Szerző: Ági

Boldog szülinapot!

Két éve… az Ég a Földdel összeért és én még csak nem is tudtam róla. Riadt voltam, tudatlan és szerencsétlen.

Két éve még nem tudtam, hogy van ingyen kegyelem. Van olyan állapot, amikor kapsz egy teljesen tiszta, vadonatúj lapot csak úgy, mert megérdemled, mert valamiért az Ég úgy akarja, a Föld bólint rá, és valahol valaki egy mosollyal kiradírozza az eddigi dolgokat a lapodról.

Két éve még nem tudtam, hogy nem mindig a sötétebb lap veszít. Sokan haltak meg, túl sokan haltak meg az elmúlt két évben. Olyan lány is halt meg, aki engem vigasztalt, hogy ne aggódjak, nem lesz baj, ilyen nagy daganatot is gyógyítottak már meg, mint az enyém… én pedig csak sírtam és sírtam, mert annyira lehetetlennek tűnt, ugyanakkor annyira kész voltam megtenni mindent, hogy élhessek.

Két éve még nem tudtam, hogy soha nem lehet tudni, hogy ki nyer és ki veszít. Láttam embereket, akik szerettek volna meghalni, mert nehéz volt nekik ez az élet, mert valahol elromlott, nem sikerült, nagyon fájt és nem volt kiút. Nekik úgy volt jobb. A halál tehát nem feltétlen rossz, és eljön majd, ez az egy száz százalék.

Két éve nem hittem volna, hogy ennyire szerelmesnek lehet lenni az életbe. Nem tudtam, hogy vannak kijavítható dolgok. Nem tudtam, hogy ér hibázni, újrakezdeni, vastagon elcseszni, bocsánatot kérni. Hogy nincs aranyfonal-ami-ha-elszakad-össze-lehet-ugyan-kötni-de-a-csomó-megmarad tébolyult hülyeség. Ha az aranyfonal valóban aranyból volt, akkor összeforr. Csomó nélkül.

Két éve rettegtem az ismeretlentől.

Most kíváncsian várom, merre kanyarodik az út, és azt is, hogy ha elágazáshoz érek, vajon megsúgja-e valami majd odabenn, hogy merre kell mennem.
Na jó, ez kamu volt.
Tudom, hogy megsúgja.

4 csodaszer – ACC 600, Calcium, FoNo VII, Medhirud

Kettő eddig id állandó tagja volt az itthoni patikánknak, kettő viszont teljesen friss szerzemény, de már mindkettőt újra is vásároltam, mert imádom.

Az acc negyedelve tökéletesen feloldja a már tüdőbe lement, szörcsögős, recseg-a-gyerek-háta típusú váladékot. Ha még időben elkapjuk. Asztmás gyereknél ez úgy fél nap /egy nap, utána görcsöt kapnak a hörgők és begyullad az egész, jöhet az antibiotikum. Ha ez még nem történt meg, akkor Salvus vizes inhalálás a maszkos gyógyszerporlasztóval és acc, hogy talán-talán megforduljon a folyamat. Nagy szó ez, mert ez a fázis teljesen kimaradt mindig, ugyanis egyből a „bedurrannak a hörgők” fejezettel indítottunk.

A Calcium Sandoz pezsgőtablettát nem kell bemutatnom. Csíp, viszket, melegkiütés, csalánkiütés, allergia? Segít. Állandó darab itthon.

Új legény a kakukkfüves gyógyszertári köptető: kakukkfű tinktúra narancsolajjal és egy pici szegfűszeg olajjal ízesítve. Kábé ötszáz forint, nem lettek kiütésesek a gyerekeim (az összes epres-narancsos nyúlós sziruptól igen), úgyhogy totális win-win, állandó tag lesz itthon.

Múltkor kerestem valamit visszérre, és a gyermekem drága keresztanyja mondta, hogy nem tudja mi van ebben a krémben, nem is érdekli, de hat. Mindezt a legszebb görög szigetről, nyaralás közben küldte facebookon, szóval úgy gondoltam, hogy mindenképp kipróbálom, ekkora kékséget-szépséget az ember csak akkor szakít meg, ha tudja a tutit. És tudja. Nagyon-nagyon nagy segítség volt az elmúlt időszakban ez a kence.

Ünnepeljünk!

