Hónap: 2012. szeptember

Épp most

… olvasom:

Ez már  a sorozat 3. kötete, nagyon szeretem

… ezt hímzem:

Mucha – Reverie (Merengés)

… ezt fogok (be)főzni:

karamellás almaszósz

almalekvár (sima, vaníliás, fahéjas, karamellás, vaníliás-fahéjas, fehérboros)

… az utolsó ponthoz megjegyzésként csak annyit, hogy tegnap S.O.S. kellett bevinnem Medvét kocsival az Örsre, úgyhogy sünis pizsamában vágódtam autóba (gyerekkel, ofkorsz), és hazafelé az út melletti zöldségesnél jonatán almár árultam 150Ft-ért. Bementem és gyorsan megkérdeztem, hogy ha 20 kilót viszek, akkor azt meg tudjuk-e oldani (mármint, hogy elpakoljuk). Nagyon csúnyán néztek rám, hogy oké, akkor 140, de ez a vége. 
Hehe, amilyen hülye vagyok, magamtól eszembe sem jutott volna alkudozni. Mindegy, lényeg az, hogy 20 kiló illatos alma várja, hogy befőzzem, és nem is fogok késlekedni vele!
Kategóriák
Egyéb

Bagel reggelire

Kategóriák
Egyéb

Féltelek

Nem is volt az olyan régen, emlékszel? Mentünk a hegyre. Gombát szedni. Mászókázni, fűben hemperegni. Te voltál a legerősebb és mindig mosolyogtál.
Én nagyapának hívtalak, sosem rövidítettem. Te egyszerűen csak kislányomnak, és Te sem rövidítetted.
Most fáradt vagy és nagyon apró; nagyon puha, vékony és selymes a bőröd. Nagyon tiszta a körmöd, rég nem dolgozol már. Fekszel és fekszel, nézed a plafont. Nehezen veszed a levegőt, én pedig alig merek az ágyad szélére ülni – nagy vagyok, darabos, esetlen melletted. Simogatom a kezed és nézlek: mindenki biztat, hogy majdcsak jól leszel, minden rendben lesz. És tényleg rendben lesz, de nem úgy, ahogy ők gondolják.

Mi tudjuk. Látom a szemeden. Menni akarsz.

Nem fáj sehol – nagyon nehezen formálod a szavakat, de azért megnyugtatsz, hogy tényleg nem fáj sehol. Kérdezed, hogy révbe értem-e, hogy jól vagyok-e. Igen, szeretnek és szeretek, csodálatosan szép a kisfiam is, elhoztam, hogy láthasd. Csak a szemeddel követed, már a fejeddel sem tudod, ő cikázik és csicsereg, annyira nagyon… napsugaras. Olyan üde, mint az a pipacsos-búzavirágos csokor, amit hazafelé szedtünk egyszer egy május elsején.
Fogom a kezed és mosolyogsz, tudod, hogy búcsúzni jöttem, és én is tudom – már igen.Már tudom, hogy nincs tovább. Már nem küzd a szemed, már nincs benne betegség és öregség, már könnyű a lelked és lebegsz, mert eldöntötted, eldőlt, elindulsz.
Kérdezed, hogy boldog vagyok-e, és tudom, hogy tudni akarod, jó kezekben hagysz-e. Tudom, hogy engem szerettél a legjobban, és tudom, hogy fáj Neked, hogy zokogni látsz. Le is törlöm a könnyeket és összeszedem magam: megkérdezem, hogy félsz-e. Mondod, hogy nem, már nagyon várod, már nagyon fáradt vagy és aludni akarsz.
Tudom. Tudom, hogy nem állíthatunk meg. Hogy nem jó Neked, ha nem mehetsz. Csak nagyon nehéz felállni az ágyad mellől és kilépni abból a szobából. Elvesztem a szemedben és tudom, hogy neked sem könnyű – mindketten csak szippantjuk magunkba a látványt és mosolygunk a könnyeken át, mert azt akarjuk, hogy így maradjon meg, hogy így maradjunk meg. Cinkosok vagyunk, mindig azok voltunk. Hiába sír mindenki, nekünk mosolyogni kell és pakolni, emlékeket, szeretetet, szúrós borosta érzését, a nyugágyban újságolvasást, a rántott csirke illatát, a napfényét és a fröccsöt. A kis piros, pettyes, pörgős szoknyámat, az aranyszőke hajamat, a kezemet a nagy kezedben – mind összepakoljuk. A gombóc fagyikat a Gyöngyből, a mezők illatát és az uraji kisbocit szintén. 
Nagy útra mész, drága-drága Nagyapám, és ezeket mind el kell, hogy vidd, de ne félj, nálam is itt maradnak. Egyszer majd újra együtt leszünk és összetesszük  két felét, de most…
készülj, menned kell. 
Én tudom. 
Megértem. 
Átölellek, beszívom a bőröd illatát és nagyon erős vagy: felemeled a karod és átölelsz. Elfáradsz a mozdulatban és lehanyatlik a kezed.
Szeretlek. Nagyon fogsz hiányozni. 
Már csak az a kérdés, mikor indulsz.
Kategóriák
Egyéb

