totál leamortizáltam mindent.
Ilyen az, amikor rombolok:)
FÖLDIG! BEVETNI SÓVAL. KARTHÁGÓNAK EL KELL PUSZTULNIA!
….
Update 1: baszki, ezzel elleszek egy darabig, mire minden olyan lesz, amilyet akarok.
…
Update 2: messze még a vég.
…
Update 3: majdcsak lesz valami…
…
🙂
vagy nem. Nem tudom.
Vagy de.
Vagy nem.
Nem áll össze a kép.
Nem csak ebben, egyébként… van bennem egy nagyon furcsa érzés: várakozás? Mégis mire? Hogy valaki intsen, hogy három-kettő-egy-indulhatsz?
Mit szeretnék valóban?
És akkor jön az öncsekkolás: ha megvan, akkor megteszem-e minden nap, ami ahhoz kell? Pihenek eleget? Álmodom? Élek? Dolgozom?
Biztos, hogy amit meg akarok változtatni, azt most kell?
Biztos, hogy belefér?
Mi az, ami visszatart, mi az, ami miatt nem váltok?
Mi a fenének nyüstölöm ezeken magam éjjel?:))
Nem.
Vagy de.
Na jó, takarodó, irány az ágy.
és Aranyanyu vagyok, meg zen-csoda, meg békesség és megértés.
———-
Csak ráerőszakoltunk a gyerekre egy másik szemüveget:(
Értem én, hogy neki AZ tetszett, de
Nem jó, nem jó, nem lesz ez így jó.
Még mindig hajlamos vagyok sokkal nagyobb ügyként kezelni olyan dolgokat, amiket nem kellene.
Visszadobnak egy terméket. Nem azt a szemüvegkeretet választják a gyereknek, amit én választottam volna. Nincs akkora időpont a bárakárhova, amikorra én kitaláltam.
Feltűnik a minta, ugye?
ha nem, akkor kiemelem:
ÉN….. ÚGY/AKKOR/OLYAT/VELE/AZT….. AKARTAM.
Nem azért, mert az volt a lehetséges, az egyetlen, az üdvözítő, hanem azért, mert
– én akartam
– mert csak
– mert úgy a legjobb
– mert akkor tökéletes
– mert ÚGY KELL LENNIE.
Hát idefigyelj! Jöjjön egy elejtett félmondat valakitől, akinek (többek között) emiatt az elmúlt fél évben nem volt haja, és minden este úgy feküdt le, hogy jaj-jaj,csak felnevelhesse a gyerekeit.
LÓFASZT kell úgy lennie.
Valakinek az élete múlik rajta? Nem? Akkor nem kell úgy lennie.
Amikor elönti a düh az agyad és tehetetlenségedben toporzékolnál, kérdezd meg magadtól, hogy megér-e ez egy betegséget.
Ne légy hülye.
Tanulj az én szar példámból.
Vagy ne.
Azt is lehet.
Na jó, ez olyan nagyívű bevezető volt, de az indulás számomra tényleg mérföldkő: bejegyeztettem az új domain nevet!! Tárááááátáráttátátátátááááá, indul az alkotói része a dolognak, gyakorlatilag magamon kívül vagyok a boldogságtól, tervezgetek és… jaj, nagyon jó!
És akkor a sokkal prózaibb, egyszerűbb véget érős rész: elfogytak ezek a cuccok is. Ugyanúgy, ahogy a fagyasztót, a takarítószereket és a ruhákat, fogyasztom a kozmetikai szereket is.
Hely kell mindennek, ami új, és mindenből csak azok a régiek maradhatnak, amik bizonyítottak, szeretem őket és bármikor újra megvenném.
Jaj, olyan nehéz megállni, hogy csak akkor vegyek új dolgokat, amikor a régieket már elhasználtam, de azért mindig repes egy kicsit a szívem, amikor látom, hogy milyen szép, átlátható és rendezett a fürdőszoba.
hogy mi lesz egy év múlva, elámultam volna.
