Sűrű volt, és valószínűleg egy kicsit elfáradtam: elkaptam a kölyköktől valami borzalmat és nem feküdtem ki, így kétoldali tüdőgyulladás lett a vége.
Úgy, hogy 3-ból kettő gyerek szintén beteg.
És a férjem 4 napos üzleti úton van Olaszországban.
Ivett csak annyit kérdezett, hogy segíthet-e valamit, pl. megvenni a kötelet a Praktikerben…
Aztán most is, mint mindig Apa oldotta meg a helyzetet: jön reggel, viszi iskolába Barnust, elmegy bevásárolni, én meg lábadozom. Látványosan jobb, de mikor itt van, nagyon összeszedem magam, hogy ne essen kétségbe – nagyon gyenge vagyok még, mint a napos borjúszar.
Nap nap után csomagolok, válaszolok, rendezgetem a ruhákat, nagyon élvezem ezt az újra megélt női minőséget. Pont annyi, amennyi jó a lelkemnek: színek, haj, smink, mosoly, képek, aztán pedig haza lehet jönni és lehet meggyes-mákos palacsintát zabálni és Trónok Harcát nézni.
Élvezem az utazást is, Olaszország még mindig szerelem, és a kezdeti bizonytalan újra randevúzás után olyan szerelmesek lettünk egymásba, mint régen: seperc alatt visszatért az aktív szókincs és simán kóstolgatom a ruházás után az olívaolajokat, olvasgatom a napilapokat és élvezem, hogy egy kicsit kilépek a mindennapjaimból, de mégsem vagyok idegen.
Medve egy tünemény, a kis vállalkozásunk operatív részét rendezi, bár sok dolga nincs vele már, minden megy, mint a karikacsapás, szóval nem panaszkodom, nagyon jó most nekem.
Új lendület, új kihívás, annyira tettrekész vagyok, amennyire mondjuk pont nem kellene: jelentkeztem kísérőnek lovastúra táborba (ha most a kávédat kiköpted, akkor igazad van, tiszta fejjel belegondolva csak a lovakat és a túrát nem bírom, illetve a gyereksereget…), szülőin meg felajánlottam, hogy farsangra kifestem a gyerekeket.
Egy idióta vagyok, tudom.
Ezer éve nem voltam a sminkboltban, most végre újra feltöltöm a készleteket, előszedem a ritkábban használt ecseteket, és… semmi nem állíthat meg!
Csak az antibiotikum miatti fosás.
Az igen.
No Comments