Ez is, az is

Kezdem igazán, igazán, IGAZÁN megszeretni az e-könyv olvasómat. Szép is, praktikus is, jó is – teljes siker, pedig elég nehezen barátkoztam meg vele.
Gyönyörű, nőies őszi cipőt vettem – sportos, barna, magasszárú, mégsem ormótlan. Pihepuha bőr és teljesen vízálló.
Még mindig nem érzem ezt a falun élünk dolgot: néha sznobnak tűnhetek. Oké, gyakran. Nem szándékos, de mindenképp bántó lehet, mikor rizstejet keresek a helyi Coop-ban, vagy számomra teljesen természetes, hogy van Bioderma fürdető a gyógyszertárban. És ha az nincs, akkor van Babe. És ha az nincs, akkor van La-Roche. És ha az nincs, akkor legalább a tetves babaolajok között válogathatok, de nem. 
Kitaláltam, mi lesz a menüsor a NAGY HÁZAVATÓ BULIN, nem mondom, hogy nem főzök majd 2 napig, de szerintem totál megéri: isteni finom lesz.
Őszi koszorút készítek a gyerekszobába: barna kordbársony anyaggal vontam be a karikát, gombok és filc kerül még rá, mindezt narancssárga szalaggal rögzítem majd. 
Ma -elvileg- hazakerül a kis laptopom: rettenetesen hiányzott, dolgozni sem tudtam rendesen, szóval pont itt volt az ideje, hogy DELL hazatérjen. Olyan nekem, minta Lassie – családtag. Csak nincs hosszú nyelve és nem nyáladzik.
Díszpárnákat vettem, egész sokat, most az a legújabb ötletem, hogy mély, napsárga, már-már óaranyba hajló párnák lesznek MINDKÉT nappaliban – gyönyörűen kis színfoltjai lesznek a térnek és feldobják az igencsak régi kanapékat.

Rengeteget olvastam mostanában papír és e-könyveket is, most mindenképp ponyva kellett, elég sok nehezet olvastam mostanság. Tashmina Perry tökéletesnek tűnt, most az Apuci lányait olvasom, de nagyjából a 25. oldalnál már annyira ostoba, hogy gondolkodom rajta, hogy kaszálom az egészet.

Be kellett hoznon a pálmát a teraszról

Hideg van, nincs mese: zokni, melegítő és tea.

Munka munka hátán, de most jó, nagyon jó dolgok történnek, és ezért roppant hálás vagyok.

A saját gépem a szervizben, most tervezek venni egy nagy asztali gépet, kell a bivalyerő a munkához, ugyanezt egy laptop csak több százezer forinttal többért tudná.

Lemegy ez a hét és egy kicsit lassítok: több időm lesz blogot írni, új projekteket átgondolni és gondozni a régieket, most egy kicsit ilyen szempontból is várom/vágyom az őszt: talán pont ez lesz AZ a három hónap, amikor végre minden a helyére kerül. Mindenféle értelemben.

Szegény kis tujáink nem nagyon bírták itt a teraszon: sárgulnak-barnulnak rendesen. Most ősszel még adunk nekik egy újabb utat: kiültetjük őket a kertbe…. hátha.

Szeretnénk gyümölcsfákat ültetni: egy körte, egy cseresznye és egy sárgabarack nagyon jó lenne, továbbá szeretnék áfonyát, ribizlibokrokat és szedret meg málnát is, meglátjuk mi lesz belőle.

