam még????
    8., Karfiolpürét csináltam: félig főtt karfiol, tejföl, szerecsendió, só, bors, vaj – késes robotgépbe, hús mellé. Őrült jó!
    9., Most a héten megyek lebeszélni a dokival a sugárkezelést, így kiderül a januári-februári program is. Sebaj, legalább tudom.
    10., Ez várt ma, mire hazaértem. Ivett, basszus, kééééész vagyok!!

    Megosztás:
    Egyéb

    Nem volt benne levél.

    Semmi olyan, hogy “Gyógyulj meg”, vagy “Sokat gondolok rád”, szóval semmi ilyesmi.

    Ez volt a csomagban:

    Egy bögre, két matrica (az egyiket már felragasztottam a mappámra), egy parfüm (ó, Te!!) és egy cuki kiskutya (ami totálisan érthetetlen, ugyanis akitől a pakkot kaptam, Mirandább a Szex és NY Mirandájánál. Ha már itt tartunk: I expected more from you…)
    Mondanom sem kell, instant sírás (tudom, Évám, Te is többet vártál tőlem). 
    A rák nem veheti el az emlékeimet. Nem, nem és nem. Mindig eszembe jutnak azok az esték, amikor a biztonság kedvéért két üveg pezsgőt tettem be a fagyasztóba munka előtt, mert tudtam, hogy bulizni/lánybúcsúra/válást ünnepelni mennek a lányok. Emlékszem a bérház gangján a hóemberre, amit együtt építettünk. Emlékszem minden késő estébe nyúló beszélgetésre, csendre, ölelésre.
    A rák nem veheti el az önbizalmamat. Na jó, egy kicsit. Úgy értem, ki az a hülye, aki szívesen mutogatja a felpüffedt, kopasz fejét a nagyvilágnak? Senki. Én sem. De nem bújok el, nem zárkózom be, és nem tagadom meg önmagam – most ez vagyok én. És bízom magamban, hogy majd minden faszagányos leszés kimászok ebből az egészből. 
    Nem veheti el a reményt. Tényleg nem. A reményt egyébként amúgy sem lehet elvenni senkitől – az vagy van, vagy nincs. Olyan, mintha  mindig keresnéd a pislákoló fényt az alagút végén. Van, aki szerint mindig ott van. Szerintem is. Az alagútnak ugyanis mindig két vége van. Barlangba meg nem megyünk be. (Primitív hozzáállás? Lehet. De ha alagútnak képzelem, akkor NEM OPCIÓ, hogy zsákutca. Mindig van vége. Mindig van másik oldal. MINDIG.)
    Nem veheti el a szerelmet. Medve csupán annyit kért valamelyik nap, hogy feküdjek mellé. Elegánsan helyet adott maga mellett (pondróhernyómódjára félreavászkodott) én pedig melléfeküdtem kiskifliben. Átölelt. Sóhajtott. De jó így. Szeretlek. Tudom. Én is. 
    Körülöttünk pedig megszűnt a világ.
    Nem veheti el a barátságot. Nem is tudom, honnan közelítsem meg a dolgot. Vagytok.Vagyunk. Jöttök. Megyek. Jó szó. Puszi. Hiányzol. Te is. Szólj. Szólok.
    Van olyan, amikor szavak sem kellenek. 
    Egy ilyen csomagba sem. 
    És -talán- a válaszban sem.
    Évám, 
    .
    Megosztás: