Azt hiszem, hogy már sokadszorra nyitottam ki a borítékot, tettem bele a pénzt és zártam vissza.

Volt benne olyan, amit fordítással kerestem. Olyan is, amit szövegírással, és olyan is, amit üzleti coachinggal. Vagy hasonlóval.

Biztattam, átgondoltam, együtt lélegeztem, életet adtam és ötletet segítettem, hogy összegyűljön a pénz. A temetésemre.

Nem is volt a borítékon semmi, csak egy fekete x, ami ha akarom kereszt, ha akarom akkor is kereszt, szóval bárhonnan nézem kereszt és fekete és halál.

Mert  nem akartam felkészületlenül hagyni a fiúkat.
————-

Nos, úgy fest, nem mostanában dobom fel a pacskert.
Úgyhogy kibontottam a borítékot, megnéztem mennyi van benne, majd közöltem Ádámmal, hogy ez a pénz feketébe kell, hogy öltözzön, úgyhogy foglaljon magának jegyet az AC/DC tavaszi turnéjára valahova Ausztriába vagy Németországba jegyet. Utazással mindennel együtt a vendégem.

A létező legklasszabb helyre megy a pénz.

Ti tudjátok a legjobban, hogy ez a mára teljesen megőszült, kedves, nagy Medve mennyire nagyon megérdemli.

Ti tudjátok a legjobban, hogy miközben a mellemet csonkolták, ő itthon a mellkasához szorítva etette cumisüvegből Gergőt, mert kell a bőrkontakt a kicsinek. Hogy hányást takarított, mesét mesélt, ebédet főzött, lelket ápolt. Hogy nagy döntéseket hozott, nagyon félt, nagyon erős volt.

Ti tudjátok a legjobban, mondanom sem kell.