Itt is megtalálsz:
alma meg a fája

Waldorf

A döntés (nagyon) nem született meg egyik napról a másikra, sőt…! Tökéletesen ellene voltam több szempontból is.
Be kell állnia a sorba, kell az a kerettanterv, mi is felnőttünk valahogy, hogy megy így egyetemre, legyen két diplomája, egyébként is a régi-jól-bevált a biztos.
Egy dolgot hagytam ki a számításból (de azt teljesen): a gyereket.
Barnabás egészen pici kora óta… olyan ábrándos. Képekben gondolkodik, ritmusra kel fel, dalol, mondókázik, és én ennek nagyon örültem, boldog voltam, hogy olyan kis kreatív(ka) és ez milyen jó lesz, mert szépen fest(eget). De ennyi.
A legtöbb szülő valóban ennyit lát/hall/érzékel a Waldorf pedagógiából: művészkedik, festeget, lóg. Nincs házi feladat, ezeknek még könyveik sincsenek, sőt, előbb olvasni tanulnak meg, de azt is később, mint a többiek, aztán írni, de lehet még azt sem, jaj. Túrják az iskola kertjét, nemezelnek, euritmiáznak, az egész egy nagy hippi-bohóckodás, semmi több.
Szilárd elképzelésem volt, hogy a környékbeli iskolákból hova menjen Barnabás, de igazán sosem éreztem komfortosnak az elképzelésemet, pedig benne volt a mindennapjainkban a téma, ugyanis Barnus csoportjának a kétharmada nagycsoportos volt, ők suliba mentek, és a 9 középsős egészen közelről hallgatta végig a ki-melyik-suliba-megy kérdést.
A kocsiban ültünk, mentünk Anyukáméktól haza, amikor egy piros lámpánál váratlanul kibökte:
– Anya, én milyen iskolába megyek majd?
– Hát, amilyet majd jónak találunk, gondolom. – feleltem bizonytalanul. – Miért, milyet szeretnél?
– Szeretnék megtanulni írni és olvasni. Számolni. Szerelni, mint Apa, hogy mindent meg tudjak szerelni a ház körül. Festeni, dalolni, mondókázni. Sokat meg szeretnék tanulni a meggyfámról, a világról.
– Oké, de ez azért kevés lesz. Mert mi lesz a…
… és tényleg. Mi lesz a…?
És nem tudtam folytatni.
– Barnus, Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
– Nem tudom. Lehet, hogy világhírű szakács és mindenkit így fogok etetni, ahogy mi eszünk. Vagy az is lehet, hogy lovas tanyát szeretnék majd és akkor oda járhatnának a gyerekek lovagolni. Vagy lehet, hogy lesz egy kicsi boltom, tele csodaszép holmival, amiket én csinálok majd és az emberek pedig messzi földről eljönnek hozzám. Vagy cirkuszigazgató.
Hm. Sehol nem volt benne, hogy key account manager vagy sales executive.
Valóban, azt el kellett engedni, hogy a kerettantervből kevesebbet és más struktúrában tanul meg. Azt viszont üdvözölni kell, hogy rengeteg olyan készségre és képességre tesz szert, amit egy hagyományos iskolában majdhogynem biztosan nem fejlesztenek (tudatosan):
  • megtanult egy adott témát/projektet felépíteni
  • csapatban és egyedül is dolgozni
  • ok-okozatot tantárgyak között is felfedezni
  • érvelni, sok ember előtt beszélni, gondolatait szóban, képben, írásban kifejezni
  • testtudatot kap, elismerik az érzelmi intelligencia/együttműködési készség/lelki stabilitás fontosságát, mert nézeteik szerint ez az alapja egy sikeres karriernek, embernek, családi életnek.
A legnagyobb ellenállás az a folyton kattogó mondat volt, amit egy olyan valaki mondott, akinek a szavára nagyon adok és a véleménye mérvadó számomra: nem jó ez a nagy szabadság. 
Nem jó ez a nagy szabadság.
A téma pihent, aztán pár hét múlva újra megtalált: teljesen véletlenül estem be egy Waldorf előadásra, és a kezdeti ficergés után azt vettem észre, hogy bólogatok. Igen, ez Barnabás. EZ Barnabás.
Beszélgetés waldorfos szülőkkel. 
Előadás.
Beszélgetések waldorfos pedagógusokkal.
Tanulmányozás, olvasás, még több ismeret.
Igen, ez Barnabás. Nem én, az én elvárásaim, az én neki szánt jövőképem, az én álmaim, az én vágyaim, hanem Barnabás. Ez ő. Ez neki való.
Vannak bennem kérdések, kérdőjelek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy azzal, amit itthon világnézetként kap egy kerek egésszé formálódik a történet. Nem “valamilyen” lesz a kettő egysége, amilyenné majd Barnabás formálódik, hanem ha most összeadom és szerves egységgé gyúrom a két gombócot, akkor Barnabás jelenik meg. 
Egy kisfiú, aki gyakorlatilag nem reagál a szigorra. Egy kisfiú, aki mindig lassabban, de elmélyülten csinálja a pont-egészen-mást, mint amit a többiek. Egy jólelkű, ám a versenyhelyzettől menekülő, gazdag képzeletvilágú kisfiú, akinek a fő feladata az életben nem a MEGSZERZÉS, hanem a MEGTARTÁS.
Megtartás, megbecsülés, ápolás, értékmentés, továbbadás. 
A döntés megszületett: csak Waldorf iskolát jelölünk meg, annyira hiszünk abban, hogy ez lesz Barnabásnak a megfelelő közeg.
Megosztás:
Previous Post Next Post

13 hozzászólás

  • Reply star 70

    Jó döntés,úgy gondolom.Remélem megtaláljátok a jó Waldorfot!!!!

