Huh, csupa olyan dologgal próbálkozom a napokban, amivel eddig még soha 🙂

Egyik óvodás anyuka árul fermentált zöldségeket: sárgarépát, céklát, zellert, káposztát… Mivel mi eceteset nem ehetünk (de a savanyúságra nagy étvágyunk lenne), ez tökéletes alternatívának tűnik. Veszek tőle egy pár üveggel, megkóstoljuk, hogy nekünk melyik ízlik, aztán már csak egy pár zacskó parajdi só kell hozzá, és persze bio zöldség, és készülhet a kimchi, a savanyúkáposzta, és a rengeteg minden egyéb.

Ha már a zöldségnél tartunk: a Zsámboki Biokert nagy zöldségdobozát rendeltem meg ezen a héten, ezen kívül pont tegnap küldtek az óvodába egy tájékoztatót, hogy az egyik környékbeli faluban megváltozott munkaképességű (enyhe értelmi fogyatékos, autista) munkatársakkal vettek át egy teljesen bio kertészetet. Nagyon drukkolok nekik és már össze is írtam, mennyi répa, cékla, zeller kellene… juj, van karalábé is! Na akkor azt is írok a listámra.

Készül (már majdnem elkészült) Gergő elefántja. Tudom, tudom, ez előző bejegyzésben csacsit írtam, de abban a pillanatban, ahogy belemarkoltam a gyapjúba, és kivettem egy labdányi gombócot, már lehetett látni, hogy ebben egy elefánt lakik, nem pedig csacsi, de mindegy, mert szürke cirmos gyapjút rendeltem a fedéshez, az meg jó csacsihoz is, elefánthoz is 🙂

Tegnap még beszereztem Barnabás viaszkrétáját (a karácsonyi vásárban, még jobb áron is sikerült megvennem, mintha rendeltem volna, ráadásul nem volt postaköltség sem), vettem gyapjút további cukiságoknak, és próbáltam letudni mindent, amit csak lehet, hogy hétfőtől már csak a sütik és a csomagolás maradjanak… tavalyi csomagoló papírt, chipboardokat, szalagokat használunk majd, mert annyi van, hogy én magam is meglepődtem, mikor a lenti nagy kamrában pakolásztam.

A papírokon kívül még egy csomó hasznos holmit találtam: egy egész papírzacskónyi műanyag doboztetőt, legalább 5 vadiúj fakanalat (elfelejtettem, hogy vettem) és egy fém, üres (WTF??) bortartó állványt. Utóbbi pont jó lesz a mikró helyére, a mikrót ugyanis ünnepélyesen és örökre visszavisszük a pincébe. Egyszer már száműztük, mert nem használtuk, aztán felhoztuk, mert nincs konyha mikró nélkül, aztán rájöttünk, hogy de, van, merthogy azóta sem használtuk. Egy egész polc szabadul így fel, ami remélhetőleg jó pár dolgot elnyel majd…

————

Hát, így ennyi az újítás. Egyébként pedig nyafka vagyok (mint mostanában folyton), bizonytalan és szétszórt. Holnap fogadó óra Barnusnál, valószínűleg az iskolaérettségről lesz szó, illetve a mozgásfejlesztésről, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak, mit javasolnak, de egy biztos: akkora szeretettel fordulnak Barnabás felé, hogy teljesen biztos, hogy a legjobbat akarják neki.