jövök, mert hiányzik ez a blog.

Az elmúlt egy hét tömény aknamező volt, hihetetlen intrikákkal és a szokásos rosszindulattal fűszerezve, de túl vagyunk rajta, és próbálunk csak előre tekinteni és a magunk dolgával foglalkozni.

Újra és újra kacérkodunk a költözéssel, de mindahányszor a tettek mezejére lépünk és nekiállunk a napjainkat végiggondolva elrendezni a praktikus kérdéseket, rájövünk, hogy egy inzulinos cukorbeteg + lymphangiomában érintett gyerekkel azért lényegesen biztonságosabb itt, ahol most lakunk.

De nagyon vitt a Balaton megint: Fövenyes, a Kalóz, az Apáti, Zánka, Tihany, Füred… a mangómajonéz és a prímásverseny, a naptej illata, a friss füge, és persze az a gyönyörű, imádott, kékséges Balaton.

Ezzel együtt jó hazajönni. Szeretem a konyhámat, a fokhagymás spenótot pár szem gnocchival, még a mérges pókcsípés farvizén előjövő makacs nyirkocsomó megnagyobbodással is jobb itthon elbánni. Nagy rémület volt, de kisebb, szóval örülünk, mert ha már a méretét változtatja, akkor nem aaaaaaaaaaaaaakkora a baj.

Sűrű ez a nyár, zakatol minden, keressük a nyugvópontot, de valahogy eddig nem ment: csak néhány nap chill kellene, néhány óra csend, és akkor leülepedne minden, amit hallottuk,minden, amit megéltünk és minden, amit teljesen tudatosan nem akarunk táplálni, továbbvinni, átadni a gyerekeinknek.

Jó hírek is vannak:

• negatív a HPV tesztem és negatív a rákszűrésem is, egy kis gyulladást (metaplasia) találtak, most probiotikumot pótlok ezerrel.
• Barnus még mindig odavan a gyógynövényekért, képes volt a nyaralás alatt 5:50-kor kelni, hogy odaérjen 7-re gyomlálni meg mittudoménmit csinálni Zánkára, a Gyógynövényvölgybe
• Gergőnek mozog a foga, és be mert menni éjjel  Kiserdőbe megkerülni a nagy fát. Azóta ő Gergőmen (bazz :D)), aki mindenre képes.

… én meg szupervumen vagyok. Szuper-HPVmentes-vumen.