Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Istenem, egyszercsak

    kimondtam, és onnantól könnyebb lett: olyan kurva nehéz Gergővel. Néha annyira ostoba, mint egy növény. Néha megrémülök, mennyire nem érti, amit mondok. Néha egészen el vagyok keseredve, hogy mi lesz így belőle.

     

    Megvan. Kijött. Földet rám.

    És ez az a pont, amikor el tud indulni az autocorrection. Nem buta,mint egy növény, hanem lefagy, ha érzi az elvárást. Nem nem érti, hanem idő kell neki, és egyébként is: legyen bárki korababa helyette súlyosan elmaradott mozgásfejlődéssel. Mi lesz belőle, mi lesz belőle – traktoros. Vagy ami akar. Mindegy. Tökéletes a maga tökéletlenségében.

    Mégis jó volt kimondani, jó volt hallani, jó volt végre szembenézni ezzel, ráadásul olyan előtt bukott ki, aki előtt nem ciki.

    Majd valami lesz, valahogy lesz, én meg megoldom.

    Konferencián leszek szombaton, Vegan Love és Pagony, majd akvarell és aperol lesz a menü.

    Azért ez nem rossz kilátás és megérdemlem még akkor is, ha tegnap lebutanövényeztem a kölykömet.

    Megosztás:
    mindennapok

    Közben pedig éljük a mindennapokat

    A fiúk új ruhákat kaptak, Gergő új függönyt is. Kolos stabilan áll, kapaszkodás nélkül, és nagyon sokat nevet. Újra gondolkodom az iskolán: Barnus nagyon nem szeretne, neki jó így – nekem jönne jól egy kicsivel több idő…

    Mire? Mindenre.

    Nem elégszem meg azzal a kinez tudással, ami az állami kineziológus végzettséghez kell – sokkal de sokkal több kell annál.

    Újra tanítanék, újabb női kör jelentkezett be, és Gergőre most nagyon kellene az idő.

    Rengeteg kinez oldást végzek, irtó sokat gyakorlok, nagyon szeretem, és már a finomságokban is magabiztosabban mozgok, szóval nagy az öröm, de többet, többet, többet szeretnék tudni, mert ez maga a csoda.


    Anyák napjára egy online útinapló akvarell tanfolyamot kaptam, még nem kezdtem neki, de hamarosan nekiállok, az ebéd kínai keles tészta lesz (tegnap indiai csirke volt), este piláf.

    Hjaj.

    Piláf és eső, hideg és hosszú gatya, egy tea, egy beszélgetés, egy összebújás, egy bátorító ölelés. Mély levegő.

    Újra a víz felett a fejünk.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Gyógyulj!

    A gyerek maga a csoda.

    A gyerek gyógyítja magát.

    A gyerek pontosan tudja mi kell neki.


    De én jobban.


    Na ezt engedtem el abban a pillanatban, amikor Barnabásom egyszercsak befeküdt a függőágyba és úgy jött ki onnan, hogy átgondolta az életet. Az életet, aminek ő a háromnegyedénél (bazmeg!!) van most, mert ott van egy korlát. Egy korlát, amin nem mehet át, ami után sötétség van.

    Visszamászott a függőágyba. Én bementem fosni és idegösszeomlani.

    Majd kimászott a függőágyból, és közölte, hogy tulajdonképpen ő tette oda azt a korlátot, mert ha nem nő fel, akkor nem kell iskolába járnia, maradhat szabad. De így sem kell iskolába járnia és csinálhatja amit szeret: a zenét, a rajzot, a néptáncot.

    Úgyhogy ő most akkor ki is veszi azt a korlátot onnan. Majd leszedte a porszívó fejét, becsukta a szemét, óvatosan átlépte a porszívót egy, majd kettő lábbal. Boldogan elmosolyodott, majd megfogta a porszívó fejét és nem kidobta, -nem, annál milliószor több erő volt ebben – hanem kibaszta az erkélyről, dühből, erőből, ordítva. TAKARODJ, NEM KELLESZ, NEM ÁLLÍTASZ MEG.

    Mosolygott, mosolyogtam, visszament a nyugágyba, én mosolyogva távolodtam, majd visszamentem fosni, és sírni – ha a törölközőre ráharapok, semmi nem hallatszik ki.

    Majd a teraszon újra megbeszéltük, hogy remek, mert most ő az ajtónál született, a másik ajtónál van valahol a halála és addig négy nagyot tud lépni, az 4×10. De az nem jó, mert többet akar élni, szóval lépjünk kisebbet, engedjem el az ajtónál, öleljem át, és akkor lép 10 kicsit. Itt vagyunk most, a szőnyeg szélénél majd megnősül, gyerekei is lesznek, nagyon jó lesz. Száz év jó is lesz.Korlát nélkül. A porszívófej a lucfenyőn van.