Kategóriák
Egyéb

Nekem ma kezdődött az ősz

Most érzem igazán azt, hogy almás-fahéjas teát innék, hogy este mécsest tennék az ablakba, és azt is, hogy nagyon szeretnék egy telitalpú csizmát – oké, oké, ez nem csak ősszel van, szóval akár húzhatjuk is a listáról…
 
Még szokom a falusi létet, ma például kifejezetten mellbe vágott 3/46-kor, hogy 6-ig le kell érnem a gyógyszertárba, mert meghozták Pestről a gyerek gyógyszerét. Mikor odaértünk, akkor szembesültem vele, hogy „eeegen, minden nap 6-ig van nyitva a gyógyszertár. Kivéve szerdán, mert akkor 3-ig, ezt mindenki tudja.
 Tök jól haladok a gyerek szobájában a faliképpel, most még meglehetősen gagyinak néz ki, de én már tudom, mi lesz belőle, szóval szerintem szép lesz. Neki egyelőre semmilyen érzése nincs a dologgal kapcsolatban, hacsak az nem, hogy időről időre leáll velem veszekedni, hogy összefirkálom a falát és azt nem szabad.
Megint egy asztmás „fellángolás” közepén vagyunk, ilyenkor annyira rossz: nem kap levegőt, én pedig nem tehetek semmit, csak adom a gyógyszereket. Tegnap bementünk a kórházba, a doktor néni megnézte, ma pedig egész nap itthon voltunk, én festettem, dolgoztam, olvastam, pakoltam.
Tegnap hazafelé az orvostól  isteni szilvát vettünk: zamatos, húsos, ízletes, el is terveztem, hogy milyen jó kis lekvár lesz belőle. Most úgy néz ki, hogy semmilyen, mert a felét már megettük…
Kategóriák
Egyéb

Tegnap felrajzoltam a falra a mintát

… ma elkezdem festeni: kisróka, kicsi bocs, süni, bagoly… mostantól ők a Barnabás-szoba új lakói.

Orvoshoz megyünk ma, utána én fodrászhoz, veszek pár őszi cuccot a gyereknek és aztán repülök haza: az egyik munkámnak most van a főszezonja, a többivel is haladni kell…

Kategóriák
Egyéb

Textilek, textilek

Új szőnyeget kapott a gyerek, élénk, fűzöld, hosszú szálú. Teljesen olyan, mintha egy 2m x 1,3m-es füves rész lenne a szobájában. Kapott olvasólámpát a kuckója fölé és előszedtük a sólámpát is.
A szobájába már csak a karnist kell feltenni a szép, kék függönnyel és szeretnék egy falvédőt is a kuckó köré.
Viszonylagos rend van a magas tálalószekrényen is már, minden nem odavaló dolog lekerült róla és most kelyhekkel, kínálótálakkal, cukortartókkal és gyertyatartókkal pakoltam tele… Fura, hogy csak olyan tárgyat látok ott, aminek ott a helye:)
Oda költöztek a szakácskönyveim is, az alsó polcon vannak, úgy derékmagasságban, szépen, rendezetten, szóval most nagy az öröm.
Csodaszép csipkefüggönyöket vettem, a dolgozóba, a kis nappaliba és a hálóba, alig várom, hogy végre a helyükre kerüljenek. Összesen a karnisok felfúrása és egy kimerítő ablakpucolás választ el a boldogságtól, de mindegy, acélos leszek és nekiállok ma – még akkor is, ha nem végzek az egésszel. Ecet, víz, alkohol, lehúzó és napfény: remélem csíkmentes lesz a végeredmény. Ha nem, akkor meg majd eltakarja a függöny:D
A ház pincéjében rengeteg antik képkeretet találtam, van, amelyik jó úgy ahogy van, és van olyan is, amit festeni kell: könnyedebbre és vidámabbra vágyom. Jön az ősz, jön a tél, és a nagy hajtás után végre hódolhatok két imádott hobbimnak: jobban beleásom magam a scrapbook rejtelmeibe és szeretnék egy igazán szépet keresztszemesezni ezen a télen. A nagynéném zseniális ebben a műfajban, és most jut eszembe, hogy még nem is mutattam a tavalyi karácsonyi ajándékomat tőlük: bámulatos, káprázatos és azóta is minden alkalommal elmosolyodok, ahányszor csak ránézek.
Kategóriák
Egyéb

… elérkeztünk oda, hogy

mostmár lehet egy-egy zugot, területet, sarkot csinosítani, más nincs igazán katasztrófa sújtotta övezet. Na jó, de. Az egy-egy sarok nem azt jelenti, hogy onnan el kell tenni egy nem odaillő könyvet, vagy át kell rendezni a párnákat, hanem azt, hogy jókora kupac cucc, lom van ott, aminek nem ott a helye.