Ünnepeljünk, mert ismét fantasztikusat főztem – és teljesen a diétánk keretein belül maradva tobzódhattunk az ízekben! Juj, nagyon finom volt, úgyhogy ezt a receptet gyorsan le is írom: pár szem paradicsomot feldaraboltam (mennyi? úgy 6 db) és 2 szál pórét egy kis olajra dobtam, ment bele 3 gerezd zúzott fokhagyma is. 
Öntöttem rá egy kis almaszirupot (paleolit boltban lehet venni, ez olyan, hogy kivételesen mi is ehetjük, dacára annak, hogy paleo ;)) és tettem hozzá egy marék mazsolát, vágott diót, egy fél citrom levét és sót. Összerottyant, én pedig felöntöttem rizstejszínnel.
Kerekszemű rizzsel ettük, én pedig kérdeztem Medvét, hogy hiányzik-e neki a hús belőle, és csak dünnyögni tudta, hogy nem, mert tele volt a szája. Háromszor szedett belőle, úgyhogy nagy kedvenc lesz.

Ünnepeljünk, mert olyan súlytalanul súlyos dolgokkal foglalkozhatok, mint a feng shui. Nincs háború,éhezés, nem kell menekülnöm, nincs veszélyben az életem, szóval a munka mellett fa függönykarnisokról és kagyló képkeretekről töprenghetek. Önmagában ez a fajta szó szerint vett létbiztonság is ok az ünneplésre, nem?

Ünnepeljünk, mert hamarosan 7 éve leszünk házasok Medvével. Nem mondom, hogy elröppent, azt sem, hogy nem volt veszekedés, sírás, nehézség és hogy mindig ő-rü-le-te-sen imádtuk egymást, de vagyunk, szövetségben vagyunk és szerelem is van. Akad. Na jó, elő-előtűnik a napi rutin mögül. Ó, kurvaélet, kit akarunk áltatni? – az évfordulók közeledtével megbeszéljük, hogy szeretsz? szeretlek! oszt jóvan.
Hét év. Rézlakodalom. A hagyomány szerint ami nem megy szét ekkorra, az marad, és lehet benne valami: maradunk.
Már ki is találtam (kinéztem Pinteresten, egy csomó ötlet van!), hogy mivel lepem meg Medvét – a réz jegyében.

Ünnepeljünk, mert 3 centivel ismét előrébb tudtam húzni a lábam a napköszöntő ászanasornál (ezért jó a bordázott jógamatrac, lehet látni a fejlődést), és megint -ha csak egy pillanattal is- de erősebb és hajlékonyabb lettem.

Ünnepeljünk, mert az Everness óta egy ilyen csodás angyalfüzér ékesíti a házunkat. Ragyogóra csiszolt hegyikristály a legalsó csepp, és úgy szórja a fényt, hogy öröm nézni.

Ahogy Budaházi Brigitta mondaná: Ünnepeld az életed! – és én megfogadom a tanácsát.
Nincs okom nem ünnepelni.

Kategóriák
Egyéb

Ahogy Medve mondaná, én vagyok nálunk a kultúrfelelős.

A következő hétre ultrafostaliga időt mondanak, de valahogy ez egyáltalán nem keserít el: annyi de annyi látnivaló van a Balatonnál, hogy az csak csuda!
Elmehetünk Zircre az arborétumba. Vagy Veszprémbe az állatkertbe. Tihany önmagában élmény, de Tapolca is remek a (barlang! csónakázás! mi kell még?), vagy vártúrára is mehetünk (Szigliget, Sümeg), de Salföld is érdekes lehet.
Mondjam tovább? Oké! Keszthely úgy ahogy van, kalandparkok (több van, a füredit és a tihanyit tavaly már megnéztük), Bakonybél – Pannon Csillagda, és persze Füreden a minden… 
… és remek, remek a programkínálat! Ha jógázni akarunk, van rá mód. Ha Niára vágynék, arra is. Ha agyagozni, gyöngyöt fűzni, hajókázni, mozizni szeretnénk, az is oké.
Találtam mindenmentes fagyit (nagyon találni nem kellett, már majdnem mindenhol van „mentes” fagyi), itt is elkértem az allergén listát, se glutén, se tej, se színezék, se szója, se.. se… se….. – szóval ehetjük. És esszük is 🙂 Van mentás citrom, sima citrom, eper, málna, erdei gyümölcs és nagyon finom!
A fiúk szobájára is van már ötlet (na jó, az eddig is volt, de most a megoldás: Móni barátnőm a csuda gépével vág nekünk indiános stencileket, és a mintákat szivaccsal visszük fel a Nagy Ágytakaróra… amit még meg kell varrni.
Valószínű, hogy egy hullahopp harikára (baszki, ez milyen leírva :)) de a hula-hoop se jobb) varrom majd fel a lepedőket, vagy nem tudom, vagy valami, vagy bármi. Valami lesz.
—————————–
A következő hét napban még rengeteg dolgom lesz: előkészítem Apukáméknak a házat (ide jönnek, amíg mi nem leszünk), nyomtatnom kell képeket, le kell ellenőriznem a koncertjegy foglalásunkat. Ki kell találnom, melyik nap menjünk Kapolcsra (ó, micsoda gondok!), mert aztán időközben nekem van egy negyedéves kontroll (hasi ultrahang, mellkasröntgen).
Valami természetes szúnyogriasztó olajkeverék is kell, mert el-ké-pesz-tő mennyiségű szúnyog van a Balcsinál, továbbá össze kellene állítanom jó pár listát (ami tök jó, én listázós vagyok!), hogy mi az, amit érdemes utaztatni (serpenyők, mert inkább itthonra veszünk újat; kenyérsütő, mert nem kell kettő; porszívó, mert anélkül meg vagyok lőve) és mi az, amit nem. Sok dolgot egyébként nem érdemes, mert van Tesco, Aldi, Lidl, Penny, piac, szóval van minden, amit itthonra venni szoktam, ami meg nincs, azt úgyis webshopból rendelem itthonra is. Az étkezés természetesen horror, mert nem vehetünk semmilyen gm kenyeret sem (kukorica van benne, azt meg nekünk nem lehet), szóval marad a sütés, szendvicsgyártás, lángospakolás.
Egyébként mára eljutottunk odáig, hogy egyáltalán nem jelent gondot. Persze, macera, és nagyon-nagyon fárasztó, de megszoktam, megszoktuk, ez a rend, nincs belőle kikacsintás. Nem, egy napra sem (vagy legalábbis nem fordul elő). Meg is van az eredménye: Ádámnak csodálatos lett a legutolsó laborja, úgyhogy szuper, szuper, éljen, éljen, én pedig 28-án megyek vérvételre, de nagyon meg lennék lepve, ha nem lennének jók az eredmények. (Viszont a tüdőröntgentől parázom. Nem attól, hogy van ott valami, hanem a múltkori kálvária után attól, hogy látnak ott valamit, és akkor megint lesz egy kurva rossz hetem). El kell menni még háziorvoshoz is, már csak bejelentkezésre is, mert 4 hónapja be sem dugtam az orrom a rendelőjébe, de kell néhány beutaló, meg recept (őrület, hogy receptre van az algopyrin. Megértem, persze, de így nem annyira könnyű, én meg ilyen-olyan gluténtartalmú szirupokat nem szedhetek be mondjuk lázra).
Sok a dolog, na. Vasárnap wampra szeretnék menni, remélem semmi nem jön közbe, szerdán pedig Niára, mert múlt héten az a borzalmas vihar elmosta a jó kis programomat. És persze munka van, rengeteg, sokszor éjjel is, mert boltnyitás/bemutató/2 sajtótájékoztató van a héten, és ilyenkor őrültek háza van, szóval örülök, hogy most majd újra mennek a gyerekek óvodába-bölcsibe, mert ezt most nem tudnám másképp megoldani.
Vissza a programokhoz: ha van még ötletetek, hogy hova érdemes menni, akkor hajrá, nekem még a Paloznaki Jazzpiknik jutott eszembe, no meg a DumaFüred, de írjátok meg, mit érdemes még talonban tartani.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – változás

Egész hétvégén a változást tapasztaltuk meg.

Könnyes búcsút százéves, elkorhadt bútoroktól. Álmoktól, cégtábláktól, csavaroktól, eszközöktől. Búcsú soha be nem teljesedett álmoktól, fiatalságtól, illúzióktól.
Mindez azért, hogy helyet kaphassanak a mi álmaink: nagy összebújások, napsütötte bőr, homokos talpak és nagy kirándulások.
Festett kavicsok, beszélgetések, bográcsozások.

