Nincs elég nagy káosz itthon, még bevállaltuk a teknősöket hétvégére. Igaz, tulajdonképpen semmi baj nem volt velük, semmi zajjal/kosszal/bajjal nem járnak, szóval igazán jólnevelt vendégnek bizonyultak.

Megérkezett a hálószobába a könyvespolc, aminek szent feladata elnyelni a 123787482 db könyvet, ami az éjjeliszekrényemen van.
Becsülettel be is végzi a dolgát.

A képes folyosóra felkerült egy spéci kis képtartó polc, amire a tihanyi kerámia madárkáim kerültek, pont nekik lett kitalálva, csúcs!

Kimostam az összes új szerzeményt, ráadásul egy újabb zsákot pakoltam össze, ami kikerül a házból, úgyhogy haladok a lomtalanítással is, bár nagyon nagyon lassan.

Csirkefalatkák (igazi, hamisítatlan csiken meknágetsz érzés!), saláta, zöldborsópüré, rizs. Egy hatalmas délutáni alvás, s a 101-1001-ből a Gyűrűk ura 1. része – ez egy nap alatt nem fog menni, de az első rész pipa.

Hát, így vágok neki a hétnek.

Még a tumormarker eredményét várjuk, aztán majd csak február elején megyek mell ultrahangra.

Ma pedig megpróbálom összeszedni magam és behozni a lemaradásaimat erre a hétre: ágyat húzok, tovább pakolom a karácsonyi cuccokat (egy nagy dobozzal már beküldtem az óvodába), és egy zsáknyi ruhát kiselejtezek a gardróbból.

Ha ez megvan, már boldog ember vagyok:D

… és jöhet a megérdemelt jutalom:

• egy nagy csésze tejszínhabos kávé Tchibos szívószálas kanállal
• egy finom sós süti
• és egy klassz arcpakolás.

———————–

Óriási munka, hatalmas feladat, ugyanakkor nem szabad elveszni benne, így csak emlékeztetőnek felírok magamnak pár dolgot, amit még januárban, ettől tök függetlenül meg szeretnék csinálni:

• a decemberi fotókat előhívatni, hogy kész legyen a December Napjai album
• a tanfolyam
• purgálás szempontjából a fő célpont a konyha és a spájzok, onnan kell mindent kipakolni, átmosni, selejtezni, törölgetni.

Óriási pelyhekben hull a hó, igazán, igazán tél van.
Medve elment 2 napra, és már most nagyon hiányzik, hát még ha holnap hólapátolni is kell majd:P

Bekuckóztunk, bezárkóztunk, várom a futárokat, megérkezett a nyakláncom, és hát készülök, nagyon készülök a tanfolyamra.

Nem tudom, hogy történhetett.

Még azt sem, hogy mikor.

Mikor hagytam el azt a lányt, aki voltam és váltam azzá a nővé, aki most vagyok.

Hét év nagy idő, bla-bla-bla. És tényleg, jé, szinte egyetlen porcikám sem kívánja azt az életet, amit akkor éltem.

Változtam.

Erősödtem.

Felnőttem.

Szerintem ez lehet.