Hónap: 2016. január

Elég szar a helyzet, éjszaka nagyon köhögött, szárazan, ugatósan, de hála az égnek, ez már nem krupp. Annak az időszaknak vége.

Párásítottunk, nemezeltem neki gyapjúból torokborogatót, Szent Lukács olajat csepegtettünk rá (én Tihanyban vettem, de itt is lehet kapni), és egy nagyon vagány, rénszarvasos pamutba csomagoltuk, amin a rénszarvasok is épp betegek: teát isznak, torokfájós sálat viselnek és nyomják az ágyat.

Elesett szegény, nyűgös, rekedt és hörög, úgyhogy nem jó most neki, nagyon nem.

Kicsit előredolgozom, hogy holnap nyugodtabban induljon a hetünk, így is elég megoldandó feladat lesz, hogy be kell vinnünk a kicsi Mukit a doktornénihez. Ilyenkor egy kicsit úgy viselkedünk,  mint az egyszeri lyány, aki fölmegy Budára, azaz összeírjuk, hogy mi kell, hogy kell és egyáltalán, de ennek a kornak hamarosan vége, ugyanis majdnem mindent interneten rendelek:

• zöldséget is házhoz szállítással rendelem majd, ugyanúgy Zsámbokról, ugyanattól a „cégtől”, de mivel rendszeresen túllépem az ingyen szállításhoz szükséges értékhatárt, nekem jobb, ha házhoz hozzák
• ruhát, meleg harisnyát,fehérneműt. A másik tuti beszerzési forrásom a Müller. Ott is van minden, szar-szappan-szalámi (ahogy Rita barátnőm mondaná), és Müllerék kifejezetten erősek a gyógynövény-gyapjú-ősrégi receptúra alapján vonalon, ami nekem nagyon bejön
• gyógyszert, főleg homeopátiás szereket és homeopátiás olajkeverékeket külföldről rendelek
• könyvet is online, írószert dettó, spéci akvarellpapírt szintén
• élelmiszert a glutenmenteswebshop.hu-ról szoktam, ott nagyjából van minden, ami nekünk kell, ami meg nincs, azt a bionom.hu-ról meg tudom venni
• jegyet, szállást csak így rendelek: legyen az színház, mozi, gyerekprogram, fesztivál, mindent így intézek. (Úgy mondom, hogy Fesztivál, mintha én lennék maga a bulihuligán, pedig…)

Tavaly remek volt az Everness, idén is szeretnék menni. Gondolkodunk a Kaláka Fesztiválon és Kapolcson is. A Waldorf fesztiválra biztosan megyünk, és van több olyan Gyapjúfesztivál is, amin szeretnék ott lenni (pláne, hogy Székesfehérváron is lesz, ott meg nagyi-hotelünk van).

Szóval buli, buli hátán. Pláne, hogy az otthonoktatásba bekapcsolódott a férjem is. Tegnap a Gryllus Vilmos Maszkabál lemezről hallgattuk a Skót dudás dalt, Barnabás rajzolt közben, skót kockás mintákat nézegettünk, később dudaszót hallgattunk, meg skót várakról néztünk képet. Medve egyszer kapcsolódott be a buliba, amikor megkérdezte,hogy kérek-e egy scotch-ot, mert van még itthon bontatlan, többféle is…

Jut eszembe, rám is férne mostanában. A Nagyböjtöt idén nagyon szigorúan veszem, szóval akkor biztosan nem fér bele semmi ilyesmi, és a húsmentességhez idén a teljes alkoholmentesség is hozzátartozik majd (kivéve az, ami főzésbe megy, de ott úgyis elpárolog). A kávé marad, de a súlyvesztést nagyon komolyan gondoltam, úgyhogy megvettük a régóta áhított szobabicajt is – tulajdonképpen ezt kaptuk a családtól Karácsonyra. Szuper, masszív, gerinckímélő és Medvét is elbírja.

Hát, ezek vannak velünk mostanában.

 

1., Elefánterő tea. Tervezem, hogy írok egy posztot arról, hogy ilyenkor, télvíz idején miket adok a gyerekeknek immunerősítés-roborálás céljából. Vagy csak úgy. Mert szeretik, mert finom, mert úgy gondolom, hogy jó hatással lehet a kis szervezetükre. Az egyik ilyen cucc ez a Sonnentor tea, rengeteg fogy belőle, úgy fest, hogy a gyerekekre is átragadt a Sonnentor rajongásom🙂

2., Wala réz balzsam. Egy olyan elképesztően jó termék, amit sosem ismerek meg, ha nem a Waldorfba jár a gyerek és ha nem az az óvónénije, aki. Mikor azt hittük, hogy a mi Freinetes Gabi néninkkel bezárt a bazár, megismertük Zsuzsi nénit, aki tök máshogy, tök másképp, tök ellentétesen, de szintén zseniális. Mázlisták vagyunk, na. Ő ajánlotta ezt a balzsamot, amit azóta kézre-lábra, menstruációs fájdalmakra és a sugár által szétégetett mellemben az oxigénhiányos területekre is kenek.

3., Ezt még nem kóstoltam,most fogom megrendelni. Gyömbér, kamilla, narancshéj – csodás kis gyulladáscsökkentő teakeveréknek tűnik.

4., Rózsakvarc. Laptopomra téve, karkötőnek, párnám alá helyezve, sportmelltartóba dugva a két cici közé – én hiszek benne.

5., Amennyire mélyen csalódtam Ugron Zsolna könyvében, annyira rajongok Kollár Anita Gluténmentes és finom! könyvéért. Egy régi könyvbemutató kapcsán ismertem meg a könyv fotósát, Gallai Beát, aki ma már nem működik ételfotósként, ami óriási kár. A recepteket az ember még csak-csak átfirkálná egy füzetbe, de Gallai Beatrix fotói annyira gyönyörűek, hogy egészen biztosan megveszem ezt a kötetet, mert az egyik legszebb kenyérsütős könyv, amit valaha láttam.

6., Engedtem a csábításnak, és megvettem az Art on Me szoknyás leggingsét.

7., Jóga zokni: sokkal ügyesebb vagyok, ha nem csúszkál a lábam. Mondjuk nem értem, miért nem esett le eddig, hogy a stabilitáshoz szükséges, hogy ne csússzon el a lábam… Későn érő típus vagyok, na.

8., Lást a hatos pontot. Azaz engedtem a csábításnak, és… de tényleg: az Art on Me darabjai fantasztikusak: mindegyikre jellemző, hogy így-úgy-amúgy csavarható, húzható, többfunkciós: a szoknyás leggings például lehet csőtop-cicanadrág is (nálam ez -muhahaha- nem játszik), a maxi szoknyából is lehet többféle hosszúságú szoknya, ruha).

Na.

 

Megyek csirke McNuggetset készíteni, és tegnap a Lidl-ben vettem Villámmekvines lemosható tetoválást, úgyhogy sütés előtt bedurvulunk….:D

 

Könyvtárban voltunk: játszottunk, hangoskönyveket és meséket válogattunk.  Heverésztünk az ablakban lévő babzsákokon és végigböngésztük a Balatoni Böngészőt.Megkerestük Keszthelyt, Tihanyt, megbeszéltük, hogy szuper nyarat varázsolunk magunknak, majd lementünk a kávézóba és ittam egy kávét.

Kezdjük megszokni így a mindennapokat. Lassan beáll a ritmusunk, és igen, Gryllus Vilmos Maszkabál albumát hallgatva lehet a legjobban íráselőkészítő feladatokkal bíbelődni („Anya, csak úgy suhan a ceruzám!”).

Ő Geronimo Stiltonokat választott, én pedig nagyon megörültem, mert az egyikben egy alaprajz is van, úgyhogy bátorítottam, hogy persze, vegyük csak ki: itt az ideje kincses térképet rajzolni, aztán majd alaprajzot, az utcánkat rajzoljuk le, szóval izgi lesz.

 

Február 10-én kezdődik a nagyböjt, onnantól 40 napig szigorúan húsmentesen (és halmentesen!) étkezem, de mivel ez nem akkora truváj, így az én nagyböjtöm idén egy plusz kitételt is tartalmaz: szeretnék ezalatt a 40 nap alatt 7-10 kilótól megszabadulni, és üdén, frissen és magamhoz képest remek formában várni a Húsvétot.

A jövő hétnek nagy reményekkel megyek neki: előrehoztuk az onkológusnál az időpontomat, úgyhogy Barnussal egy igazán hosszú napot töltünk majd távol a többiektől, de nem baj, annál több időnk marad beszélgetni, és századszorra is elénekeljük, hogy

Köpenyem a csillagos égbolt,
vállamon aranyos a félhold,
csillan a fény,
rajtam csillan a fény…

 

 

Nagyon rég éreztem ennyire jól magam! Szuper nap volt, nagyon hideg, nagyon napos, nagyon hagyományőrző és nagyon sikeres.

Tökéletesen sikerült a kis táska. Barnabásnak készítettem, durva, füstbarna gyapjúból, és egy egy igazi, nagyfiús bogár került rá mintának. Nem túl komplikált, nem is térbeli díszítés, hanem teljesen beledolgoztam az előnemez mintát az alapba. Gyönyörűen és egyenletesen tömörült, nagyon meg vagyok vele elégedve.

Nincs még kész: Bogár Uraságnak kellenek gyöngyök a szárnyacskáira, és magát a kis táskát is szeretném vagy kobaltkékkel vagy fűzölddel körbehímezni, aztán valami pánt is kell majd rá, de azt már apukámra bízom, tuti kitalál valami jót.

Megvettem Vetró Mihály NEMEZ – a teremtő kelme című könyvét, most szorgosan jegyzetelem, rajzolom, tanulom a kirgiz,a kazak, a török és a hun díszítő művészet formáit 🙂 Minek? Csak.

Következő alkalommal cuki gyereksapka készül majd, az már nem Barnabásé lesz: nagylelkűen átengedte Gergőnek, mert „Anya, neki is kell valami konc.”

 

Itt tartunk, kérem szépen, A – I – Ó, és haladunk, haladunk az írás előkészítéssel is.

Gyönyörűen süt a Nap, és elmúlt a tegnapi kiborulásom is: tetőzött a pánik, és konkrétan a H&M próbafülkéjében agresszív, gyulladásos mellrákot diagnosztizáltam magamon.

A tér zsugorodni kezdett, a lámpa mintha közeledett volna, beszippantott a vákum, és a következő pillanatban már Móni barátnőmmel beszéltem, és ecseteltem neki a meglehetősen limitált túlélési esélyeimet.

Elmentem a Pólusba, ott is berontottam egy próbafülkébe, és teljes pánikban hívtam Mónit, hogy TERJED!!,és hogy nem tudom, hogy mi lesz.

Aztán vettem egy nagyon szép poncsót, és akkor aztán kicsit elmúlt…

Apa hozott nekem tulipánt, ő is megnyugtatott, hogy valszeg életben fogok maradni gyulladás ide vagy oda, aztán lefeküdtem aludni, hogy legalább a torokgyulladásom múljon… és a gyulladás gyulladás hátánból nagyon nehezen, de brilliáns elmével ki lehet következtetni, hogy be vagyok gyulladva.

Hogy hogy lesz ez az egész. Hogy nem túlzás-e. Hogy meg tudom-e tanítani. Hogy mi lesz, ha netalántán balul ütnének ki a dolgok, és elpatkolnék – akkor nem lenne anyja, és az anyaiskolája (muhahhaa) is megszűnne.

---

 

 

Na, vissza, vissza!

Gyógyszerrendelés:

Megjött a külföldi gyógyszer és homeopátiás szer rendelésem: csupa-csupa balzsam, kence, bogyó és pasztilla, egyelőre a Solum olajat használtam és el vagyok ájulva! Azért abban megegyezhetünk, hogy ebben a kencefice szakágban nem nagyon van olyan dolog, amire én még rátudnék csodálkozni, de ez… ne EZ olyan! Életemben nem kentem még ilyen állagú,viszkozitású anyagot…csodálatos!

Kaja:

Pirított kelkáposzta, dióval, chilivel, almacukorral és fokhagymával. És csipkebogyó tea.

Szín:

Palackzöld és bordó. Egyikkel sem tudok betelni. Meg a szürke minden árnyalata. A galambtól az acélon át a grafitig.

Délutáni feladat:

1., levinni a lázamat 2.,elkészíteni az ablakra a kivágóst 3., valami süteményt reklamáltak a fiúk

---

 

Levittem a lázamat, kész az ablakra a kivágós (egyelőre a hűtőn állomásozik) és nem sütöttem semmit.

 

 

Vennem kell egy blézert. Egy olyan blézert, ami újra A BLÉZER lehet nekem.

Tulajdonképpen mindig volt egy (két, három, sőt,négy) A BLÉZEREM: a kedvencem egy navy,tökéletes szabású, tűpontosan varrt darab volt, amit legjobban fehér inggel és farmernadrággal szerettem viselni. Csodálatos darab volt, egy Ralph Lauren darab, életem egyik legdrágább cucca evör.

Azóta teljesen, mondhatni kurvára és röhejesen megváltozott az életem, szóval minden tekintetben (ár. anyag. felhasználhatóság. kosztaszítás.) más szempontok vezérelnek, mint akkor,amikor még 38-as volt a méretem és tökéletesen manikűrözött a körmöm.

Most egy blézer kell, nem is kell, hogy túl drága legyen, nem kell neki váltótárs, semmi flanc, mert úgyis csak farmernadrággal hordanám, semmi mással.

Szóval C&A, Zara, Massimo Dutti, Mango.

A feladat adott.

————————————

Holnap.

Azaz ma, mert ezt a posztot elfelejtettem kiküldeni a nagy virtuális térbe, így ma reggel arra kapcsoltam be, hogy itt villog nagy boldogan.

No. Hogy mit kaptam a névnapomra? Arcüreggyulladást.

Nyúlós, ocsmány, sárga fikával (jaj, ne finnyáskodj, neked is volt már) és bődületes fejfájással, igazi akvárium-van-a- fejemen érzéssel.

Tegnap viszont megérkezett az elsős olvasókönyv és az írásfüzet meg a feladatlapok is, úgyhogy még este 8-kor is írt a drágám, és reggel azzal ébresztett, hogy hozta a könyveit 🙂 Egyébként az a pillanat, amikor gyakorolta a szótagolós tapsolást, hogy majd „felmondja” apának hibátlanul, na az… na AZ csodálatos volt.

Ugyanígy Apa láttamozta az írásfüzetet, mert Barnus kérte, hogy „Apa,írd oda, hogy jól van Barnabás,nagyon ügyes voltál kisfiam, csak így tovább és akkor kapsz egy igazi, élő papagájt” 😀

 

 

1., El kellett menni vérvételre (ennek sosem lesz vége?). Mindegy, negyed óra alatt megvolt. Tíz ropogós ezresbe került.

2., Vettünk ceruzát: a Faber Castell Grip ceruzái voltak a legkényelmesebbek Barnabásnak,szóval olyat vettünk

3., Megrendeltem a zöldségdobozt, ezen a héten savanyú káposzta és édesburgonya is lesz benne, ennek nagyon örülök, mert imádják mindkettőt a gyerekek.

4., Tegnap hozott apósom saját töltésű kolbászt. Mára nincs belőle. Az összes ízületem be van gyulladva, de megérte. Komolyan.

5., Bevállaltam az óvoda Nagy Közös Külföldi Gyógyszerrendelését. Mert egy idióta vagyok. Mindenféle itthon nem kapható csodaolajakat rendelek, remélem hasznos lesz. Nagyon szenvedünk mostanában a gyerekek elaltatásával. Igaz, azt már sikerült bevezetni, hogy az esetek nagy-nagy többségében 8-kor már ágyban vannak, de az a huzavona, ami utána jön…

Holnap megyünk.

---