Hirtelen a semmiből bukkant elő, régi csábítóként. Eszméletlen közös emlékeink vannak: olasz szökőkutakba lóhatott lábbal, kanalazós fagyival és szemet vakító, ragyogó napsütéssel.

Régi, ó-de-nagyon-régi házakkal, macskaköves utcákkal és harsogóan színes virágokkal. Egy piros Vespával.

Ráérősen kávéztunk, csak mi ketten, meg néha egy Gioia – akkor, amikor a glossy női magazinok mg gyerekcipőben jártak itthon. 

Csodálatos emlékek.

Puha bőr cipők és rengeteg karkötő. Hajsütővas és örökös zsivaj. Szerelem. 

Igaz, még olyan 40ml volt vésztartaléknak itthon, de előre sírtam, hogy mi lesz, ha elfogy, márpedig jön a tavasz, jön a fény, jön a bézs ballonkabát, és nem, nem, nem lehet, hogy ne legyen.

Hát a lehető legváratlanabb pillanatban bukkant elő, szinte a semmiből, én pedig lecsaptam rá, ő jön, a lelkiismeretemmel pedig úgy számoltam el, hogy egy Prada Infusion D’Iris elhagyta a gyűjteményt.