Nekünk is el kellett engedni a legalsó szint emlékeit. Búcsúztunk a „majd ha ott tartunk”-tól és a „hátha még egyszer arra visz az élet”-től, magunk mögött hagytuk a „jó lesz még valamire”-t és a „majd jövőre, ha….”-t.

Kriszta barátnőm kérdezte, hogy vajon miért kapjuk meg harmadszorra is ugyanazt a feladatot: más életét rendszerezni, más élete munkáját lezárni, úrrá lenni a káoszon?
Sok oka lehet, de számomra a legfontosabb üzenet talán mégis az, hogy meg kell tanulnunk a híres-nevezetes hurrikán szabályt: ha jön a vihar és három dolgot foghatsz meg, mihez ragaszkodsz?

Érdekes, hogy ugyanazokat a dolgokat írtuk fel a papírra Medvével:

  1. egymás
  2. a kis családunk egysége
  3. az otthonunk
Minden más nem a mi hatáskörünk, vagy ha igen, akkor… bocs, de mi akkor is ezt a hármat fogjuk, és csak reméljük, hogy más is belefér még a védett zónába.
Aminek mennie kell, azt viszi a szél, aminek maradnia, annak meg lesz helye. 
Én nem vagyok a változások embere – nagyon nem. Most is lassan megy, lépésenként, de legalább már megy, már nem fáj, már nem okoz annyi álmatlan éjszakát.
Megtanultam. Háromból ment, de sikerült 🙂

——————-

Kategóriák
Egyéb

Jaj,kezdődik – és folyamatosan frissül, szóval nézz vissza többször

  • mindjárt ideér a 60 kiló farhát a kutyáknak, azt meg kell főzni, le kell fagyasztani
  • közben Medve elment a teherautóért
  • … és bepakolja a bútorokat
  • majd hazajön, és bepakoljuk a többi motyót
  • Gergő kiütéses és hőemelkedéses, jó lenne tudni, hogy mitől, úgyhogy lehet, hogy be kell vinnem a doktornénihez
  • holnap reggel indulnánk a Balcsira…
  • … ha nem lenne nekem időpontom konzultációra
  • … és ha Gergőt engedi az orvos.
  • ha odaérünk, akkor takarítás, lomtalanítás és súrolás
  • két gyerekkel.
  • alig várom a hétfőt.
péntek 17:30 – kiderült, hogy nincs kipakolva semmi de semmi a legalsó szintről, ahova mi épp berendezkednénk ezen a hétvégén. Semmi. Tele van. Raktár. Nekünk kell kipakolni.
péntek 21:35 – legyűrtem a kurva kutyakaját. Hat-van ki-ló. Azt hittem megbolondulok. Pláne, hogy Gergő és Barnus ott sertepertéltek.
hétfő 8:49 – borzalmas volt. Nagyon-nagyon fáradt vagyok, nem emlékszem rá, hogy mikor voltam ennyit talpon utoljára.
Kipakoltuk a lomokat, bepakoltuk a bútorokat. A fiúk szobája van a legrosszabb állapotban, ott padló sincs, csak le van betonozva.
A konyha viszonylag oké, bár dobtam ki 5 éve lejárt perecet, fekete penészes tormát, és amit összetakarítottam… hát, az nem egyszerű. De kész.
Hátra van (takarítás szempontjából) a vécé, ahhoz hozzá sem volt lelkierőm, egyszerűen nem, nem, nem. Így is egész nap súroltam. Nem lemostam, hanem sú-rol-tam.
Súroltam az ajtókat, súroltam a korlátot, súroltam az ablakpárkányt, súroltam a konyhapultot. Minden elvadult, elburjánzott a kertben is, a házban is, szóval…

Jó az, hogy rengeteg holmit lenn tudtam hagyni, szépen befért (ó, bőven!), minden a szekrénybe, úgyhogy más van lenn törölköző, ágynemű, ruhák, ilyesmi.

A legnagyobb fejtörést a fiúk szobája okozza, ami sajnos annyira kicsi, hogy a két felnőtt ágy franciaágyként fér el benne, és slussz, tele a szoba. Még egy egyméteres sáv van az ágyak előtt, ahogy belépünk, de kész, az egész szoba maga a dupla ágy.
Száraz, nem dohos, frissen van meszelve, de hát bizony több, mint rusztikus, na. A jó hír, hogy nem kell kímélni a falakat. Egyáltalán. Festhetünk, rajzolhatunk, szabadon alkothatunk az egész falfelüretre, és én ebben már látom a kihívást… nagyon is!

Kategóriák
alma meg a fája

Vegyes vágott ;)

Elképesztő mennyiségű póló-nyaklánc tutorial van a Pinteresten. A legtöbbje színben és formában nálam az „indokolatlan” kategóriába esik, de ha a túlzást lenyesem, akkor a tökéletes kiegészítő a farmer-papucs-trikó nyári mesterhármashoz. Karkötőként meg pláne.
Onnan jutott újra az eszembe, hogy tegnap a Kobuciban voltunk egy hirtelen felindulásból elkövetett felnőtt, csak-mi-ketten este keretében, és egy lány nyakában egy csodás türkiz színű ilyesmi ékszert láttam. Tök egyszerű volt, de nagyon feldobta az egész összhatást.
Egyébként Créme de la pop koncert volt, és nem, nem tudatlanságból hagyom figyelmen kívül, hogy az „e” betűn másmerre dől az ékezet, hanem lustaságból. Olasz szakos bölcsészként frankón vágom az accento grave és az accento acuto közti különbséget – valszeg ez a francia nyelvben is elég fontos.
A koncert remek volt, zeneileg szuper, szórakoztató, profi, aztán színpadra lépett Csobot Adél.

Nem voltak sokan, úgyhogy ültünk, ölelgettük egymást és csak örültünk, hogy vagyunk egymásnak, hogy összetartozunk és persze annak is, hogy micsoda béke van…
… amíg össze nem vesztünk hazafelé a kocsiban azon, hogy
1., ki éhesebb
2., mit együnk.
Házasság ez, na.

Ma egész álló nap takarítottam és pakoltam a visszük-a-Balcsira pakkot. Nagyon vicces, hogy egy egészen új otthont rendezünk be ott, és mindaz, amit eddig vinni kellett, abból most egy kell oda is.
Ilyen csomagok például a

  • törölköző, konyharuha, ágynemű, terítő
  • sampon, tusfürdő, dezodor
  • gyógyszerek, sebtapasz, inhalátor
  • papucs, úszógumi, homokozólapátok (ha egy van, háború van)
Aztán van, ami feleződik/harmadolódik, azaz egy része (ami itthon kihasználatlan), az megy oda
  • zsírkréta, színes ceruza, filctoll
  • legó, fa vonatsín, playmobil
… és így tovább.
Barnabás ezeket a könyveket kapta a névnapjára (jó rég volt, de mivel mindenkitől kap ajándékot, tök fölösleges egyszerre odaadni neki), ott várják majd az ágyon, és remélem, örökké tartó kölcsönös szerelembe esik a Balatonnal ugyanúgy, mint mi. Van ragyogóbb, kékebb, sósabb, hangosabb, homokos, pálmafás… de olyan selymes, olyan gyógyító és olyan kedves, mint a Balaton, nincs mégegy.

Remélem tetszik majd nekik. Gergőt mondjuk még tökéletesen hidegen hagyja majd, ez tuti. Most például, hogy tombol a vihar, Anyu mondta, hogy ő törölgette a szoba közepéről a vizet, Barnabás védte a várat/a Gergőt/ a mindenbármit, Gergőt pedig egyedül az érdekelte, hogy van-e kaja. De az nagyon.
Mi pedig összenevettünk Ádámmal. Ó, igen. Ez annyira de annyira Gergő. Többször írtam, de így két évesen is nagyon igaz rá: mintha saját napocskája lenne, ami mosolyog rá. 
Tűzrőlpattant, eleven, szőke, kékszemű. Ha szín lenne, ragyogó, meleg, aranyfényű sárga lenne…:) Kivéve amikor fehér. Valahogy így:

Jaj, és hogy miért vegyes vágott? Mert vegyes vágott savanyúságot és kovászos uborkát készítek holnap. Előbbit ecet nélkül, utóbbit tejsavas erjedés nélkül. A gluténmentes krumplis, gm kenyér, stb. nekünk nem jó, a mi diétánk a tejsavas erjedést sem engedi.
Hozzam a receptet?

