Tudom, tudom, nem ez az oldal következik, de most mégis itt a legtöbb történés 🙂

Hát mi is lehetne szembetűnőbb, mint az, hogy lámpás felvonulásra készülünk az óvodával? Gergő teljesen transzban van, pedig sima, egyszerű kis palackból készült lámpások lesznek, nem ilyen színpompásak, de nagyon várja magát az együttlétet és a fényeket. Tegnap összefutottam az óvodavezetővel és beszéltem az óvónénivel is: Gergő nagyon megtalálta a kis helyét, barátságokat kötött, beépült, mint a tégla és roppantul élvezi, hogy óvodába jár. És én is. Abban, hogy Gergő gyakorlatilag nagyobb kihagyás nélkül tud járni, sztem nagy szerepe 3 dolognak van:

• a szerdai pihenőnap (minden szerdán itthon marad) – így rá tud pihenni a hét másik felére és nem dönti le a lábáról semmi. Ilyenkor egész nap játszik, alszik, beszélgetünk, segít, mesét néz, pihen. Nem kel fel hajnalban, nem kell rohanni, ráérős, cinkos napok ezek és nagyon de nagyon meghálálja a kis szervezete ezt a kis szusszanást a hét közepén.
• a béta-glükán, amit szednek. Mindhárom gyereknek adom, Barnus simán lenyelni, Gergőnek és Kolosnak kis cukormentes lekvárba szoktam bekeverni, és megeszik.
• D-vitamin.

Kolos egyelőre tartja magát. Ő is kapja ugye ezeket a cuccokat, meg persze a fenntartó gyógyszereit is, november második felében megyünk új pulmonológushoz. Azaz helyesbítek: mennek. Kolkó és Medve, Medve és Kolkó, a két nagy vadász, a vidám csapat, az Összenőttek, a Cinkosok, a Zsiványok mennek együtt, ügyesen.

Barnusnak megvannak az új időpontok a szolfézsra, holnap már megy is, de még mindig fáj a szíve, ugyanakkor nagyon büszke a menő, turnézó tanítójára. Sokat kellett most állítani a pumpáján, így ő holnap megy először iskolába, és lesz már frankó, új segítségem, az új kütyük, amik megkönnyítik majd az életünket, és amiknek a beszerzését / telepítését nagyon üdvözölte a kezelőorvosunk is. Anyu és Apu segítettek sokat ebben, de végül meglett, és így jobbak az éjszakák is.

Egyébként pedig semmi sincs – ablakból nézem a nagyvilágot. Meglehetősen retkes ablakból, ha őszinte akarok lenni, úgyhogy a mai nagy pakolás-rendezés-porszívózás-portörlés-könyvcsere-nyúl rezidencia áttelepítés – stb. után be kell majd iktassak egy nagy ablakpucolós napot, mert konkrétan ha jön a Mikulás, nem lát majd be azon a tetves ablakon.

Pénteken lámpás felvonulás lesz az óvodában. Fél 5-kor átlépjük a dimenziókaput, onnan Gergő a mindenség közepe: nagyon megérdemli,észrevétlenül vált a legklasszabb, legügyesebb óvodássá. Pénteken az ő nagy napja lesz, ott a helyünk!

Barnusnak átalakul a táncrendje, ez új időpontokat, valamivel bírhatóbb keddeket hoz majd, ennek mindenképp örülök és nagy örömmel várom az új ritmust, ugyanakkor végtelenül sajnálom, mert egy nagyon kedves, imádott tanárától vesz most egy időre búcsút.

Gergő hisztis pár napja. Semmi extra, csak szimpla cirkusz a köbön, de nem fáj neki sehol, nem bágyadt… a gyenge borjúszar is ízetlen.

Nem baj, engem most Bécs izgat. Anyu bevállalja a gyerekeket, mi pedig gm rántotthúst és hagymás krumplit eszünk majd, lustán kávézgatunk, kiállításozunk, lődörgünk, aztán Sopronban wellnessezünk egy kicsit. Nem tudom elmondani, mennyire várom, mennyire jót tesz majd, hogy gyerekek nélkül lehetünk kicsit, és mire elmegyünk, szépen össze is áll a rendszer, amivel folyamatosan látjuk majd Barnus cukrát. Kb. ezer éve nem voltam Bécsben, úgyhogy ha van friss szerelem-helyetek, akkor soroljátok, tényleg vagy 5 éve voltam utoljára. Nyilván vannak kötelező körök (Kussmund például), de amúgy teljesen nyitottak vagyunk minden újat felfedezni, bár bevallom, engem Bécs eleganciája és pompája nyűgöz le, szóval valami ilyesmire helyre (kávézó, cukrászda) vágynék most.

És Sopronban is lődörögni szeretnék. Lődörögni, pezsgőfürdőzni, aludni, sétálni, pihenni vágyom, és mivel nekünk a gyerekek mellől nem elérhető egy többnapos kiruccanás, így ennek örülünk. De nagyon!

A tegnapi rendezzük-át-a-házat lassan befejeződik, már csak pakolászom, de Barnus az új szobájában aludt tegnap és a cukormérő app csodásan tette a dolgát! Sokkal nyugodtabb volt így az éjszakánk, én például idejét sem tudom, mikor aludtam 2 óránál többet egyhuzamban, úgyhogy nagy a boldogság!

Másrészt meg ciccegek: tele a fejem ragyával, majd’ összeesek, olyan kókadt vagyok, úgyhogy egy kicsit a saját körmömre kell nézni táplálékkiegészítő ügyben, illetve az sem tesz jót, hogy vagy egy hete elfogyott a C-vitaminunk és nem vettem pótlást – pusztán lustaságból.

Úgyhogy megyek, gyorsan főzök valamit, aztán megrendelem a hiányzó vitaminokat és táplálékkiegészítőket, mert még mindig olcsóbb erre költeni, mint gyógyszerre. Tényleg.

Jó. Akkor gyorsan kavarjunk meg mindent.

Az úgy kezdődött, hogy

1. ismét, megint, totálisan térdig jártunk a szarban játékokban. Legó, amerre a szem ellát. Plüssök, favonatok, festékek.
2. Kolos kimászott a járókából.

Innentől nincs megállás, kell neki egy hely, ahol játszhat, ahol biztonságban van, szétpakolhatja a dolgait – és az NEM a nappali.

Barnusnak telepítettük a szuper eszközt, így éjszaka a telefonomon látom a cukrát, át sem kell rohangálni, úgyhogy mehet távolabbi szobába egész nyugodtan. Kolos pedig… Kolos pedig szépen alszik, nélkülünk alszik el, így lassan éjjelre, de nappalra mindenképp mehet a saját szobájába. A fő kérdés nem az alvás – alhat ő az eddigi helyén is, mit bánom én, hanem a nappali játék színtere inkább, ami kezd kritikussá válni: így Barnus szobájában van most az állandó kupleráj, Barnust meg ez nagyon zavarja és igaza is van.

Szóval.

Gergő marad, ahol van.

Barnus bemegy abba a szobába, aminek nincs ajtaja (még ), hanem a másik nappaliból nyíló hall-szerű, dolog. Az egész hátsó nappalit nem használja senki, így nyugodtan berendezkedhet ott, és tavaszra leválasztjuk neki ajtóval rendesen úgy, hogy a mostani dolgozószoba ajtaját meg kivesszük és egybenyitjuk. Muhaha? Az.

Kolos megkapja Barnus szobáját, amiről Barnus önként, dalolva, boldogan mond le a nyugalomért, a nagyfiús kuckóértés a tőlünk való távolságért cserébe 😀

Átköltöztetem abba a nappaliba a tévét, a szekrénysor egy része benn marad Barnusnál, de van olyan, amit szívesen látnék a hálónkban Kolos ágya helyén (tudsz követni? én sem :D), és telepakolnám könyvekkel.

Szóval megy a gigantikus cserebere, variálás, szőnyegek pakolászása, és több könyvet néztem át, mint egy könyvtáros. Plébániai könyvbörze lesz, ami nem kell azt összepakolom és beviszem, legalább nem itthon foglalja a helyet.

Tegnap kiraboltam a Pepcot: vettem vattakorong tartót 360 Ft-ért, magamnak egy pihe-puha sálat (volt vagy 1490.-), Gergő kapott melegítőket, Kolos 2 harisnyát, zoknikat… Vettem kicsi karácsonyi ajándékokat a müllerben és vettem a mérlegbe elemet. Jó hír: nem híztam. Rossz hír: nem fogytam.

Úgyhogy tulajdonképp minden változik, de semmi nem változik: jövés-menés, rendezgetés, naptár feltöltés és egy bécsi kiruccanás tervei – Monet mindig a szerelmem volt, nagyon vágyom arra, hogy lássam a kiállítást.

Némi Pinterest inspiráció. Barnus függőszéket szeretne <3

Soha nem kapok annyi üzenetet, mint amikor a parfümökről írok, ami egyrészt nagyon cuki, másrészt nem értem: gyakorlatilag szerintem a legfrissebb illatom is minimum 10 éves, szóval nem nagyon haladok a trendekkel – és akkor még finoman fogalmaztam.

Nem igazán tudnám megnevezni az én ÁLLANDÓ illatomat, de ha mindenképp választani kellene signature scentet, akkor az egyik szeretett Burberrym lenne az (Weekend például, bár az átlátszó üveges már nem az igazi), a másik pedig gondolkodás nélkül a Bvlgari pour femme, amiről sok parfümbolond úgy tartja, hogy az olaszok válasza a Chanel 5-re.

Nem tudom. A Chanel 5 nem az én világom, nekem túl aldehides, de a Bvlgari pour femme-ben nagyon otthon vagyok. Nagyon.

Direkt nem ezeket mutatom most, hanem azokat a szépségeket, amiket ilyenkor fel-felfújok magamra, és szeretem őket, csodálom a komplexitásukat és nagyon lelkesen fújom őket az évnek a hidegebb hónapjaiban.

1., Jo Malone Ginger Biscuit. Régi, nagyon régi, pár csepp van az üveg alján, de nem hagyhatom ki: gyömbér. Vanília. karamell. Mindezt nem fojtogató édesen, hanem valahogy elegánsan, szárazon, nem cukormázba fullasztva, de porcukorral meghintve.

2., Lancome Poeme. Ehhez nagyon hideg kell. Igazi nagyvad, jellegzetes, nehéz, ugyanakkor nagyon puhán ölel körbe. Egyetlen fújásnál több, halálos belőle, de egy fújás maga a gyönyörűség. Juliette Binoche reklámozta anno, és nagyon jól is álltak egymásnak.

3., Estée Lauder Intuition. Ez kakukktojás, nincs most itthon, de megrendeltem. Nem kifejezetten téli illat, sőt: citrus, grapefruit ami egyből érződik, de ha ez az új üveg is olyan, mint a régi, akkor mégis van benne valami, ami nekem nagyon ehhez az időszakhoz köti. Semmiképp nem a klasszikus téli illat, de egyszer megpróbáltam nyáron viselni, és nem volt jó. Sok volt, nehéz volt, valahogy másképp érvényesülnek benne a citrusok… puha. Nem tudom. Nekem ide tartozik.

4., Gucci Rush. A sokadik. A nagyon sokadik. A nagyon sokadik tél nagyon sokadik Rush-ja. Egy fújás. Nem több. Mínuszok. Napokig a sálamon. Imádom.

5., Trussardi Inside. Nekem ez egy nagyon közeli bőrillat, ha ez van rajtam, egy idő után el is felejtem, annyira egybeolvadunk. Írtam róla már itt is, a szerelmünk azóta is töretlen. Ez van.

6., Burberry. Bármelyik. Komolyan bármelyik. Olyan régi rajongó vagyok, hogy az első üveggel hellyel-közzel 20(!Helga! 20! :O) éve vásároltam egy diákcsere során. Húsz éve.  Töretlen a szerelem és nem tudnak olyan illattal előjönni, amit ne szeretnék. Szerettem ezt. Rajongok a Weekend-ért. Jöhet a Body, a Brit, a Beat, az akármi.

Ti? Meséljetek, mit fújtok?

Zöldséglevessel és gombás töltött fánkkal. Tökfaragással (nem halloween, csak sima, mezei töklámpás), tökös sütivel. Olvasással, munkával.

Sorok rendezésével. Megtanuljuk a verset, elrendezem a mosókonyhát. Lomtalanítok az iratosban, sütök két kacsacombot.

Beszélgetünk azokról a szeretteinkről, akik nem lehetnek már velünk – Medve édesanyja különösen érdekes a gyerekeknek, mert a nagymamájuk, és egészen kézzelfogható a hiánya. Megmutatom majd a fiúknak az illatát: Estée Lauder Pleasures volt rajta mindig, kivéve az utolsó fél évet, akkor – milyen felemás ez így utólag – a Beyond Paradise volt a kedvence.

Beszélünk a nagymamámról és a nagypapámról is: róla a Pond’s krém és Scholl sarokbalzsam, ha illatot kellene mondanom, ez jut eszembe, ezek jelentik nekem az esti mesét, a dunyha melegségét. Emlékszem a falvédőre a fejem felett, a kilincs jellegzetes hangjára.

Reggel a kicsi tálcán behozott kávé a felnőtteknek, a sarki boltból a kifli nekem  és a spájz kicsit ecetes, kicsit füstölt, kicsit nem is tudom, milyen illata… hiányzik. Nem kicsit.

Emlékszem a dédszüleimre is, Papóra egész élénken, őt a tej és a kenyér illata juttatja eszembe – képzeljétek, vegetáriánus volt! –  ő nagyon örülne a vallásos iskolának, a vidéki életnek, a három gyereknek. Gyanítom a dédimama is, bár ő akkor halt meg, mikor egy éves voltam.

Van egy másik nagymamám, aki bár nem vér szerinti, de mióta az eszemet tudtam, része volt az életemnek. Nem tudom, miért, de mindig eszembe jut, ha pezsgőt iszom.

Eszembe jut, az orromba kúszik, átölel az emlék, beburkol és ringat a múlt és megtart akkor is, amikor azt hinném, hogy nincs talaj a lábam alatt.

Holnap lesz a 11. évfordulónk Medvével.

Akkor Bvlgari pour femme volt és Burberry, kacsamell, Demeter XY cuvée, hosszú, szőke haj és az Andrássy út fényei.

Most pizsamában vagyok, szerencsém van, mert letusoltam, így a tusfürdőm illatát éreztem egészen addig, míg el nem nyomta a kolbászos rizottó. A hajam barna, de legalább már van, újra kinőtt.

Kilépek a teraszra, a völgyben a falu, bent óriási nyüzsgés. Barnus óbégat, mert Gergő elvet tőle valamit. Gergő sír, mert szerinte Barnus igazságtalan. Kolos éhes. Medve Párizsban.

Beléptünk a novemberbe.