- itt tesztelek néha új könyveket
- paradicsomlevest ettünk ebédre és isteni volt
- találkoztunk az új védőnővel – tündéri
- megvolt a mai sugár is, amit most az asztalon hagytam, az a megfelelési kényszer
- álmos vagyok, citromos fekete teára vágyom
- meg arcpakolásra. Hidratáló arcpakolásra.
- Gergőke áttért a napi kétszeri alvásra, plusz az éjszakai nagy alvás
- új könyvet kezdtem olvasni, nagyon tetszik! – majd mutatom
- teljes(!) karkörzést(!) tudok a műtött oldalamon(!) is.
- pudingot ennék. sallang nélkül. vaníliás pudingot.
Kategória: Egyéb
Kategóriák
Valószínűleg
teljesen megőrültem.
Nagyon szeretnék egy kis társat Gubikának. Nem, kiskutyákat nem szeretnénk – sőt, egyenesen felelőtlenség lenne, de egy kis társ, akivel megoszthatja a kis mindennapjait… ugyanakkor meg nem tudom.
Gond több nem lenne: a táp mennyisége duplázódna, de az már nem oszt, nem szoroz, de bevállalhatom-e?
Akarhatom-e?
Megérdemlem-e?
tervezhezek-e?
—-
nem tudom.
Álmomban láttam egy kislány kutyust. Megálmodtam a nevét is.
Kategóriák
Félek néha még mindig most
Néha még mindig félek.
Néha még mindig bekucorodom Barnabás mellé, hogy ékkel is vele lehessek.
Néha még mindig jó lenne a bizonyosság, hogy jó úton vagyok, jól működöm.
Néha még mindig félek, hogy elveszíthetem őket.
…………..
Bármeddig is élek, a világ legszerencsésebb embere vagyok.
Csodás fiaim vannak, és megadtam nekik azt, amit nekik csak én adhattam: élnek.
……………
Néha még félek, hogy láthatom-e még a kezüket fogva, vagy már csak egy felhő szélén,lábat lógatva…?
Kategóriák
Mostanában
- Gubi megint alig tud lábra állni – immáron a fajtagondozó szervezetnek írtunk levelet, hogy segítsenek tanáccsal és kapják el a tenyésztőt. Napszakról napszakra változik, mi pedig csak reménykedhetünk – pár nap szünet után a jövő héten kezdi az újabb kezelést.
- Kínai szezámos csirkefalatkákat sütök, meg jégsaláta és pritaminpaprika lesz hozzá – alig várom!
- Megcseréljük a nagy nappaliban a két asztalt, így lesz egy varró sarok, ahova állandóra betehetem a varrógépet! Egy parányi kis ficak, de pont elég lesz – már csak valami szép kis szekrényke kell anyagokat tárolni.
- Holnap „playdate” lesz nálunk – reggel pizzatésztát dagasztok és sütitésztát keverek be-díszíthetik, szaggathatják a lurkók.
- Ha mégegyszer azt a szót használnám, hogy lurkók, verj pofán. Egy lépésre vagyunk a „csintalan kis koboldok”-tól. Instant szívlapát nekem.
- A lehető legrosszabb szögben nő újra a szemöldököm,frankón olyan, mint egy nike pipa. Bozontgéza elől, hátul meg semmi, csak a tetkó. Vicces. Lenne. Máson. Muhaha.
- Fázik az a „szép kis okos” fejem.:) Itthon is sapiban nyomom.
- Ma este megnézzük a Jégvarázst! Anyu is itt van, behűtök egy üveg traminit.
… és íme, 2 szuper Pinterestről mentett cucc:
1., Pont most pakolom át a gyerekek apró-manó (dirr, a lapáttal, emlékszel?:D) dolgait, és a kezembe akadt a két sapi:
2., Van még némi aranyam, amit nem hordok. Egy ilyen medált azonban nagyon szeretnék – emlékeztetőül. Hogy akármi is történjen, harcoltam. Megharcoltam. Sosem felejtem. És köszönöm, amit a betegség által megtanultam.
Kategóriák
Ha valaha felajánlanám,
hogy sütök Neked diós-zabos kekszcsókokat, akkor kezdj el ütni valami tárggyal, és fuss, fuss, FUSS(!!!!),ha kedves az életed.
… és nem akarsz egy egybefüggőre elfolyt, 3 mm magas, szódabikarbóna ízű, égett valamit csi-pe-get-ni.
Mindegy, azért megvédtem a mundér becsületét:gyönyörű fontott kalácsot sütöttem, ma reggel azt reggeliztünk mézzel, vajjal. (Szivecske, szivecske,kisvirág,mosolygós/kacsintós szmájli és egyéb szarok).
———————————————————–
23.
NEM.
Kivételesen ahelyett, hogy letennék valamit, ma beépítek a szótáramba egy új védőszót, ez pedig a NEM.
Nem.