    2015-07-02 at 07:41
  • Reply lallalla

    Szia, régóta olvaslak, de talán még soha nem kommenteltem!

    A nagyobbik gyerekem elitgimnázium ("poroszos humanizmus") matematika tagozatán tanul, a kisebbik waldorfos. Mind a kettő imádja a magáét.
    Mi nem vagyunk tőrőlmetszett, vérbeli waldorfos szülők (szerencsére ezt az iskolában tökéletesen érzékelik és elfogadják) a döntést a gyerek tulajdonságai és igényei alapján hoztuk, hosszú tipródás után. Jó döntés volt, szeretjük a waldorfot.
    Csak a Nagyobb morog néha, hogy ő képtelen megérteni a waldofos szabályokat. 🙂

    Ha kérdésed van a Waldorf sulikról, én is szívesen válaszolok.

    2015-07-02 at 09:28
  • Reply Ági

    Tudom, ha a döntés megszületett, ez már másodlagos: merre van viszonylag elérhető közelségben Waldorf suli? Mennyit kell hozzá utazni?

    2015-07-02 at 09:37
  • Reply HáromHónap Blog

    Melyikbe jár? Gimnáziumnak is Waldorf gimit választotok majd? Ha itt nem, akkor a haromhonap@gmail.com-ra írj kérlek. Köszönöm:)

    2015-07-02 at 09:37
  • Reply HáromHónap Blog

    Nekünk 3 is van (a szélrózsa minden irányában), egy kicsivel messzebb kell csak menni, mint a mostani óvodánkba. Olyan, mintha egy nagy waldorfos kör közepébe költöztünk volna:)

    2015-07-02 at 09:40
  • Reply Ildó

    Agi, megneztetek a Rogers sulit is? Mit gondolsz rola?

    2015-07-02 at 13:08
  • Reply HáromHónap Blog

    Nekünk az nagyon távol van, úgyhogy reálisan fel sem merült, így nem kezdtem el kutakodni.

    2015-07-02 at 13:19
  • Reply N.

    A kozmetikusom fia és lánya jártak a Waldorfba, imádták mindketten. A lány végül nem ott érettségizett, és (jellemző módon…) a "kerettanterves" iskolában nagyon sokan bántották őt: tanárok és diákok egyaránt. Végül leérettségizett, és most szerzi a második diplomáját.

    Én mindig "kerettanterves" iskolákba jártam, ez alól egyedüli kivétel az Alternatív Közgazdasági Gimnázium volt, ahol OKJ-n tanultam. Az elején nagyon furcsa volt túllépni azon az "iskola-dobozon", amiben előtte 13 évig aszaltak – csengő, véres témazárók, és különbeniskislányomüljegyenesderékkal!
    Amikor azonban kiszabadultam a dobozkából, akkor kezdtem megérteni és elfogadni azt, hogy "Jé, ezt másképpen is lehet, és akkor is jó lesz?"

    2015-07-02 at 17:21
  • Reply HáromHónap Blog

    Rengeteget kaptunk a mostani óvodától, mérhetetlenül hálás vagyok két csodálatos pedagógusnak, akik átvették és terelgették a gyerekem. … és kettejük közül az egyik egy "alternatív" oktatási módszer eszköztanát, módszertanát használja. A másik pedig már egy másik városban viszi tovább ezt a nagyon egyedi, nagyon más, nagyon hatékony nevelési struktúrát 😉

    2015-07-02 at 18:04
  • Reply Névtelen

    Nálunk is hamatosan terítéken az iskolaválasztás, a férjem _nagyon_ szeretné a waldorfot… Nagyon okos, nagyon érdeklődő, nagyon elvarázsolt és nagyon érzékeny a lányunk, a szívem mélyén tudom, waldorfban érezné igazán jól magát, de valahogy mégis félek… Annyira konformista vagyok, és a waldorf annyira idegen tőlem, pedig nagyon sok mindenben tudat alatt is pont aszerint neveljük a csajokat… Én nagyon szívesen veszem, ha írsz még erről, legfeljebb keresek egy jó színes gatyát az olvasáshoz, hadd szokjam. 😉
    Borsócska

    2015-07-02 at 20:52
  • Reply lallalla

    Írtam mailt! 🙂

    2015-07-02 at 21:27
  • Reply Moha

    Ági én szintén Waldorf szülő vagyok:) írtam neked emailt a fent megadott címre!

    2015-07-03 at 20:49
  • Reply Moha

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    2015-07-03 at 20:51
  • Leave a Reply