Zabpelyhet nem eszünk. Pici rizsliszttel és egy tojással forgatjuk össze a darált zöldséget, hogy összeálljon a fasírt.
Nem csalás, nem ámítás, ez ká-posz-ta-pör-költ. Elképesztően finom! Kábé fél éve kísérletezünk vele, de most lett jó: nem puffaszt, nem bánt-szúr-csíp, krémes, melengető, csodás!
Ilyenek voltunk Barnesz születés után 9(?) nappal. Washi, aranyozás, repesztőpaszta, csiszolás, festékpermet.
Ez pedig az 5. szülinapi tortája! Isteni volt!
Bekóca vasárnap a kiállításon. Előtérben Barnus-nyak, jobbra a tenyésztő édesanyja, háttérben pedig a tenyésztő férje.
Újra firkálok, rajzolok, mindenhova, mindennel, mindenhogy. Iszonyú fontos vizualizálni az álmainkat, vágyainkat. Nekem ez viszonylag könnyen megy: egy barna forgós és egy szőke göndör fejjel nekem már megvan a boldogság.
Selymes. krémes – gombóc lesz belőle:) Hagymás, fekete olajbogyós.
A művésznaplómból ismét: gélpaszta, stencilek, festékspray, fotó, nyomda.
Egy hozzászólás a(z) “Instabővebben” című bejegyzéshez
Rizsliszt és tojás. Igenis, értettem! 🙂