Elég volt egyetlen reccsenés, és a sárkánynak letört az egyik szarva. B ügynök hangosan sóhajtozva jött oda hozzám.
– Anya, letört a sárkány szarva. De ha már úgyis ott vagy, kimoshatnád a bárányt, ezt is vedd fel a dudú listára.
Viszonylag sokat dolgozom angol nyelven,ebből következik, hogy van egy to do listám – amiről a gyerek rendszeresen hall a telefonban.
Ez teljesen hidegen hagyta a Nagy Katasztrófáig (már nem karasztófának mondja, most már katasztlófa), mostantól azonban minden dudú listára kerül.
———————-
Szóval most sok van a dudú listámon:
– meg kellene varrni Medve kacsatoll paplanját. Itt trónol a dolgozószobámban, a karosszékben, és akárhányszor felemeltem, megrémített az ordas kupleráj, amit eddig eltakart, úgyhogy szépen visszatettem, és ezzel részemről be is fejeződött a sztori. De ho-ho-ho-hóóó, nem úgy most!! Kupi felszámolva, paplan javításra kész!
– ki kéne találnom, hogy mit főzzek holnapra: hajlok rá, hogy spenótos-tejszínes-keménytojásos fusilli legyen pecorino sajttal.
– összekészíteni a képeket a keretezőhöz.
——————————
Ismét újabb kezelés, de sajnos/szerencsére hosszabb időt vett igénybe a beállítás, így volt időm hosszasan átgondolni, hogy vajon most, a jelenlegi világból mi hiányzik nekem a legjobban.
A kezelés alatt végig álmodoztam. Oké, talán sziruposat, de… most erre vágyom:
Meg nem mondom, hogy PONTOSAN hogy történt, de 95%-os szöveghűséggel az alábbi párbeszéddel indult ma a nap:
Valamiben nem értettünk egyet, és ezt felnőtt módra meg is beszéltük:
– Nyuszkó, de hidd el, hogy igen.
– De nem.És nem és nem és nem.
– De így van.
– De nem, és kész, és nincs tovább vita.
– De van vita.
– De nincs, mert én bezártam a vitát és bedobtam a kulcsot a tengerbe.
– De én akkor meg…
– És nem, nem tudsz lemenni búvárfelszereléssel/tengeralattjáróval, mert én azt felrobbantom.
– De nekem van egy speciálisan képzett cápám, ami visszahozza a kulcsot, ami nyitja a dobozt, és folytatni lehet a vitát, és nekem van igazam.
– De nekem van egy génmanipulátorom a cápádhoz, és ha azt bekapcsolom, csak nekem engedelmeskedik.
…. és ekkor a férjem nagyon sokáig gondolkodott.
– De az én cápámhoz van egy speciális önmegsemmisítő program, ami az ilyen vis majorok esetére való, és mielőtt önmegsemmisít, a kulcsot beleteszi egy fekete dobozba, amihez nálam van a csip, és csak én találom meeeeeeeeeeeeeeg….
– De én…
– GYEREKEK! ILYET HARMADIKBAN HALLOTTAM UTOLJÁRA!- mondta az anyukám, és nagyon nevetett.
Ami persze egy hülyeség, mert ez véresen komoly.
———————————–
A legislegrosszabb viszont az, hogy az egyik óvónő annyira rászállt a gyerekre, hogy ez már nemmérlegelés és vita tárgya: kénytelen leszek beszélni vele.
Gubancka jobban van, és megvolt a prof.habil.adj. főfőmufti dr. prof. non plusz ultrával a tali – meglepően kedves volt, és meglepően gyors.
Szerdán indul a sugár, ennek értelmében, egy, azaz 1 napom van beszoktatni Gerusz Maximuszt a bölcsibe. Zsír?
Na mindegy, szerdán reggel tüdőklinika, meg be kellene fejeznem ma este egy munkát, de már nem tudom nyitva tartani a szemem, úgyhogy
– még megyek,és kiderítem, hogy ki és miért kapcsolt szlovák adóra (folyamatosan mennek a reklámok)
– Gergő elaludt-e (megtanulta felnyomni a popsiját az égbe. most ÉLETVITELSZERŰEN űzi ezt a foglalatosságot.)
– Barnesz napirendre tért-e már az új, kezeslábas pizsije felett. Nagyon boldog volt tőle.
….
Pipa, pipa.
Egyedül a szlovák tévécsatorna maradt felderítetlen, de ettől még tök nyugodtan fogok aludni, nagyjából MOST.
és beszéltünk róla.
– miért voltál rám mérges?
– féltem, hogy meghalsz.
– igen?
– igen.
– de nem fogok.
– biztos?
– biztos.
– akkor jó.
– jó.
És tartsuk magunkat ehhez.
Ezen kívül: