Költözünk.
A munkások gőzerővel dolgoznak a házunkban, ott voltunk, mikor ablakot nyitottak oda, ahol nem volt, falat ütöttek ki helyiségek között, szállt a por, alakulta tér… és kezd olyan lenni, ami nekünk jó.
Megvan a padló, a jövő hétre az is kész lesz, de akkor már nagyon gyorsan és hatékonyan kell mindent intéznünk, mert hétfőn már óvodai és iskolai szülői értekezlet lesz.
A héten már a házban lesznek az új bútorok: új ágyat, szekrényt, asztalt kapnak a fiúk, persze nem mindenki mindent, szépen elosztva.
Barnusnak új ágya, széke és könyvespolca lesz, Gergőnek új ágya és asztala, széke (nyilván, mert most megy elsőbe), Kolos pedig egy hatalmas, 4 ajtós szekrényt kap, játéktárolót és kicsike asztalt.
Megoldódni látszik a kerítés kérdése is. Sajnos akárhogy próbáltuk csűrni-csavarni, nem lesz más megoldás,mint lecserélni a fát a kutyák miatt. A jó hír azonban az, hogy bőven van hely a tujáknak, amik pár év alatt elfedik a nem túl szép részeket, a másik fele pedig úgyis vöröskő, az meg szép mindenhogyan.
Az életünk dobozokban, az idegeink cafatokban – lennének, ha hagynánk, de úgy döntöttünk, hogy semmin nem idegeskedünk. Ezt persze felettébb nehéz betartani, amikor nap mint nap szembesülünk azzal, hogy
- nem jön el a generálkivitelező a felújítás kezdetére
- nincs az a padló
- nem jön el a villanyszerelő
- és közben jó nagy autóbalesetünk is volt (szerencsésem megúsztuk, de nagy a kár a kocsiban.)
A gyerekek izgulnak, és persze, vannak mélypontok, de minden nap elmondom, hogy ez nem tart örökké, hogy túl leszünk rajta, hogy minden szépen kialakul.
Háttööööö. Remélem.