Mindegy.

Ezzel együtt ma

  • áthozom a szőnyeget a vendégszobából a hálóba: szerintem szuperül mutat majd
  • lent a lépcsőfordulónál szeretnék egy olyan zugot, ahova ősszel (jé, az most van!) meg télen a saras-latyakos kerti csizmákat le lehet pakolni és a kerti kabátokat fel lehet akasztani. Hogy Medve fel tudja fúrni az oda szánt akasztót, el kell pakolni előle. Jájj.
  • ki kell pucolni kézzel a nagy nappali szőnyegét: olyan dohos vagy milyen. Elég érzékeny az orrom, én érzem és nekem az elég.
  • Tejfölös zöldbabfőzeléket eszünk majd sajttal, már alig várom
  • ha marad időm, akkor még a gardróbot kell kezelésbe venni, egy csomó ruha szanaszét van
Egy egészen nagy sütőtök van a kertünkben, alig várom, hogy tökéletesen narancssárga legyen, és akkor sütőtök lekvárunk is lesz. Hogy ez most honnan jutott az eszembe? Hát onnan, hogy tegnap Medve összerakta a polcokat lenn a nagy kamrában, és végre valahára helyükre kerültek a befőttek, lekvárok, töltetlékek, zselék, de… valahogy kevesebb, mint volt.
Én nem tudom, számomra ez még mindig nagy talány, de úgy tűnik, hogy egy nagy és egy igazán aprócska fiúval rendelkező házakban az ilyen cuccok egykettőre szublimálnak.
Szublimál. Ez ez egyetlen, amit megtanultam kémián. Szilárd anyagból minden átmenet nélkül légneművé válik.
Úgy is mondhatnám, hogy volt-nincs. Ki érti ezt?:)
Kategóriák
Egyéb

Szeptember

Van abban némi irónia, hogy egy kicsit borongós, picit szeles, bánatos napon sikerült összerakni a napozóágyat.

Azt hittem nehéz lesz elengedni a nyarat, de most úgy érzem, teljesen beszippant az ősz: húslevest szeretnék rengeteg zöldséggel, csigatésztával, utána pedig a  főtt marhahúst fokhagymás-tejszínes, leveles spenóttal (nekem), almaszósszal (Lezúziusznak) és tormával (Medvének).
Ma egész nap aludtam. Nem tudom, mi van velem, de elég későn keltem és amint letettem a gyereket délután, én is eldőltem, mint a fa.
Ezzel együtt sikerült:

  • a nagy nappaliban felporszívózni, felmosni, leteríteni végre a szőnyeget
  • mosni
  • ebédet főzni (sült csirkemell, rizs, zöldborsófőzi)
  • sütöttem egy zablisztes kenyeret
  • és egy fahéjas-szilvás sütit
  • feltettük a gardróbszekrény tükrös és nem tükrös ajtaját
  • Medve szereli a kültéri világítást
Holnap a teraszt szeretném teljesen lomtalanítani: talán lesz még pár balzsamos este, amikor egy pohár borral és egy nagy tányér húsgombócos makarónival ki tudunk kucorodni a fotelokba.
Ha sikerül lepakolni holnap, akkor felsúrolom, kipucolom a fugákat is, hogy igazán szép legyen, és nekiállunk egy jó kis DIY projektnek. Nem igazán vagyok az a csináljunk fogpiszkálóból karburátort típusú lány, de amit kitaláltunk az egyszerűnek (oké, pofonegyszerűnek) és nagyon klassznak ígérkezik, úgyhogy bevállaljuk.
Barnabás felavatta az apával közösen készített olvasókuckóját, és nagyon szereti. Épp a meskát bújom, hogy hátha találok neki valami nagyszerű falvédőt.