Egészen elképesztő, mennyire vágyom a csíkokra, a virágokra, a harsogó pirosra, a tulipánokra, a kék égre.
Nagyon. Nem ez a telünk volt a legnehezebb, de a lelki tartalékaink pont mostanra fogytak el, és nagyon hálásak vagyunk a színekért, az újdonságért, a frissességért. Mi is, a gyerekek is.
Szóval összeállítottam az idei, tavaszi bakancslistámat:
- megtartom a csíkos átmeneti kabátot
- egy kis Bécs, egy kis bécsi szelet
- egy kis szín, egy pár mintás selyemsál
- piros körmök, sárga felsők
- titkos vágyam, egy fotós workshop
- új telefonra lesz szükségem (munka miatt), és erősen gondolkodom, hogy Iphone helyett Samsung legyen. A legfontosabb, hogy jó legyen a kamerája, de nagyon megszoktam az Iphone-t. Tanácstalan vagyok 🙁
- a lehető legkevesebbet megyek a napra, idén amikor csak lehet, önbarnítót használok majd. Sok anyajegyem van, nem szeretném, ha baj lenne…
- Kolossal már sokkal könnyebben lehet jönni-menni, bár ezen a télen nagyon begubóztunk, és csak annak örültünk, hogy megúsztuk a kórházat (kopp-kopp). Szóval könnyebben lehet menni, mi pedig megyünk is!
- az olasz utakért nagyon irigylem magam… viszont sürgősen szükségem van egy polarizált napszemüvegre, mert a múltkori majd’ 2000 km után azért erősen fájt a fejem (egy Ferre napszemüvegem van, szart se ér, de szép).
Öregszem, basszus. A cipő legyen kényelmes. A napszemüveg legyen polarizált. A szállás legyen kényelmes. Az étel legyen finom. A papírzsepin ne folyjon át a fika.
Egy burzsuj állat vagyok + öreg, semmi kétség.
No Comments