Ha azt hinnéd, hogy a kamrámban csupa-csupa Demeter minősítésű alapanyagból származó, kíméletesen tartósított élelmiszer van, akkor… hát akkor tudd, hogy nem így van. Van, ami nem megy.

Lekvárt például tudom tartósítószer nélkül eltenni. Van olyan paradicsomszósz is, ami szuperül sikerül, de az uborka, a paradicsomlé és a csalamádé az nem megy: egyszerűen minden évben megpenészedik, amit segédanyag nélkül teszek el.

Ez van, kérem szépen, van, ami nem megy. Erre mondta azt az én barátosném, hogy azonnal vegyek egy befőzőautomatát és akkor az összes gondom-bajom egycsapásra megoldódik, de idén ez már kimarad, pedig ezt néztem ki:

Mindegy, azért naponta 3 kiló paradicsommal még így is elszöszölök. Lesz belőle bbq szósz, ketchup, édes-savanyú mártogatós bambuszrüggyel és persze a gyerekeim nagy kedvence, ami nem más,mint a paradicsomlekvár.

Barnus táborban van, minden reggel viszem és délután megyek érte, úgyhogy most könnyebb, most kicsit több időm van, és ez nagyon kell most borzasztó bazmeg. Bor-zasz-tó.

Mást sem csinálok, mint kapkodok a bal vesémhez, figyelem, szinte hallom, pánikolok, aztán józan ésszel nyugtatom magam, várom a kedd fél hármat, de aztán meg elcsitul a pánik és galagonyaketchupot tervezek és pörög-forog velem a világ. Már csípősebbek a reggelek, már csúszunk bele a nyárutóba, már előkerült a kakaó és a pokróc is, már , már melegebbre állítom a zuhanyt. Vittem pénteken takarót, mikor szabadtéri színházba mentünk, és már nem jó a kedvenc pokrócom nélkül ücsörögni a teraszon.

Csak lenne már holnap.

Sok ilyen volt már, mégsem lehet megszokni. Sosem lehet megszokni. Hiába: van ami megy és van, ami nagyon nem.

Bárhogy is lesz, megoldjuk. Nyugi. Bármi is lesz, abból hozom majd ki a legtöbbet. Nyugi.

… és ameddig nem tudok rosszról b-i-z-t-o-s-a-n, addig csakazértis a napos oldalt nézem.

Na jó,nem.

A múmiát nézem. Meg paradicsomzselét készítek. Köpölyözésen voltam. Alszom. Dolgozom. Kiélvezem a nyári napokat és tervezem az indián nyarat.

Jó lenne, ha már kedd lenne.

Ez az a mondat, amit soha de soha nem szeretnél hallani egy hasi ultrahang során.

Tegnap éjjel mégis hallottam.

Van itt valami. Megnézem a másik fejjel is. Igen. Egy 25mm legnagyobb átmérőjű ekhószegény képlet. Ismételt képalkotó vizsgálat, majd az eredmény fényében konzílium javasolt.

Kedden megyek másodvéleményért, egyszerűen nem lehet, hogy legyen valami a vesémben. Nem lehet. Az nem lehet.

Az nem lehet, hogy délelőtt még sétálsz a gyerekeiddel a várban, majd éjjel valami rosszaságot vesznek észre  vesédben.

Az nem lehet.

Nem látják tipikusan rossznak, de akkor is: ott van. Ki kell deríteni, mi az.

Vese. Életenergia.

Vese. Álmok és elképzelt életek elengedése.

Vese. Félelem.

Vese. Féltés.

Vese. A ki nem adott méreg, az energia szétfolyatása, a felaprózódás és a tartogatott illúziók.

Vese.

Lehetőség a szűrésre.

• a csónak, amit a tesómtól kaptak a gyerekek: 250 kilóig bír mindent és mindenkit. Azt ugyan nem tudom, hogy felfújt állapotában hogy fér majd be a kocsiba, de mindegy, megoldjuk. Valahogy. Még egy pont a kisbusz mellett.
• a vérvétel, ami egy kicsit emelkedett koleszterint, ezáltal egy kicsit emelkedett crp-t mutatott, de minimális az eltérés. Kis gyulladás van, kicsit oda kell figyelni, de alapvetően ez egy jó lelet, köszi. Ami drámai, az a vashiány, azt még mindig nem sikerült megoldani. Ha van valami bevált tippetek,szívesen fogadom…
• biztonság a szeretet és a háló, ami egy munkahelyi közösségben jelen van. Nagyon fontos megtartó erő és szeretem, hogy nekem ez több helyen is megadatik. Szeretem ezt az érzésté nagyon kedvelem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom.
• a jó cipő. Ha bicsaklott már ki a bokád, akkor pontosan tudod. Én pedig tegnap a bokaficamítósat kicseréltem egy -szerintem- szépséges, de nagyon biztonságosra. Ilyenre:

• a szeretet. Jöjjön a férjemtől, a gyerekeimtől, a barátaimtól, az anyukámtól, a gyerekorvostól, a… bárkitől. A szeretet megtart.

-Figyelj, beszélnünk kell, mert válságban van a házasságunk.

-MOST??

-Nem,már két napja.