Ülsz? Jól ülsz? Na figyelj:

megrendeltem a gabonaőrlő malmot, ki is hozta ma a futár, és mikor kinyitottuk a dobozt.
Piffeny, Éva, Piros, figyeljetek, ez tetszeni fog:

Ezt találtuk benne. Ezek után hamar összeraktam, hogy mi történhetett, ugyanis mi NEM a bionom.hu-ról vettük ezt a malmot, szóval csak úgy kerülhetett a dobozra az ő matricájuk, ha onnan volt visszáru, amit visszaküldtek az anyacéghez.

És innentől nem értem, hogy mire gondolhatott a költő.
– Te Sanyi, figyeljmá’, van egy megrendelésünk Arabella bükk malomra. Van?
– Nincsen, de visszáruztak egyet a Bionomból, alul vágd fel a csomagot, rakd bele a szállítót meg a számlát, oszt jó az, wazze.

Így lehetett?

Mindegy, Medve telefonált, és bár nem hallottam a teljes beszélgetést, de a foszlányok alapján az alábbiak merül(het)tek fel:

  • Biztos a kollégája próbálta ki összeszerelés után, azért meg nem tud felelősséget vállalni
  • Miért, KÉRTE külön a felesége, hogy ÚJ legyen??
  • a bionomnál úgysem őrölnek vele gluténtartalmút, vagy legalábbis nem hiszi, de ha igen, az biztos bio
  • végülis ugyanúgy őröl, nem érti, mi a baj
Hát így. Ha legközelebb rendelnék a Tchiboból például, akkor el ne felejtsem megírni, hogy olyan kávét küldjenek, ami nincs felbontva, vagy olyan bugyit, ami nem szaros. Ha meg mondjuk a Philipstől rendelnék botmixert, akkor emeljem ki, hogy újat kérek, vagy ha már balga módon elfelejtettem, akkor vessek magamra, miközben tisztogatom a rászáradt spenótot.

Hétindító, feladatkitűző

Szerencsénk volt, ó, de mekkora! Gyakorlatilag megoldódott a bútor kérdés, lesz kanapénk (ággyá alakítható) és a gyerekeknek is egyforma ágy. Kisasztal, éjjeli szekrény és ruhásszekrény is, ráadásul nagyon-nagyon szép minden!
Megmondom őszintén, hogy nagyon nem lett volna kedvem a raklapokkal bajlódni, és bár a célnak megfelelt volna, lássuk be, azért az mégsem az igazi.
1., Pakolom a mit-vigyünk-a-Balcsira ládákat: pokrócok, ágytakarók, tálca, mécses, viharlámpa, minden-minden olyan holmi, ami a pincében várta, hogy egyszer majd sorra kerüljön. Leviszem a kenyérsütőmet is majd meg a malmot is (a héten megvesszük, gyönyörű), a rizsfőzőmet és a bormixert. Képeket, tükröt, állandó fogkefét, tusfürdőket, vécészűkítőt. Szőnyegeket, ágyneműt, törölközőket, könnyű takarókat.
Érdekes ez a változás és nagyon igaz, hogy olyan, mint egy dominó: nagy szanálás indult a pincében, újra átnézem a gardróbot is. Zsákok telnek a charity shop számára, kincseket találok és rengeteg emlék előjön (a szalagavatós ruhám! a vajúdós hálóingem! az egyetemi táskám!) és mennek is tovább. 
Mindig felteszem azt a kérdést magamnak, amit az asztrológustól hallottam: ha jönne egy szélvihar és elfújna mindent, ebbe belekapaszkodnék? Ha a válasz nem, akkor huss, menjen. És legtöbbször menjen. Ha jönne a szélvihar, akkor a családomba, a hitembe és az otthonunkba kapaszkodnék. Minden mást vihetne a vihar, nekem ez kellene (Tipikus Rák, tudom.Uncsi.)
2., Megtaláltam a nem működő e-könyv olvasómat. Garancia már nincs rá, a képernyő lefagyott, ezt a típust már nem javítják. Kész voltam kidobni, ám még előtte elmerengtem az utolsó oldalon, ami a világért nem akart letörlődni a képernyőről. Átolvastam, és végigsimítottam a képernyőt, aztán elindultam a kuka felé. Mire odaértem, már kikapcsolt. Megnyomtam a gombot, bekapcsolt. Hiba nélkül működik. A fene se érti így két év után, de örülök nagyon 🙂
Most -ha eljutok odáig- szeretném feltölteni Kiadós könyvekkel. Így is-úgy is olvasnom kell, legalább nem kell annyit cipelnem.

3., Juj, a legjobbat majdnem kihagytam: szerdán megyek Niára!

4., Össze kellene állítanom a balatoni könyvtárat. Van egy csomó olyan könyv, aminek itthon nem igazán veszem hasznát, de ott nagyon jó lenne (túraútvonal könyvek, Balaton körüli kiránduló útvonalak, látnivalók, duplán megvett/Ádámnak és nekem is megvolt/aktuális kedvenc mesekönyvek.)
5.., Be kell szereznem valami visszérre való lábápoló olajat. Igaz, sokkal jobb most a lábam, mint az elmúlt években volt, de a nagy meleg kikészíti az ereket, ezekről pedig nagyon jókat olvastam, de kíváncsi vagyok, hogy van-e valamelyikőtöknek tapasztalata, hogy mi az, ami tényleg működik
Stadelmann-féle olaj

 Argital dinamizált olaj
Weleda visszér olaj
Valaki? Bármilyen tapasztalat?
Kategóriák
Egyéb

Csodálatos hétvégénk volt.

Na jó, ez kamu. Egy taliga szar volt az egész. Elfogyott a csí vagy a fló, nem áramlott a szeretet, ha pedig ennél is pontosabb képet szeretnék nyújtani, akkor azt mondom, hogy öltük egymást Medvével. 
Konkrétan.
Mikor induljunk nyaralni, min alszanak majd a gyerekek, demiértnemtudtadelintézni, hogyleszinternet, deahhozhűségnyilatkozat, azmegcsakkétgiga.
(tényleg, erre van jó megoldás, Balaton Bébik? Pár hónapos korlátlan internet?)
—————
Egész hétvégén veszekedtünk, marakodtunk, perlekedtünk a semmi és a minden miatt… borzalmas. Tényleg.
Ráadásul az Ég küldött nekem egy asztrológiai elemzést (ajándékba kaptam), és az egyik alappillére az elemzésnek az volt, hogy (figyelj!) kar-mi-kus kapcsolatban vagyunk Medvével, már előző életeinkben (azért ezt tessék fenntartásokkal kezelni) is házastársak voltunk, és a következőkben is azok leszünk, őrült nagy szerelem, őserő szintű összetartozás, öröm-bódottá-együtt fejlődés, ilyenek.
Hazarobogtam, ő dolgozott.
– Te figyelj, képzeld el, mi volt az…
– Nyuszkó, dolgozom
– … az asztroló… oké, ha ENNYIRE NEM ÉRDEKEL, akkor nem mondom.
– Jó.
– Az asztrológust.
– Hm? Miva’?
– Az asztrológust nem mondom. Ha ennyire nincs a karmikus házastársadra időd, akkor dolgozz.
– Jó.
– … dolgozz, és el sem mondom a LÉNYEGET.
– Nyuszkó, mit akarsz mondani? Ötödszörre állok neki a mondatnak.
– A karmikuskozmikust. Nem mondom el. Furdaljon a kíváncsiság.
– Ööö…
– Nem, nem. Ne is kérdezd a nagy titkokat. 
– Mondd már.
– Nem.
– Akkor nem? Elkezdhetek dolgozni?
– Igen, de akkor sosem tudod meg.
– Bazdmeg, mondd már, mert nem bírod ki.
– Nem.
– NYUSZ-KÓ! A kurva életbe már, na. Akkor visszamegyek dolgozni.
– Csak menj. Ne számítson, mennyire bántasz meg az ÉRDEKTELENSÉGEDDEL. A FAGYOS érdektelenségeddel. Pedig karmikus a kapcsolatunk. Életeken átnyúló, még a jövőben is.
– Igen? Fasza. Akkor majd elmondod a KÖVETKEZŐ házasságunkban!!! Hagysz már végre dolgozni???
Igen. Határozottan a Csillagainkban a hiba.