és talán legbelül tudom is, hogy miért.

Egyrészt nagyon nehéz napok állnak mögöttünk Medvével: sok volt a kaffogás, a veszekedés, a zsörtölődés és az odaszúrás mindkét oldalon. Nagyon-nagyon szeretnénk mindketten, ha kész lenne a lenti rész, de rendkívül nehezen álltunk neki, és mivel tudtuk, hogy a dolog kikerülhetetlen, inkább egymást basztattuk a végtelenségig.

Nem segített az sem, hogy nagyon nagy volt a meleg, hogy tapadt a bőröm, hogy leégett az arca, hogy nyűgösek voltak a kicsik, hogy Barnusnak -érthető módon- be nem áll a szája és csak ömlik belőle a Bátor Tábor.

Csuda emberekkel találkoztunk ott, nem győztünk hálálkodni, hogy mennyi szeretettel és odafigyeléssel vették körbe a gyerekünket, és ahogy ott beszélgettünk, egyszercsak rákérdeztem a velem szemben álló, épp barnusról lelkendező srácot, hogy mégis hogy került ő ide, és honnan jött ez, hogy akkor neki itt dolga van ezekkel a beteg gyerekekkel… mire ő:

Nagyon egyszerű. Jó életem van, és az az életcélom, hogy legalább annyit beletegyek a nagy közösbe, mint amennyit kiveszek belőle.

És ebben a szellemben szeretgették a kisfiamat egy héten át,majd ha lesznek képek, hozok ám!

De most vissza a picsogásomhoz és a padlófelszedéshez: megvan a padlólap, kap egy valami vízzáró-aljzatkiegyenlítő szarságot (jól elvolt eddig nélküle, de Medve maximalista), utána hófehér festéket, új lámpát és egy vadiúj pad is bekerül oda, de az nem most, várni kell rá, de sebaj. Fehér lesz az is.

Megrendeltem az új határidőnaplómat: végül egy nagyobb, A5-ös méretű mellett döntöttem, mert a kisebben nem férek el – így egy helyen lesz majd Barnus inzulinhangolása, az én napi teendőim, a munkáim és a bullet journal is. Amin nem változtatunk, az a Medvével közös Google naptár, mert az nagyon bejött, amúgy pedig leszarom, leszarom, nyiff-nyaff, de legalább a könyv, amit olvasok vicces, és elkészült egy adag fahéjas-vaníliás szilva is.

Tiszta ősz, komolyan. Szilvabefőtt, zuhogó eső, és épp csizmatartó állványokat nézegetek… meg kenyérpirítót. Meg képek kerültek elő, amiket kereteztetnék.

És természetesen tovább nyihogok. Van ez így.