Holnap jönnek és ízzé-porrá törik a falakat, a konyhámból nem marad semmi. Semmi. Se csempe a falon, se fal ott ahol eddig volt, se padló, se pult – minden eltűnik.

A legnagyobb kihívás a következő időszakra az volt, hogy hogyan oldjuk meg, hogy legyen étel, ugyanis a spéci diétánk ÉS a gyerek cukorbetegsége miatt hozatni egyszerűen lehetetlen.

Jelentem, megoldottuk: az egyik garázsban alakítottunk ki egy kis főzős pultot, aztán annyira megtetszett az, hogy ott van ilyen konyha-sziget, hogy úgy döntöttünk, minél inkább igyekszünk véglegesre alakítani, és akkor lesz egy nyárikonyhánk. A nyárikonyha mint olyan nem hülyeség, a nagymamáméknak is volt, tényleg az udvarra nyílt: ott mosta az uborkát, ott főzte be a lekvárt, ott volt a sparhelt, a nagy vödrök, a kézmosó lavór…

Belegondoltam, mi mindent készíthetnék itt: állhatna cseréphordóban a dobálós savanyúság, senkit nem zavarna a penetráns fingszag, amíg a fermentjeim erjednek, nem a fehér (mégis fehér lesz, a barna élőben nem tetszett) konyhában kellene feldolgozni a meggyet, a barackot, a paradicsomot, a lecsónak valót. Kéznél lenne minden egy kerti grillezésnél (hiába egyszintes a házunk, a telek lejt, így a kert egy szinttel alattunk van), be lehetne szerezni fillérekért egy kültéri sparheltet is, na azon meg aztán a kutyák kajájától elkezdve tényleg mindent meg lehetne oldani…

Nem biztos, hogy rossz ez nekünk.

A következő hetekben így rengeteget leszek a “pincében”. Csalóka ez, mert a telek fekvéséből adódóan egyáltalán nem pince, nincs földbe süllyesztve, így szuterénnek se mondanám, de vékony ablakok vannak rajta és nem lakótér, úgyhogy mi pincének hívjuk. Zárójelben mondom, hogy az egyik helyiségre ajtót tetettünk, így ott nyertünk egy 20m2-es dolgozót Medvének. Egyelőre kupleráj van ott is.

No de vissza: mivel rengeteget leszek ott, óhatatlanul elkezdem átnézni, szanálni, rendezgetni azokat a dobozokat, amikhez eddig nem nyúltunk vagy csak egy másik sarokba tettük át. Igazi kincseket találtam már most: könyveket, amiket elfelejtettem, de nagy örömmel találtam meg, aztán hímzett párnahuzatokat (istenien mutat majd a cserépkályha párkányán), régi szerelmes leveleket (ahh), és persze a rengeteg babaholmival teli ládát. Most még mindig úgy néz ki, hogy kelleni fog…

Mindenesetre jól kitoltam az első vizit időpontját: augusztus 22-én megyek, addig eldől, hogy szeretne-e ez a baba velünk maradni (egyelőre nagyon úgy tűnik :)). A kemoterápia miatt mindenképpen összetett genetikai vizsgálatot kérünk majd, azt is intézgetni kellene a héten, hogy pontosan a nekünk vizsgálatra ideális időintervallumra jegyezzenek elő, szóval van tennivaló bőven.

Neki is állok dolgozni álmodozni,