Nem, nem ugrálhatsz a hátamon. Nem, sajnos ez most nem fér bele. Nem, sajnos nem érek oda. Nem, ez így nem korrekt,mert átvertél. Nem, nem tudlak fogadni, mert 45 percet késtél (na jó, ennek nincs aktualitása). Nem szeretném meghallgatni, amit mondasz. Ez most nem segít. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
…és így tovább.
Nem. Nem. Nem.
Azért, hogy a végén minden igen legyen.
Kategóriák
Basszus, betegek vagyunk
Beteg Gergő, beteg vagyok én is, Ádám is köhög – egyelőre Barnesz állja a sarat, de kérdés, hogy meddig, mivel folyamatosan ráköhögünk (tudom, tudom, vonjak köré oxigénsátrat).
Huszonnégy sugi van hátra, nagyon úgy érzem, hogy már csak huszonnégy sugi, és ma is „lepakoltam a csomagomat” – az alatt a pár perc alatt elbúcsúztam attól, hogy JAJ, SZEGÉNY GYEREKEIM.
Tudom, lehetne jobb is. Gergővel most izgő-csengő-csiribiri babamamahepiségen kellene fetrengenünk, helyette a Kékgolyóba túrázik naponta a kölök. Barnesz játszhatna állatorvososat, sima orvososat, akárbármit, helyette ájuldozik és a halál foglalkoztatja (ki hal meg? mikor hal meg? Te meghalsz? Én mikor halok meg? halálhalálhalál…)
… és ezzel együtt ma letettem azt a puttonyt, hogy ők a szegény gyerekek. Nem azok. Nagyon szeretem őket. Nagyon keményen küzdök értük. A jövőbeni húslevesekért, a sietős puszikért, az anyaadjpénztért, azokért a nagy, lakli melákokért, akik lesznek.
Szeretem őket.
Velük akarok lenni.
Nincs semmi más vágyam, mint látni, érezni, megélni őket.
Elmondani nekik, hogy mennyire csodálatosak. Kiszűrni a csajaikat:D
Ölelni, edzésre vinni, bábszínházazni, ráparancsolni a papucsot. Lebüdizni a lábát.
Megcsókolni szemüket, álomba ringatni őket egy rossz nap után.
És nem szegény gyerekek.
Ha – ne adja az ég- én nem tehetném, csodálatos apukájuk van.
De tehetem.
Tudom.
Érzem.
Hiszem.
—————
24.
Kategóriák
Lusta, álmos hétvége volt ez.
Gergőke már nemcsak köhög, hanem zihál és sípol is (csodás hetünk lesz…), Barnesz maga volt a lehetetlenség: nyüzsgött, zsibongott, vibrált és pulzált egyszerre, úgyhogy a végén már kimaradt a körömvágás. Attól féltem, hogy levágom az ujjait, úgy mocorgott.
Majd holnap reggel. Vagy álmában.
Vagy azt mondjuk majd az óvodában, hogy kínai nemesi vég csörgedezik benne, és tilos körmöt vágnia.
Egyébként az ovival most ez a legkisebb problémám.
Az egyik óvónő ugyanis meglehetősen nyíltan utálja a gyereket, amitől még ugyan nyugodtan aludnék (feltéve, ha a gyerek ebből semmit nem vesz észre), de
1., észreveszi, mert nem hülye,csak alacsony
2., sikerült végtelenül hülye helyzetbe hozni a gyerekemet.
Van ugyanis egy kisfiú, aki ilyen-olyan okokból kifolyólag bántja a többieket. Nem kicsit, nagyon. Megrúgja, lelöki a csúszdáról, fejet kell varrni, megdobálja – szóval mindennapos a baj, és vele együtt a hisztéria is. A dolog persze önjáróvá vált: mivel a legtöbb gyerek azt hallja otthon, hogy „akkor üss vissza”, „pofozd meg Te is”, a kisfiú teljesen perifériára került. Érthető. Ugyanakkor szörnyű. És sosem lesz vége.
Felmerült, hogy menjen át másik csoportba, de nem lehet áttenni (ezen nem is érdemes vitatkozni tovább), úgyhogy valami megoldást találni kell, mert – több gyerek mellett- az enyém is a célkeresztjébe került.
Mindennapos torzsalkodások eddig is voltak, 25 kisfiúból legalább 10 élénk, eleven, de külön-külön megkérdeztem a nevelőket: Barnussal nincs semmi gond, élénk, eleven, de nem is értették, miért kérdezem, hisz olyan, mint a legtöbb kisfiú.
Zajlik a szülői, megy a vita, hogy mi legyen a kissráccal, belerúgott, megütötte, arcon verte, megkarmolta, lelökte, így a gyerekek félnek tőle, a többi csoportból is, nagyobbak is – mondja az egyik anyuka.
Erre az óvónő (aki 2(!) hónapja van az oviban):
” A maga fia a Barnabást sokkal többet emlegeti, sokkal jobban fél tőle.”
Azt hittem, ott mindenki előtt lefordulok a székről. Való igaz, hogy Barnesznak volt ezzel a kisfiúval egy csúnya vitája. Nagy civakodás lett a vége.
