Jó kis hétvége volt

Lord of the Dance
Szerintem borzalmas volt. Egyrészt Fletli mégiscsak Fletli, őt nem lehet utánozni, folytatni, pótolni, nem, nem és nem. Másrészt nekem a bőrbugyiban-melltartóban ír néptánc az nem ír néptánc. Mindezzel együtt remekül szórakoztam, mert

1., elmentem itthonról. Leléptem, lekoccoltam, elhagytam a várost-ahol-élek, mint Pataky Attila.
2., felnőtt módon voltam felöltözve. Semmi mintás pamutbugyi, semmi gumis derék és semmi melegítő.
3., a barátaink nagyon jó fejek. És hála az égnek, a pasi is, szóval nem az van, hogy mi csajok szeretjük egymást, de ha véletlen a férjjel kell beszélnem, akkor fáj, kínos, unalmas, hanem mindketten oltári vicces, értelmes, szórakoztató emberek.

Szentendre, Skanzen, népi játékok hétvégéje.
Egyetlenegy kérdés merült fel bennem. Na jó, kettő.

1., Mi a vérrel borított, kócbatekert, kutyaugatta vadmalacfasznak költöttük egy kisebb állam éves GDP-jét játékokra, ha a gyerekem az elmúlt 5 és fél év legszuperebb dolgának egy kukoricacsövet (így hívják?) kiáltott ki?

2., Miért? Miértmiértmiééééért???? Miért nem szólt senki, hogy NEM KELL NEKIK

  • ennyi
  • bonyolult
  • színes
  • elektromos
  • műanyag
játék?
Félre ne érts, nem valamiféle századokkal múltba zakatoló nosztalgia mókavonatra ültem, ahol kékfestőt és csuhét kívánok, hanem verem a fejem a falba, hogy mi minden lehetett volna abból a pénzből…
Na mindegy. Kiömlött tejbe nem sírunk, ahogy Ivett mondaná.
A fakard és az a mosoly… Nincs szó, amivel el tudnám mondani, mennyire nagyon szeretem.
Döglés itthon a laptop előtt.

Vad hattyúk, gyerekdalok, jó kis zene. Receptek rendezgetése, előadások meghallgatása, jegyzetelés. Közös délutáni szundikálás, forró tea, almalekvár és kölestorta.

4 hozzászólás a(z) “Jó kis hétvége volt” című bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) HáromHónap Blog bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük