Egyéb
- Már nem harcolok a halál ellen. Csakis az életért, az életemért, az életünkért harcolok.
- Végleg befejeztem a dolgom a cigarettával – nincs kocadohányzás, bulidohányzás sem, soha-soha többé.
- Az életben vannak korlátok és szuper, amikor tudom, hogy mik ezek. Megtartanak.
- Klassz férjem van, csak nagyon morgós. De nem baj. Morogjon csak, nem számít. amíg szeret.
- Valószínűleg sosem fogom tudni végignézni a Mátrixot és a Harcosok klubját. Iszonyúan untatnak.
- Igazán a fanyar, savanykás gyümölcsöket szeretem: a ribizli, a meggy, az egres az én világom.
- Békét kötöttem a falunkkal. Utáltam itt élni, gyűlöltem, sivárnak tartottam – bár a szépségét mindig láttam, azt meg kell hagyni. Megszerettem. Ma már csak itt lélegzem igazán.
- Megbékéltem a múltammal és az emlékeimmel is. Vannak emberek, akiket sosem fogok megérteni, de nem haragszom már rájuk.
- Őszintén hiszek a térrendezésben. Tapasztalatból mondom.
- Hálás vagyok, hogy megtaláltam a társam, hogy gyerekeim lehetnek. Ez a legfontosabb az életemben, minden más fabatkát sem ér nélkülük
- Nem hordok pinket, de a halvány rózsaszín újra a palettám része. Egyszerűen szép a szemnek, jól érzem magam benne. Sál, blúz, és selyem, selyem, megszerettem a selymet!
- A ruháim legnagyobb része a C&A-ból van, és teljesen okés vagyok ezzel a ténnyel.
- Nem úgy a cipők: csak a legszuperebb komfort cipőket veszem fel. Az élet túl rövid, még akkor is, ha hátra több van, mint előre 😉
- A kék, zöld, sárga körömlakk nem az én világom. Évek óta tart a trend, és igazán megszokhatta volna a szemem, kipróbálhattam volna, de nem, és ez már így is marad. Piros vagy francia. Nagyon ritkán padlizsán vagy korall. Kész.
- Borból csak jót, vagy semmit. Rövidet nem iszom, sört soha (értsd so-ha, de az étrendváltás előtt sem!)
- Vicces látni, hogy mennyire elszakadtunk a családi tradícióinktól, hogy létrehozhassuk a saját hagyományainkat. Mások vagyunk, mint a szüleink, másképp élünk, mint a szüleink és ezzel teljesen ki vagyunk békülve.
- Két szülinapom van: az egyik június 23-án, a másik július 16-án, azon a napon, amikor kiműtötték belőlem a rákot.
- Szeretem a Balatont. Szeretem Füredet. Szeretem Tihanyt. Szeretem azt a selymes, lágy vizet. Nagyon szeretem.
- Életem legkedvesebb könyve Alcott Régimódi lány című regénye. Jobbat, szebbet, érdekesebbet olvastam már, de ez valahogy örök.
- Kutyás leszek amíg világ a világ. Komondoros leszek, amíg világ a világ.
- … és kávés. A napi egy-két kávé bele kell, hogy férjen a mindennapjaimba.
- A klasszikus zenét, a jazzt és az olasz popzenét szeretem. Még akkor is, ha nyálas. Egyébként a cselló a kedvenc hangszerem, ha csellót hallok, valami nagyon mélyen rezonál bennem.
- Ésszel nem igazán tudok dönteni, nekem szívből megy. Sokszor éreztem eddig úgy, hogy nem megalapozott egy-két fejezet az életemben, de a szívem úgy döntött, ahogy.
- Megtaláltam az utamat, már nem keresem a fő csapásirányt. Kialakult az értékrendem, a főbb szokásaim, a ritmusom – én pedig nem térek le róla. Az apró beugrók nem változtatják meg az utat. Csak érdekesebbé teszik:)
- Még mindig a vadas a kedvenc ételem. Nem a hús miatt, a szaft miatt.
- Olyan nagyon hálás vagyok mindenért és mindenkiért, amim van és aki körbevesz! Leginkább értük (ma reggeli kép, ez a füzér a ma reggeli meglepetésem Medvétől)
- Vannak hobbijaim és nem hanyagolom el őket. Fontos, nagyon fontos része az életemnek a kreativitás.
- A legszórakoztatóbb társaság a világon Barnabás. Egyszemélyes standup.
- Valaki odafenn nagyon szeret engem.
- Nincs olyan dolog, az életben, amit ne tenne helyére a szeretet.
- Amire nem elég a szeretet, arra a megoldás a kókuszzsír. Így vagy úgy.
- Ha krimi, akkor skandináv. Nagyon benne vagyok a témában most 🙂
- Nagyon sokat nevetek. Sokat, hangosan, szívből.
- Nincs okom rá, hogy ne tegyem: élek. Élek, szeretek, alkotok, szeretnek. Szabad vagyok.
Eljött ez a pont is: a család balatoni nyaralójában megkaptuk az legalsó szintet. Berendezhetjük, átalakíthatjuk és létrehozhatunk benne egy olyan közeget, ami a kis családunkról szól.
Nem máshoz mehetünk nyaralni, hanem a saját kis birodalmunkba.
Ez tök jó.
Csak nincs pénzünk felújításra.
Erre most egyáltalán.
Itt régen söröző volt, ipari kőburkolat van a padlón, megvan a régi bárpult, a söntés. Van fiú és lányvécé, a konyha komplett és nagyon jól felszerelt.
Egy nagy helyiség (vendégtér) és egy kartár (full tele van:)) plusz egy mosogatóhelyiség (régen szoba volt, de anno az ÁNTSZ határozata úgy szólt, hogy a mosogató nem érintkezhet a konyhával, úgyhogy most csak az udvarról lehet abba fél kamrányi helyiségbe bejutni.
No.
Nem vagyok egy barkácsolós DIY csaj. A bútorfestés, szerelés, újrahasznosítás egyáltalán nem az én világom, de… hát, most majd az lesz.
Összevissza lesz, az itthonról összegyűjtött, pincében kallódó, egymáshoz nem illő anyagokkal, színekkel, stílusokkal (már ha egy 40 éves szoci könyvespolcnak van olyanja) indulunk… aztán majd kialakul.
Majdcsak kialakul.