Itt tartunk, kérem szépen, A – I – Ó, és haladunk, haladunk az írás előkészítéssel is.
Gyönyörűen süt a Nap, és elmúlt a tegnapi kiborulásom is: tetőzött a pánik, és konkrétan a H&M próbafülkéjében agresszív, gyulladásos mellrákot diagnosztizáltam magamon.
A tér zsugorodni kezdett, a lámpa mintha közeledett volna, beszippantott a vákum, és a következő pillanatban már Móni barátnőmmel beszéltem, és ecseteltem neki a meglehetősen limitált túlélési esélyeimet.
Elmentem a Pólusba, ott is berontottam egy próbafülkébe, és teljes pánikban hívtam Mónit, hogy TERJED!!,és hogy nem tudom, hogy mi lesz.
Aztán vettem egy nagyon szép poncsót, és akkor aztán kicsit elmúlt…
Apa hozott nekem tulipánt, ő is megnyugtatott, hogy valszeg életben fogok maradni gyulladás ide vagy oda, aztán lefeküdtem aludni, hogy legalább a torokgyulladásom múljon… és a gyulladás gyulladás hátánból nagyon nehezen, de brilliáns elmével ki lehet következtetni, hogy be vagyok gyulladva.
Hogy hogy lesz ez az egész. Hogy nem túlzás-e. Hogy meg tudom-e tanítani. Hogy mi lesz, ha netalántán balul ütnének ki a dolgok, és elpatkolnék – akkor nem lenne anyja, és az anyaiskolája (muhahhaa) is megszűnne.
Na, vissza, vissza!
Gyógyszerrendelés:
Megjött a külföldi gyógyszer és homeopátiás szer rendelésem: csupa-csupa balzsam, kence, bogyó és pasztilla, egyelőre a Solum olajat használtam és el vagyok ájulva! Azért abban megegyezhetünk, hogy ebben a kencefice szakágban nem nagyon van olyan dolog, amire én még rátudnék csodálkozni, de ez… ne EZ olyan! Életemben nem kentem még ilyen állagú,viszkozitású anyagot…csodálatos!
Kaja:
Pirított kelkáposzta, dióval, chilivel, almacukorral és fokhagymával. És csipkebogyó tea.
Szín:
Palackzöld és bordó. Egyikkel sem tudok betelni. Meg a szürke minden árnyalata. A galambtól az acélon át a grafitig.
Délutáni feladat:
1., levinni a lázamat 2.,elkészíteni az ablakra a kivágóst 3., valami süteményt reklamáltak a fiúk
Levittem a lázamat, kész az ablakra a kivágós (egyelőre a hűtőn állomásozik) és nem sütöttem semmit.