-Úgy értem most, éjjel negyed 3-kor érzed égető szükségét annak, hogy…

-Ja, igen.Igen. Határozottan. Ezerrel robogunk az mély, tátongó szakadék felé, melynek alján a mocsaras posvány és éles, halálra marcangoló sziklák vannak, és…

-Aha.

-és az utat mérgező bokrok szegélyezik, és…

-Vágom. Mi a bajod?

– Látod? Látod? LÁTOD??? A cinikus nemtörődömséged csak az elmúlt két napban már ötször sértett meg halálosan, és… te mit vihogsz??

-Hát akkor jól bírod.

-Mit?

-Hát hogy halálosan, Nyuszkó. Még mindig élsz.

-Hat.

-Szeretlek.

-Én nem. És hét,mert egy szeretlekkel próbáltál leszerelni.

Kilenc éve vagyunk házasok, és múlt ősszel nem úgy nézett ki, hogy együtt ünnepelünk ezen a nyáron. Majdnem vége lett, a válást fontolgattam, de… elmúlt.

Megerősödtünk, felálltunk belőle, nagyon sokat beszélgettünk és támogattuk egymást abban, hogy épülni tudjunk nem mint házaspár, hanem külön-külön. Azt kell, hogy mondjam, pont ez hozta az áttörést. Nem anyaként, feleségként, egy egység részeként erősödtem, hanem Ágiként, ő pedig nem apaként, férjként és családfőként, hanem mint egyéniség, mint entitás. Új utakra léptünk együtt is és külön-külön is, és mégis több időt töltünk együtt, jobban működik a gépezet, és mivel elsősorban lélekben erősödtünk ugrásszerűen, jobb minden.

Szorosabban tudunk összezárni, nagyobbakat nevetünk, értőbb figyelemmel tudjuk meghallgatni egymást (kivéve persze amikor nem érzi a metsző fájdalmamat, lásd fenn) és sokkal hamarabb és érzékenyebben tudunk reagálni, ha a másiknak valami nem komfortos.

Jobb lett minden.

De nem volt ingyen. Nem volt habosbabos és semmiképp nem volt rózsaszín az út. Nagyon megdolgoztuk egymást, nagyon megdolgoztunk egymásért és bizony teljesen igaz az, amin kábé Várpalotától Balatonfüredig röhögtünk egyszer: Barnust valamiért leteremtettem, ő pedig hosszasan hallgatott, majd megkérdezte, hogy látom-e,hogy milyen szépen hallgatott,pedig nem is volt igazam?, mire mi felröhögtünk, hogy tulajdonképpen minden lényeges dolgot tud, mi egy sikeres házassághoz kell, ennél több nem is szükséges.

Bízom Medvében és szégyen nélkül elmondhatok neki bármit. Most például arra jutottam magamban, hogy szeretnék újra pszichoterápiába járni. A nagy lelki munka már mögöttem van, de a mindennapokhoz szükségem lenne megfelelő orvosi háttértámogatásra. Nagyon nehéz élethelyzet, hogy egyszerre kell tanárnak, szakácsnak, dietetikusnak, diabetológusnak, fejlesztőpedagógusnak lennem, és semmiképp nem szeretném, ha emiatt édesanyaként csorbulnék.

Szeretnék nem eljutni a diabos burnoutig, szeretném a gyerekeket jól támogatni és jól meghúzni a határaimat, és ahhoz, hogy én folyamatosan stabil, kiszámítható és egészséges lelkű legyek, kell valamiféle support. Ma megyek megbeszélni a részleteket. Jó lesz, tudom.

No kérem, ezek mind-mind nagyon beváltak.

A Persil mosószer (Summer Stain edition) kifejezetten fagyi,fű, eper és sárfoltokra lett kifejlesztve, így pillanatok (azaz egy mosás) alatt mentette meg azt a két kis farmer bermudát, amit a gyerekeim rottyra vágtak Kapolcson. Teljesen letettem róluk (a nadrágokról, hogy újra lehet hordani és a gyerekekről is,hogy képesek bármire vigyázni), de ez a mosógél megmentette a nadrágokat. Nem, a gyerekekkel kapcsolatos illúzióim nem tértek vissza.

MeLuna menstruációs tölcsér / intimkehely. Ezt olyan nagyon alternatív, koszos, vérben tocsogós dolognak tartottam, megfűszerezve azzal, hogy az összehajtogatott kelyhet nehéz lesz felhelyezni, de ha mégis sikerül, hangos pukkanással pattan a helyére,méghozzá olyan sebességgel, mint egy decathlonos pop-up strandsátor. Nem, tök jó. Nem bonyolult, nem undi, nem fúj. Jó vétel volt.

Egy hajhabon nem nagyon lehet mit ragozni. Fasza. Mire igazán használhatnám,újra csutka rövid lett a hajam, mindenhol 3 cm max.

Függőszék állvány. Amazonas Luna azt hiszem, de nem ennyiért vettem, hanem nagyon jutányos áron 🙂 Óriási vétel volt: jó az adamohoz, a függőágyhoz, a függőszékhez, Gergő fejlesztő vackaihoz… Kibírja Medvét (legalább az állvány,én most haragban vagyok vele), a gyerekek sem tudták felborítani, mert nagyon masszív.

Detox tea. Már jobb a közérzetem de még mindig nem az igazi, a héten készíttetek egy vérképet és ha az mutat valamit,megnézetem a hasam ultrahanggal is, mert fájdogál.