Nem hittem volna,
Kriszta egészen felvillanyozott, amikor elmesélte, hogy van egy „csodatutiság, amivel ORGAZMIKUS élmény ablakot pucolni.”
Vártam a nagy csodát, a spéci szert, a furcsa alakú akárbármit, de ez a cucc ugyanúgy néz ki, mint bármelyik gumis ablaklehúzó. Azzal a különbséggel, hogy sokkal többe kerül.
Elég volt egy húzás, és megértettem, miért.
Mert sokkal többet ér.
Hónapok óta először tiszta az üveg. Kilátok rajta. Itt-ott a saját ügyetlenségemből fakadóan még foltos, de talán nem is a tökéletesség a cél: élvezem, hogy tisztítom a képet.
Jó, hogy áramlik be a napfény.
Jó, hogy kilátok a világra.
Kinézek, és nagyon messze ellátok, nagyon apró részleteket figyelek meg, és nincs előttem kétkedés, nincs homály: a cél bármi lehet, a cél mosolyogtatóan közel van, nézhetek nagyon az ablak elé, de nézhetek nagyon messze is.
Megtehetem. Elérhetem.
Van időm.
És van tervem is:) Nagyon nagyot álmodtam.
És a következő egy évben meg is valósítom.
Gondolsz valamire? Neeeeem, nagyon messze jársz. Annál most sokkal nagyobbat álmodtam.
Szeretem az új ablakomat. A foltokkal együtt is kurvára szerethető az új ablakom a világra. Az új lelkem a világra.
Tőlünk 3 házzal odébbról elvittek az éjjel egy kocsit. A miénket is feszegették, a szomszéd kamerája felvette, de végülis nem Imit vitték el, hanem egy másik autót.
még mindig tart, de a cukorral és a liszttel csúfos kudarcot vallottam: fagyizni voltunk ma.
Jelzem, hogy már nem az a srác készíti a fagyit, aki eddig. Biztos, hogy nem. Cukorszirup, művi elrendezés, ordító színek és harsogóan természetellenes íz – ezekből pedig elég volt egy fél gombóc, és a többi ment a kukába. Medve ugyanígy. Mármint nem ment a kukába, hanem kidobta ő is a fagyiját.
This is the end of an era.
Pénteken nagyon rossz napom volt, nagyon hajtós, nagyon stresszes: mire az esti találkozóra értem, már egy bő fél órás bömbölés mögöttem a kocsiban. Bután is éreztem magam, végig kaparta a torkomat a sírás, de találkoztam a többi melldagis csajjal – újakkal is, és olyanokkal is, akikkel intenzíven tartom a kapcsolatot egyébként is.
Szombaton zeneórára vittem Barneszt: pont annyi volt, ami jó volt még neki, és pont annyira fáradtunk el, hogy legszívesebben már délután lefeküdtem volna aludni.
Este szuper meglepit kaptam, külön posztot érdemel, annyira klassz, el sem hiszem, hogy milyen lehetőséget hozott a Sors (meg egy Fiat Seicento, ha jól láttam:))
Kérdeztétek a lelki okokat, az annyira összetett, hogy még nem is tudom, honnan kezdjem el írni, de ígérem, hogy megírom. Nyilván nem a teljes igazságot, hisz van olyan, amit megtartok belőle magamnak,de annyit mindenképp, hogy egy átfogó képet kapjatok arról, hogy milyen dolgok vezethetnek odáig, hogy az ember egy fasza karfiolt növesszen a mellébe.
Hangoskönyvet hallgattam délután: Bagdy Emöke Pszichofitness című könyvét, és… klassz. Érdekes. Ha megszokod a hangját (20 perc), utána már nem annyira fura, hogy beszél hozzád valaki (na jó, de), de amiket mesél, az nagyon érdekes, értelmes, PRAKTIKUS(!!).
Együk ki a fagyasztót projekt: megy, megy, még mindig megy, és még mindig majdnem fullon van. Holnap gombafejeket sütök (nyilván a gomba új szerzemény), illetve Gerusz mester kap némi sütőtököt egy kis túróval (basszus, hogy szalad az idő, már itt tartunk).