akkor most azt mesélném, hogy

írom a tervezetet a vadiúj üzlethez. Készül a logo is, pezseg az egész, én meg nagyon élvezem.

———-

Még mindig tart az együk ki a fagyasztót projekt, ráadásul (számomra) karöltve azzal, hogy nem eszem húst. Ma sütőtökös gnocchit ettem tejföllel és reeeeeengeteg sajttal.

———-

Rendeltem Barnusnak pizsamát (aliexpressz, naná), és ő Májkosat (a kislovag) és Donaldosat választott.

———-

Olyan nagyon kívánom a palacsintát – de nem, nem a régit, hanem zabliszteset-almásat. Hogy ne hidd, hogy elvittek az ufók, azért megsúgom, hogy némi vaníliapuding is lemenne vele.

———-

Iszonyú hisztis voltam tegnap. Nem is hisztis, nem, nem az a jó szó. Inkább… bizonytalan. Sírós. Félős. Nagyon várom a keddet – akkor majd az én Krisztám kicsit kipofoz. Nem tudom hogy, de kipofoz. 

———-

Tádáááám, megtörtént a csoda: konténert rendelünk és KIDOBÁLUNK mindent, ami felgyülemlett a garázsban. A felesleget. A fullasztó többletet. 

Csomagolunk, szortírozunk, rendezünk.

És – természetesen ahogy az ilyenkor lenni szokott- előkerülnek régi, elveszettnek hitt dolgok. Például a Petek pénztárcám. Régi, nagyon régi fényképek. Az orosz szakácskönyvem, pontosabban Russian Cooking – the complete guide to the tables of the zars. Vagy valami ilyesmi.

Egy óarany szandál. A Berkemann papucsom, amit Ádámtól kaptam – ez volt a legelső ajándékom tőle, szerette volna, ha van egy papucsom nála;). A feng shui atlasz. Az élénk pink DKNY ruhám, ami anno a menyecskeruhám volt. Hehe, 38-as. 

———–

Levágtam ma Barnabás haját. Nem volt hiszti, roppant együttműködő volt, úgyhogy nagyon hamar végeztünk, és szuper lett. Emlékszem, mikor megvettük azt a Remington hajvágót, hogy levágjuk a hajamat… Jaj.

Legyen már kedd.

———————————-

És Veletek mi újság?