    Száz év – korlát nélkül.

    Na erre varrj gombot bazmeg.

    Megosztás:
    mindennapok

    Ciszta.

    Egy hatalmas, 7 cm-es ciszta a csecsemőmirigyben – egyelőre legalábbis úgy tűnik, márpedig a kontrasztanyagos MR vizsgálatnál semmi sem lehet pontosabb ebben az ügyben. Teljes biztonsággal sajnos a lymphangioma sem zárható ki, további vizsgálatok kellenek, és még idő, mire kiderül, lesz-e műtét.


    A tanfolyamom maga volt a megváltás: amennyire nem volt kedvem menni (kinek lett volna?), annyira jót tett, hogy végülis nem futamodtam meg: minden percét élveztem, nagyon erősen azt éltem meg, hogy megérkeztem, én ezt szeretném és úgy fest, hogy megy is 🙂 Folytatom tehát, és kineziológus leszek, de ott még nem állok meg: természetgyógyász-kineziológus végzettség a célom.

    Hát, ez van most velünk.

    Azért a mázsás súly legördült, a tennivaló azonban bőséges, most egy sorozat akupunktúra jön Barnusnak, nekem pedig egy kis lazulás: akkora erőt adott ez az új szerelem, hogy szinte a föld felett lebegek, és a jó híreknek még nincs vége:

    • este megyek a motyómért, Zenda Ivett direkt hozott nekem sátor méretű ruhákat
    • Kolos egyedül áll, még nem lépett kapaszkodás nélkül, de napok kérdése csupán
    • fogytam pár kilót
    • kisírtam magam végre.

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Pont ezekben az időkben kell a legjobban

    összeszedni, hogy mit szeretek a legjobban ezen a világon.

    A sorrend nem meglepő: a családomat szeretem, óvom és féltem mindennél jobban, de most egy bögre kávé mellett az apró, kicsi dolgokat gondoltam végig, mint a..

    1. tulipán a kertünkben
    2. a fekete olajbogyó
    3. a hárs illata
    4. húsleves
    5. autót vezetni
    6. színes kerámiák
    7. bojtok, csíkok, színek
    8. kosarak (konyhába, autóba, mindenhova)
    9. krimik
    10. karos vágógéppel papírt vágni
    11. madárcsicsergés
    12. rövid, piros körmök
    13. vanília
    14. száraz pezsgő
    15. könyvek illata
    16. olasz tészta
    17. piacozni
    18. moziba menni
    19. a teraszunk
    20. friss ágynemű
    21. gondolkodni, töprengeni valamin, aztán rájönni a megoldásra
    22. mikor üres a szennyestartó
    23. születésnapok
    24. kutyák
    25. fenyőfák
    26. fürdeni, pancsolni, úszni
    27. klasszikus zene
    28. korán lefeküdni
    29. kávéfőző hangjára ébredni
    30. tűzijáték
    31. festeni. Mindegy, hogy olaj vagy akvarell, csak festeni.
    32. a konyhánk színes csempéje
    33. Medve hatalmas, száraz, lapát tenyere
    34. virágbimbó – mindegy milyen, az élet lehetősége van benne
    35. szusi
    36. ezüsthíd a Balcsin
    37. hófehér házfal
    38. Boldizsár Ildikó mesés sorozata
    39. babahordozás
    40. széles ezüstgyűrűk
    41. színes lampionok
    42. negatív CT
    43. kemencés lángos (gluténmentes, természetesen)
    44. hátmasszázs
    45. szívet könnyítő sírás
    46. Primavera kozmetikumok
    47. elektromos fogkefe
    48. népmesék
    49. kézműves workshopok
    50. az otthonom

    Nektek?

     

    Megosztás:
    mindennapok

    A férjem egy felnőttként hasznavehetetlen,

    gyermekded alak.

    Mert amikor mondtam, hogy és itt a vita vége és lekulcsoztam és bedobtam a tengerbe a a kulcsot és jött egy cápa és lenyelte és megemésztette és kikakilta forgácsokban és abból már nem lesz kulcs,

     

    akkor azt mondta az éretlenje, hogy de arra ment egy ámbráscet és bekapta a vizet és megszűrte és a feje tetején a szelepen kispriccelte a kulcsot egy kis halászhajóba, akik palackpostába tették és megtalálta egy kisfiú és az neki adta a kulcsot.

    Pedig nem is.

    A vita tárgya egyébként az, hogy melyikünk keverte el Gergő óvodai beiratkozási papírjait.

    Ő, nyilván.

    Palackposta, mi? Lófaszt. Odamegy a palackpostához a gyámántvágóm, kivágja belőle a kulcsot és örökre görögtűzbe veti. Kétszer.

    Megosztás: