Pénteken eljegyzési buliban voltunk, és azt hittük, hogy hamar eljövünk, de nem, fél 1-re értünk haza. Elképesztően jó volt, rengeteget ettünk (csak olyan étel volt, amit ehetünk), úgyhogy nem fogtuk vissza magunkat 🙂
Az egyik óriási sikert a zöldségpástétomom aratta, én azt vittem egy szép tálban, nagyon örült neki mindenki és el is fogyott az utolsó kanálig.
Szombaton henyéltünk, napoztunk, élveztük a gyerektelenséget, aztán felmentünk a Borfesztiválra, és csak lődörögtünk… volna, ha Medve nem fut bele 3 méterenként valami kollégába, barátba, ismerősbe. Én voltam a sofőr, úgyhogy egy kortyot sem ittam.
Na jó ez kamu, ebbe bele kellett kóstolnom:
… de hogy ne maradjak ki a borozásból, kiadtam Medvének, hogy az esti szőlős-rizstejszínes csirkemellhez válasszon nekem valami bort.
Úgy volt, hogy csak vasárnap megyünk a gyerekekért, de mikor hívtam Anyut, mondta, hogy Gergőke nincs túl jól, elkezdett köhögni, nekem pedig jött egy sugallat, hogy menjünk el értük.
Jól tettük.
Gyorsan bevásároltunk, aztán irány anyukámék, onnan haza. Éjjel Gergő más nagyon lázas volt és rettenetesen köhögött, úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy nem csúszik rá az egész a tüdejére.
Egyébként lehet, hogy átgondoljuk ezt a családi napközi kérdést. Teljesen fölöslegesen fizetünk ki havonta egy csomó pénzt: Gergő ugyanis állandóan megbetegszik és úgyis itt van velem.
Valami más megoldásban kellene gondolkoduk, mert kell, hogy gyerekek között legyen, de még nem látjuk a végső formát.
