Valahogy csak elmúlt ez az éjszaka is. Barnus óránként evett (sajnos a hasmenés még a hosszú hatású inzulinnal is összeveszett), aztán -mert miért ne- hirtelen megugrott 17-re, akkor meg az volt a baj, azt kellett korrigálni. Óránként kétszer keltem, plusz a “saját jogon” ébredések (úgy 5-6 pisilés/éj), úgyhogy őszintén nem lepődtem meg, mikor reggel egy óriási torokgyulladásra keltem. Nem vírusos, nem bacis, egyszerűen csak se nyelni, se beszélni nem igazán esik jól, ráz a hideg és… hát, kimerültem.
Abban a pillanatban tudtam, hogy jóra fordul minden, mint a mesében, mikor meghallottam, hogy apuval beszél a férjem – igazam is lett. Hoztak vagy 5 liter húslevest, rakott káposztát, fokhagymás csirkehusit, sütit, sok ölelést és hát azért így most könnyebb sokkal.
Ma töltöttük a 31. hetet és holnap fordulunk a 32. hétbe, így összepakoltam a szülőszobás csomagot: Medve tök egyedül vásárolt be mindent és állati ügyes volt, gondolkodom, hogy megmutatom nektek, mert nemcsak szülőszobás esetekre tankönyvszerű, amit összerittyentett, hanem simán bármilyen kisebb kirándulás /vizsga / autós út megoldható, ahova vinni kell snacket.
Óriási “túlkészülésnek” tűnik, de esetünkben nem az: összeállítottam egy táskát a gyerekeknek is. Mivel fogalmunk sincs, mikor kell majd indulni, bőven elég lesz a két zsák bolhát összerendezni, felöltöztetni, inzulint a hűtőből kivenni, az én cuccaimat nem itthon hagyni, legalább azzal ne kelljen foglalkozni, hogy van-e nekik egy váltás ruha, és ami még fontosabb: van-e Barnusnak “vészhelyzet CH”, hogy akárhol tudjon enni. Kompromisszum, nem is kicsi, de egy csomagolt Schar kenyeret vett Medve, az akármeddig eláll, és mivel szeletelt, nagyon jól számolható, a többit meg úgyis megoldja majd anyu.
A nagyi még kérdéses pont: neki venni kell még ilyen előrecsomagolt, bármeddig elálló péksütit, illetve gyorsan, 20 perc alatt kell neki egy lecsót kivenni a fagyasztóból vagy valami sajttal töltött pulykamellet melegíteni (hiába, na, ő ezeket szereti, ezeket szokta meg), mielőtt elmennénk, mert hát nem lehet tudni, hogy meddig leszünk távol, nem maradhat kaja nélkül. Ha nagyon elhúzódna a dolog, max. megkérem apát, hogy munkába jövet-menet nézzen már rá a nagyira és melegítsen neki valamit. Minden mást ügyesen megold magának akár egy napig is, anyu tartja a frontot a gyerekekkel, én remélem simán megszülök, Medve meg valahogy csak túléli – remélem 🙂
Kezdenek szállingózni a rendeléseim is, és meglepő módon eddig a Tchibo volt a legnagyobb csalódás, ugyanis mindkét terméket vissza kell küldeni. Ilyen nem is volt még, eddig nagyon elégedett voltam, de ezek…
A köntös rendkívül vékony anyagú, olyan kis semmilyen, de emiatt még nem küldtem volna vissza (mert van ilyen, benézi az ember), de rossz a cipzárja, olyan, mintha el lenne törve, se fel, se le, így fel sem tudtam próbálni.
A kismama hálóingbe belebújtam, és nagyot néztem, konkrétan az ujja egy jó nagy részen nincs hozzávarrva a vállához. Ez tök elfogadható, ha ajándékba kapom, és akkor azt mondom, hogy egy ügyes varrónő majd megoldja: kicseréli a cipzárkát és bevarrja az ujjacskát, de 12.000Ft-ért ne kelljen varrónőhöz rohangálnom és javítgatni amit rendeltem.
A Bionom rendelésem a szokásos, nagy újdonság és meglepetés nincs benne: még mindig nagyon szeretem a Béta-glükán kapszulát, most Barnus is eszi, jót tesz neki is, és Medve is beszed egy dobozzal a tél végi kimerülés ellen. Rendeltem Organic Force halpástétomot is, én nem eszem ugyan, de a gyerekek kúraszerűen azt reggelizik.
A Rapunzel erőleves por állandó szereplője a konyhámnak, mindig az élesztőmentes változatot veszem, nagyon szeretem.
Kurkuma kapszula – ez is mindig van itthon, úgy minden másnap szoktam bevenni, gyulladáscsökkentő, regeneráó hatása van, nekem pedig egy gyenge pontom: a gyulladásra való hajlam, így ez állandóan van itthon.
A vörös lencse isteni volt, jó, sűrű főzeléket főztem belőle, Gergő kapásból három tányérral evett 🙂 Feltétnek sós fánkocskákat sütöttem, abból se maradt egy szem se.