DE EZ HOGY JÖN IDE?
Hogy vonhatunk párhuzamot?? Senki más nem emlegette fel, hogy a Pistikének meg meghúzta a haját a Dzsoni, a Krisztának rácsapott a kezére a Zsuzsi, vagy hogy a Lajoska beleharapott múltkor pont az én fiamba,és így tovább.
Nem egy polcon van a kettő – a drága óvónő pedig sikeresen elhintette a port…
—————————————————
Most mi a retket csináljak?
Beszéltünk vele nagyon nyíltan, nagyon értelmesen a szülői után, határozottan megkértük, hogy hagyja abba a fiunk piszkálását és ne különböztesse meg a gyerekeket SEMMILYEN szinten. Elmondtuk azt is, hogy több kollégája hívta fel a figyelmet rá, hogy valahogy mindig Barnus van nála terítéken, hogy kiabál a gyerekkel, hogy csak őt szapulja, korholja.
Nyomatékosan kértük,hogy hagyja ezt abba. Partnerek vagyunk mindenben, nekünk mondja, ha valami nyomja a lelkét.
Meghallgatta, majd közölte, hogy ő az egyenes beszéd híve, és ha valami problémánk van, azt nyugodtan mondjuk el neki, ő bármikor meghallgat minket.
Csak lestünk, mint a vett malac.
————————–
Basszus, az elmúlt 8 percben EZ TÖRTÉNT!! EZT HOGY NEM LEHET ÉRTENI??
——————————————————-
Nehéz hét lesz, na. Sugár minden nap, Gergő betegsége és ráadásul… alig merem leírni…fáj a hónaljam. Tudom, most azt mondanád, a sugártól,de nem. A másik:(
jó is délutánom volt ma… beültem egy nagy beszélgetésre az egyik ismerőshöz, rengeteget nevettünk, vettem egy új körömlakkot, szóval egy szavam sem lehet. Tényleg.
… és ez a hétvége ilyen lesz: bevackolódunk itthonra, forralt almalevet iszunk, megnézzük a Jégvarázst, örülünk, hogy együtt lehetünk.
Olvasok, befekszünk a nagy ágyba, lehet, hogy sütök palacsintát, lenyomok 6 m-t. Lehet, hogy hetet.
Csodás lesz.
Igazi ünnep.
Kategóriák
A dudú lista
Elég volt egyetlen reccsenés, és a sárkánynak letört az egyik szarva. B ügynök hangosan sóhajtozva jött oda hozzám.
– Anya, letört a sárkány szarva. De ha már úgyis ott vagy, kimoshatnád a bárányt, ezt is vedd fel a dudú listára.
Viszonylag sokat dolgozom angol nyelven,ebből következik, hogy van egy to do listám – amiről a gyerek rendszeresen hall a telefonban.
Ez teljesen hidegen hagyta a Nagy Katasztrófáig (már nem karasztófának mondja, most már katasztlófa), mostantól azonban minden dudú listára kerül.
———————-
Szóval most sok van a dudú listámon:
– meg kellene varrni Medve kacsatoll paplanját. Itt trónol a dolgozószobámban, a karosszékben, és akárhányszor felemeltem, megrémített az ordas kupleráj, amit eddig eltakart, úgyhogy szépen visszatettem, és ezzel részemről be is fejeződött a sztori. De ho-ho-ho-hóóó, nem úgy most!! Kupi felszámolva, paplan javításra kész!
– ki kéne találnom, hogy mit főzzek holnapra: hajlok rá, hogy spenótos-tejszínes-keménytojásos fusilli legyen pecorino sajttal.
– összekészíteni a képeket a keretezőhöz.
——————————
Ismét újabb kezelés, de sajnos/szerencsére hosszabb időt vett igénybe a beállítás, így volt időm hosszasan átgondolni, hogy vajon most, a jelenlegi világból mi hiányzik nekem a legjobban.
A kezelés alatt végig álmodoztam. Oké, talán sziruposat, de… most erre vágyom:
Kategóriák
5 sugár lement.
Ez azt jelenti, hogy 28 van még hátra. Huszonnyolc nap, amikor reggel zötykölődve-olvasgatva, elsuhanó tájat nézve megyek a Kékgolyó felé, és gondolkodom azon, hogy valamit megint ott kellene hagyni.
Ott kellene hagyni a félelmemet, hogy nem sikerül az egész, hogy kiújul, hogy újra kemó kell majd, hogy megint műtét vár rám.
Ott kellene hagyni a türelmetlenségemet: igen, majd jobb lesz. Majd újra rám jön a nadrág. Majd újra visszarázódunk az életbe.
Ott kellene hagyni a feszültséget.
A pontos időbeosztást. Az éjszakai sírásokat. A nehéz reggeleket. Az önmarcangolást, a szöszmötölést, a szarakodást.
A duzzogást, a reggeli morgást, a fejfájást.
a… a… a…
Huszonnyolc. Huszonnyolc kiváló lehetőség, hogy jobb legyen.