Drazsé hazajött. Nem tudjuk, hogy merre kujtorgott, hol bóklászott, de rettenetesen megrémülve és nagyon kimerülve jött haza. 

Elképesztő volt a boldogság, össze-vissza ölelgettük, nagyon boldogok vagyunk, hogy visszatalált hozzánk. 

—————-

Így-úgy, de elkészült a nyaraló, idén már nem lesz több változás. A fiúk szobájáig el sem jutottunk, csak betettük a két ágyat és kész: ott betont kell felverni, vízzáró réteget letenni, padlót letenni, szóval idén esélytelen. Jövő tavasszal vágunk bele a fürdőszoba kialakításába, mert jó lenne, ha a mi szintünkön is lehetne zuhanyozni, és a mosógép-mosogatógép beépítése is jövőre marad.

—————–

Beköltöztünk. Nem mondom, hogy fájdalom- és konfliktusmentes volt, mert a “miért veszitek le azt a képet” és a “miért nem jó az a kés/evőeszköz/fritőzfogantyú/százas égő”, de lassan mindenki beletanul, beleszokik az új hétköznapokba. 

Jól érezzük magunkat és végre pihenünk. 

A terület nagy, viszonylag kényelmesen elférünk, van internet (tudok dolgozni, van nettévé, rajzfilm, filmek) és bár a kert harmada a miénknek, azért 700 négyzetméter, szóval nagy. Van szalonnasütő hely, egy hatalmas cseresznyefa (már van rajta hinta ;)) és egy mézédes almát termő almafa. Óriási fügebokrunk is van, de azt mi nem ehetünk, szóval ez igazán Medve nagymamájának és nagynénjének, illetve anyukámnak kedvez: mindhárman imádják a fügét és a fügelekvárt.

Medve mindig azt mondta, hogy ő félig itt nőtt fel, és valószínű így lesznek ezzel a fiúk is. Füred csodálatos.

Tartalmas, értékes, gazdag és szívet melengető városka. Barnabással elmentünk a Városi Múzeumba (tök jó volt, szuper a kiállítás!) és felültünk a Füredről szuper kis körképet adó kisvonatra – meglepően sok információval, frappáns, kerek, egész történettel, szóval nagyon megérte. Örültem, hogy egy csomó épületről már tudta, hogy mi az, hogy mi következik, hogy itt megyünk át fagyizni és hogy arra szokott apa bort venni :D, meg a Kiserdő, ahol bringázunk.

Tegnap Tihanyba mentünk strandolni, gyönyörű volt, tényleg az ember el sem hiszi, hogy van olyan kicsi öböl, ahonnan látszik Füred, égszínkék a víz, odasüt délután a  Nap, és egy harsogóan zöld dombra nézel, aminek a tetején ott van az Apátság. Nincs üvöltő rádió, a pázsitot mintha kisollóval vágták volna…