Nem jobb, nem jobb, csak csapkodok, morgok, veszekszem, sóhajtozom, cirkuszolok minden szaron.

Semmisejó, mindenrossz, Medvét is csak piszkálom.

Szar fej vagyok, és nem jövök rá, hogy mitől. Vagy mitől ennyire 😀

Aztán egyszercsak bevillan: holnap lesz az ötéves kontroll és újabb szúrás, újabb vérvétel jön, újra hajnalban kell kelni és… tulajdonképp mindegy. Elmegyek, leveszik, kivárom, végigállom, megbeszéljük és… rájövök, hogy semmi sem változik, ugyanúgy novemberben mammográfia, októberben hasi ultrahang és vérvétel.

Minden megy ugyanúgy, hiába téptem át a célszalagot. És mivel most is elfutotta a szemem a könny, azt hiszem,meg is van a baj forrása.

Medve tudta. Azt mondta, tudta mi a baj, azért is küldött ennyit fürdeni, medencézni, pancsolni, mert a víz, az az áldott víz az egyetlen, ami képes rendet tenni ilyenkor és ahol minden egyes alkalommal óriási sóhaj szakad fel. Ahol olyan nagyon könnyű a lelkem, mint sehol máshol.

Ezért jöhet nálam minden, ami csíkos, ami kék, ami képlékeny…

És Medve ezt tudja. Mint mindent. Most is.

Holnap ilyenkor már jó lesz. Az ikeában leszek a gyerekeimmel, és kabátakasztót fogok vásárolni, amire a szép, új érkezős-pakolós szobába majd ősszel a vizes-nyirkos kabikat akasztom, és odatolom a meleg radiátor elé.

Igen. Akasztót, leveses tányérokat, az elsiratott serpenyőm helyett egy utánpótlást és műanyag dobozokat vásárolok majd, és zöldséggolyót eszünk majd.

Merthogy mindenmentes, vegán és még a ch értéke is szuper, szóval már az ikea is kipipálható, itt sem maradok éhen.

Ja, és veszek vegán kaviárt. Ódákat zeng róla mindenki, hát, végre én is megkóstolom 🙂 Medvének meg hozok húsgolyót. Mert-egy kicsit- én is ismerem.