• azt hiszem eldőlt a dolog: jövő tavasszal új kiskutya érkezik a családba. Egy ideje fontolgatjuk, de eredetileg későbbre terveztük, de valószínűleg az lesz a megoldás a becsöngető, ólálkodó emberek ellen. Nem, nincs semmi komoly: ez nem az a környék, ahova szervezetten, előre kitervelten mennének betörni. Inkább amolyan “bepróbálkozós” a dolog: ha nincs ellenállás, bemegy, elhozza, amit a kertben talál. Egyszerű emberek ezek, egy kutya pont elég riasztó ide (ettől persze még rohadjanak meg, ha bejönnek), de a legjobban attól félek, hogy ötletszerűen beugrik valaki a kertbe, körbenéz, én pedig pont akkor megyek hátra valamiért, az meg megijed, hogy felismerem, és leüt. Leszúr. Mittudomén. Csodálatos a telek fekvése, de pont az, ami az előnye (nincs a szánkban senki, nem látni rá a kertre az utcáról és a kert végében nincs szomszéd, hanem egy kis domb van) a hátránya is (senki nem venné észre, ha bármi történne).
• … úgyhogy amint lesz erre pénzünk, erősebbre cserélük a kerítést. Amíg nincs kész, addig nem jöhet az új kutyus, ugyanis az a fajta, amelyikre a választásunk esett (ez elég demokratikusan hangzott, de valójában Medve ilyen kutyát akar, és kész), nem való egyszerűen lebontható kerítés mellé…

… terveink szerint ugyanis egy KOMONDOR kölyök érkezik hozzánk jövőre – vagy azután.